– Kalandosan alakult az élete. Székelyudvarhelyről indult, majd játszott Nyugat-Németországban és Magyarországon, a németeknél lett edző, de dolgozott a Fradinál és az MTK-nál, valamint Ugandában, Belgiumban és Litvániában is. Eddigi legnagyobb sikerét Skóciában érte el, ahol a harmadik helyre hozta fel a Heartsot, ezért ott 2009-ben az év edzője is lett. Tavaly ősszel Dunaszerdahelyre szerződött. Miért?
– Mert itt egy építkezés kezdődött, amelynek örömmel vagyok a részese. A DAC-nak közösségépítő szerepe van: a futball eszköz, amely összetartja a közösséget, Csallóközt. Ebből építkezni, a jövőbe tekinteni minden ember számára felemelő, de nekem, székely embernek több mint megtiszteltetés.
– Volt még olyan, hogy megérkezésekor valahol a székely himnusszal fogadták?
– Először 2004-ben énekelték el a Fradi-drukkerek Skóciában, amikor megvertük későbbi csapatomat, a Heartsot. Az is megható pillanat volt, de itt sok ezer torokból hangzik el, és a szurkolók idegenbe is elkísérnek. A futball sokat ad az ittenieknek. Amit Világi Oszkár klubtulajdonos elkezdett, az jóval több, mint amit akárhány marketingszakember ki tudott volna dolgozni. Ennél jobbat nem tud senki, hogy mibe invesztáljunk, ami a közösséget összetartja, örömben-bánatban. Ez már a csallóközi életforma része. Dunaszerdahely megtartotta a kisvárosi életstílust, de a fociban ki tudja nőni magát, ebben nagyon jó úton járunk. A futball terén híres lehet a Csallóköz.
– A Kárpát-medencében már az, de európai szinten mikor következhet be?
– Én minden meccset meg akarok nyerni, de Európában megmutatkozni nagy dolog lenne. Úgy terveztem, hogy az első év a stabilitás megteremtésének esztendeje lesz. A másodikban már lehet építkezni ebbe az irányba, a harmadik-negyedikben pedig egy megerősödött csapattal ki lehetne lépni az európai porondra. A helyiek emlékeznek arra, hogy a Bayern München játszott Dunaszerdahelyen, de az nagyon rég volt. Sok mindennek össze kell jönnie. Ha a stadion kész lesz, a teljes infrastruktúra kiépül, utána egy-két év, ez a realitás. Sok kelet-európai klub gyors sikert ért el, de nem fordított figyelmet az infrastruktúra-fejlesztésre, a kiegyensúlyozott fejlődésre, az utánpótlásra, és utána hamar összeomlott. Ezt mi nem engedhetjük meg magunknak.
– Az ön felfogása nagyon hasonlít Világi Oszkáréhoz, a DAC tulajdonosáéhoz. Sokat ajánlott önnek, hogy idejöjjön?
– Pénzben nem volt akkora az ajánlat, amit ne lehetett volna visszautasítani. Nem ez motivált engem, a világban bolyongó székely embert, hanem az érzelmek. Segíteni kellett a klubon, nem volt jó passzban. Nem volt hazai mérkőzés, mert a stadionépítés miatt idegenben kellett játszani, a vesztett meccsek miatt pedig a szurkolói támogatás is gyengült. Amikor idejöttem, nem bocsátották el az előző edzőt, Németh Krisztiánt sem, azóta is itt van, s nagyon jó a kapcsolatunk. A szakadékból együtt lépkedtünk kifelé. (Németh Krisztián most a DAC utánpótlásképzési menedzsere – a szerk.) A közönségünk is segített, s a klubon belüli hangulat szintén helyrejött. Hálás vagyok Világi Oszkárnak, hogy a nagyon nehéz helyzetben is körültekintő volt. Igaz, szerencse is kellett, hogy kirántsuk a csapatot a gödörből, de a szerencse mögött is munka van. A legfontosabbnak az irántam tanúsított bizalmat tartom, hiszen – sok tulajdonostól eltérően – Világi Oszkár nem telefonál nekem naponta, nem szól bele a munkámba. Mindenről tud – egy sportigazgató a kapcsolattartó köztünk –, megért, és teljesen megbízott bennem akkor is, amikor itthoni mérkőzésen kikaptunk, és ezzel elestünk a szlovák kupa döntőjétől. Nagyon csalódott voltam, de utána fel tudtunk állni, és a bajnokságban november közepe óta verhetetlenek vagyunk. A negatívumokat is együtt tudjuk kezelni. Nem az az elvárás, hogy máról holnapra bajnokságot nyerjünk, a cél az építkezés.
