DEBÜTÁLÁS
Nincs talán még egy válogatott játékos, akinek a nevével annyit élcelődtek volna címeres mezbeli bemutatkozása előtt, mint Willi Orbán. Pedig a válogatottban október 12-én, a Görögország elleni Nemzetek Ligája-mérkőzésen pályára lépett lipcsei védő Bundesliga-teljesítménye alapján nyilvánvaló, hogy Orbánt nem a neve tarthatja bent a válogatottban. Az eddig játszott két válogatott meccsén (Görögországban 0-1, Észtországban 3-3) persze újfent megerősítést nyert az a tétel is, hogy egy fecske a labdarúgó-stadionban sem csinál nyarat.
SZÜLETETT VEZÉR
Anyakönyvezett Vilmos Tamas Orban, azaz Willi Orbán november 3-án lesz 26 esztendős, a RasenBallsport Leipzig középhátvédje és csapatkapitánya. A Kaiserslauternben született futballista a helyi csapaton keresztül – és édesanyja ösztönzése révén – már négyévesen bekerült a német futball rendszerébe, és a szamárlétrát végigjárva hamar kiderült róla, hogy nemcsak a tehetsége van meg a sportághoz, az akarata, a hozzáállása és a munkabírása is profi karriert kövez ki számára. Tizennyolc évesen bemutatkozott a Bundesligában, két esztendővel később stabil tagja volt a Lauternnek, 22 évesen pedig már csapatkapitánya lett az együttesnek. 2015-ben klubot váltott, a feltörekvő RB Leipzighez szerződött, és talán mindennél többet elárul karakteréről, hogy tavaly már a lipcsei csapatnál is ő viselte a kapitányi karszalagot, a klub pedig 2022-ig meghosszabbította a kontraktusát.
De hogy is lesz ebből a vegytiszta németországi pályából magyar válogatottság? Ahogy nevéből is sejteni lehet, Orbán neveltetésében és identitásában német, ám családi gyökereit nem Kaiserslauternben vagy környékén kell keresni: édesapja magyar, édesanyja pedig német állampolgárságú lengyel. Így alakulhatott, hogy évekig téma volt, vajon Orbán nemzeti szinten melyik válogatottat képviseli majd, hiszen számára gyakorlatilag (és kiskapukkal jogilag is) a magyar, a lengyel és a német válogatott elérhető volt – ahogy utánpótlásszinten szerepelt is Németország színeiben.
Már 2016-ban, a franciaországi Európa-bajnokság előtt felvetődött, hogy a játékos Magyarországot képviselheti, akkor Bernd Storck, majd később Georges Leekens is próbálta rábeszélni őt a piros mezre, néhány hete pedig a hátvédban is megérett a döntés, és maga kereste meg Marco Rossi szövetségi kapitányt, hogy a magyar válogatottat segítené a jövőben. Ebben nyilván szerepet játszott, hogy most érezte végleg bezáródni maga előtt a német válogatottba vezető kaput. Ott néhány világklasszis – Jérome Boateng, Mats Hummels, Niklas Süle – helye betonbiztos, és a másodvonalbeliekkel sem tűnik egyszerűnek a konkurenciaharc, így azt követően, hogy esélye sem volt a Nationalmannschaft világbajnoki keretébe kerülni, és a vb-lebőgés ellenére Joachim Löw maradt a német kapitány, alighanem végleges döntésre sarkalta Orbánt. A Nemzeti Sportnak adott interjú szerint a lengyel válogatott szóba sem jött a középhátvédnél, mert édesanyja lengyel ugyan, de német állampolgár. Valószínűsíthetjük azonban, hogy a döntésben többet számított a magyar lobbi, és a személyes kapcsolatok is legalább ennyit nyomhattak a latba.
„Nagyon sokat beszélgettem Gulácsi Péterrel a döntésem meghozatala előtt, és pozitív színben tűnt fel nekem a válogatott, valamint a kapitány is – mondta első magyarországi sajtótájékoztatóján Orbán. – Nem volt könnyű meghozni a döntést, és valóban hosszú ideig is tartott. A görögök elleni meccs lehetett az, amikor elhatároztam magam. Azon a találkozón a csapat is olyan teljesítményt nyújtott, amivel meggyőzött, és amit én is képviselni szeretnék. (…) A válogatottban játszani mindenképp más, mint egy klubban. Más az érzelmek megélése, és ez motivál engem is.”
MEGÜTI A SZINTET
A kérészéletű Nemzetek Ligája-remények után az garantálható, hogy a részben hazai, 2020-as Európa-bajnokság selejtezőin nagy lesz a nyomás a válogatotton. És az első játékosra, aki úgy lett magyar válogatott, hogy sosem játszott a Magyar Labdarúgó-szövetség égisze alatt, különösen igaz ez. Olyan ugyan volt már korábban is, hogy valaki hazai NB I-es múlt nélkül lett válogatott – például a jelenlegi csapatkapitány Szalai Ádám –, ám olyan aligha, hogy egy pillanatig sem szerepelt a magyar futball rendszerében. A jövőben azonban ez akár többször is előfordulhat, nem kell messzire menni a példához, Dárdai Pál fiait is leginkább az apai szálak kötik a magyar futballhoz.
Willi Orbán elismerte, hogy a legfőbb gondot az jelentheti a beilleszkedésében – és nem is feltétlenül a pályán –, hogy nem tud magyarul (szülei válása miatt édesapjával javarészt csak telefonon és németül tartotta a kapcsolatot). Hozzátette viszont, hogy rajta van a helyzet megváltoztatásán, és ígéretet tett rá, hogy a legközelebbi sajtótájékoztatóján már magyarul is hozzászól a témákhoz. Néhány apró gesztusból úgy tűnik, ez nem csak maszlag, fontos számára a pozitív benyomáskeltés: már első meccse előtt igyekezett énekelni a Himnuszt, saját kérésére ékezetes írásmóddal szerepelt a neve a mezén és a meccsek után is nagyon figyelt arra, hogy nyilatkozatai minden irányban tapintatosak legyenek.
Persze ez talán alap is annál, aki egy csapásra a legértékesebbként számon tartott magyar labdarúgó lett: a Transfermarkt a három Bundesliga-légióst, Gulácsit, Szalait és a német ligában nemrég debütáló Sallai Rolandot együtt sem értékeli annyira, mint Orbán „piaci árfolyamát” (13, illetve 15 millió euró). Ettől függetlenül a két bemutatkozó meccsén csupán egy pontot szerzett a válogatott a Nemzetek Ligájában, és Orbánnak is voltak hibái, rossz megoldásai, ám az látszott, hogy játékintelligenciában, helyezkedésben jócskán megüti a szintet, sokat lehet profitálni a beépítésével.
De két meccs után talán a fárasztó szóviccek elkerülése miatt sem érdemes még osztani róla az észt.
Borítófotó: Bundesliga-szekció. Szalai Ádám és Willi Orbán a labdarúgó Nemzetek Ligájában az Észtország–Magyarország-mérkőzésen.