– Ezek szerint ön is hosszú távon gondolkodik.
– Igen. De én mindig csak a következő mérkőzésre gondolok, hogy minél jobban felkészítsem a csapatot fejben is. Egy edzőnél általában úgy van, hogy ha rosszak az eredmények, mennie kell, ha jók, akkor megkeresi valaki, hogy elcsábítsa. De én itt, Dunaszerdahelyen legalább három évre tervezek. Jól érzem itt magam. Mert tudok dolgozni, megvan a háttér és a motiváció is. Ez a három legfontosabb tényező.
– A csapatépítésben mi a fontosabb, hogy jó játékosokat szerezzenek máshonnan, vagy a saját nevelés? A DAC-nak van egy 250 fős futballakadémiája.
– Is-is. Elsősorban azt nézzük, hogy a saját fiataljaink között megérett-e valaki egy poszt betöltésére, s a jövőre gondolva az akadémián felépítettünk egy olyan struktúrát és képzést, amely utat jelent az első csapathoz, de mindig kellenek tapasztalt játékosok is. Most van panamai, francia, szlovák, magyar, szerb, horvát, lényegében egy ilyen multikulti együttes van az öltözőben, de jól kiegyenlítik egymást, és ott vannak köztük a saját nevelésű játékosaink is.
– Milyen nyelven tartja az edzéseket?
– Az öltözőben az angol a domináns, mindenkinek meg kell tanulnia a nyelvet. Az iskolában, az akadémián is kötelező az angoltanulás. Az idősebb edzőink is hetente háromszor járnak angolórára. Európai klub vagyunk, nemzetiségi ellentétek nélkül, de egyet képviselünk: a Csallóközt és a DAC-ot. És persze a Kárpát-medencei magyarságot is. Szívszorító volt, amikor az egyik mérkőzésen kiderült, hogy szülővárosomból, Székelyudvarhelyről egy egész busznyi szurkoló jött el Dunaszerdahelyre, de Kolozsvárról, Marosvásárhelyről is érkeznek, Magyarországról pedig még többen. A DAC-nak határok fölötti közösségformáló szerepe van. S ez még erősödni fog. Eddig ilyen csak a magyar válogatott és a Ferencváros volt. De mostanra olyan magyar emberek is eljönnek ide, akik korábban nem jártak mérkőzésre. S ez már több, mint ami a 70-es években Marosvásárhelyen történt. Én is szurkoltam ott, hiszen a kedvenc csapatom volt a zömmel magyar játékosokból álló, Bölöni Lászlóval játszó gárda, s jó magyar stadionhangulat volt akkoriban a városomban, Székelyudvarhelyen és Sepsiszentgyörgyön is. De amit most tapasztalok Dunaszerdahelyen, az felülmúlhatatlan.
A DAC 15 forduló óta veretlen, vasárnap 2 : 2-es döntetlent játszott hazai pályán. Két idegenbeli meccse maradt a szlovák bajnokságban, és van még esélye, hogy helyet szerezzen az Európa-Liga mérkőzéseire.
NÉVJEGY
- 1964-ben, Székelyudvarhelyen született.
- 1982-től játszott a helyi Haladás nagycsapatában, később Nyugat-Németországban és Magyarországon. Megfordult a Bayer 05 Uerdingen, a Volán FC, valamint a Budapesti VSC csapatában. 27 évesen egy súlyos sérülés miatt visszavonult. Középső középpályásként futballozott.
- Edzőként dolgozott a skót Heart of Midlothian (Hearts) edinburghi klubnál, illetve a magyar válogatottnál mint másodedző, a Ferencvárosi TC-nél, az FC Sopronnál és az MTK-nál mint vezetőedző, valamint az ugandai nemzeti tizenegy élén szövetségi kapitányként, s 2012–13-ban Litvánia válogatottját is irányította.
- Jelenleg a szlovák élvonalban szereplő FC DAC 1904 vezetőedzője.
