Negyed hat volt, és Fucsovics Marci – mert mára végképp Marci lett mindenki számára – újabb beszélgetésnek veselkedett neki a hazai sajtó képviselőinek adott interjúmaraton során. Tekintve, hogy a sajtótájékoztatója már délután háromkor elkezdődött, és bő huszonnégy órával korábban ért csak haza pályafutása legnagyobb sikerének a helyszínéről, Melbourne-ből, feltétlenül dicséretes volt a kitartása.
„Úgy látom rajta, hogy jól viseli a hirtelen jött népszerűséget – pillantott rá az edzője, Sávolt Attila. – Jó emberek vannak körülötte, és ahogy a pályán egyre jobban kezeli a különböző szituációkat, úgy a pályán kívül is eredményesen birkózik meg a kihívásokkal. Az elmúlt hetek megerősíthették benne, hogy ma már bárki ellen úgy mehet ki a pályára, hogy adott pillanatban nyerési esélyei lehetnek. Ugyanakkor az is biztos, hogy kettőezer-tizennyolc számunkra számtalan kihívással jár majd. Ezek egyike a nyerési kényszerhelyzetek mellett a megnövekedett médiafigyelemnek való megfelelés.”
Ez már a kereskedelmi televíziók szintje: azzal, hogy Fucsovics bejutott a legjobb tizenhat közé az ausztrál nyílt teniszbajnokságon, és eljutott a későbbi győztes, immár hússzoros (!) Grand Slam-nyertes Roger Federerig, áttört egy plafont. Persze a nagy médiaérdeklődést kiváltó sikerhez először a saját árnyékát kellett átlépnie a 25 éves teniszezőnek: ez volt a negyedik főtáblás indulása – miközben korábban 16-szor sikertelenül próbálkozott a selejtezőből való feljutással –, és először jutott túl az első fordulón.
„Azzal a céllal utaztam Melbourne-be, hogy áttörjem a gátat. Nagyon akartam ezt, és végre sikerült. Rendkívül örülök, hogy megvan az első győzelmem Grand Slam-tornán, és egy álmom teljesült azzal, hogy Federer ellen játszhattam a centerpályán. Elképesztően jó érzés volt a torna második felében is Melbourne-ben játszani. Az öltözőszekrényem például Juan Martín del Potróé alatt volt. Amíg versenyben volt, rendre elfoglalta a helyemet, kénytelen voltam állva öltözni – emlékezett vissza mosolyogva Fucsovics. – De az is jó érzés volt, hogy a Federer elleni meccs után a svájci mellett Novak Ðoković is odajött gratulálni, néhány szót váltani, akárcsak John McEnroe.”
MAGYAR EDZŐVEL JÖTT AZ ÁTTÖRÉS
Fucsovics 2010-ben junior egyéni bajnok volt Wimbledonban, ugyanabban az évben az Australian Openen pedig elődöntős. Hosszú, kanyargós utat járt be, míg végre a felnőttek között is le tudta tenni a névjegyét kiemelt versenyen. A nyíregyházi játékos számára a külföldi akadémiák után akkor jött el az áttörés, amikor bő két éve megkezdte a közös munkát Sávolttal. Azóta folyamatos a fejlődése, az elmúlt egy év során pedig ez már az eredményekben is látványosan tükröződik: a Davis-kupában a világcsoportba juttatta a magyar válogatottat – nem mellesleg a hétvégén épp a tavaly döntős belgák otthonában várnak rá nagy feladatok –, rendszeresen top százas játékosokat ver meg, miközben a világranglistán száz helyet lépett előre tavalyhoz képest, és hétfőn már a 63. helyen jegyezték.
„Talán nem nagyképűség azt mondanom, hogy a tehetség mindig is megvolt bennem, de kellett hozzá egy nagyon jó edző, hogy ezt a játéktudást magas szinten is kihozza belőlem. Most először érezhettem a pályafutásom során, hogy nagy nevek fogadtak be egy körbe, és igyekszem ezt kamatoztatni. Öröm mindezt magyarként átélni. Remélem, sok kisgyerek látta a Federer elleni mérkőzést is, és bizonyossá vált számukra, hogy Magyarországról is el lehet ide jutni” – tette hozzá a teniszező.
Edzője elmondása szerint erre az évre Fucsovics top százas helyének a megszilárdítását tűzték ki célul, ám a melbourne-i nyolcaddöntő fényében a korábban álomnak tűnő szezon végi top ötvenen belüli helyezés is reálissá vált. Ehhez Sávolt szerint nem szabad elmenni a hibák kielemzése mellett, hogy ne forduljon elő olyan, mint az év eleji púnai tornán, amikor a fiatal tehetség öt meccslabda ellenére kikapott Benoît Paire-től, továbbá csökkenteni kell a 7:6-ra elvesztett játszmák számát is. Az edző – aki még 2002-ben, Fucsovics előtt utoljára magyar férfi játékosként képes volt az Australian Openen meccset nyerni – emellett a versenynaptár megfelelő összeállítását tartja kiemelten fontosnak.
„Beszéltünk róla sokat: nem eshetünk abba a hibába, hogy minden nagy versenyen irány a főtábla, és minden héten pályán tartsuk Marcit. Egyensúlyba kell hoznunk a játékot a megfelelő pihenés- és edzésmennyiséggel. Ebben nyilván nagy a személyes felelősségem, edzőként látnom kell a túlterheltséget, és szükség esetén egy betervezett versenynél is felül kell tudnom írni azt.”
MOST LEHET LEARATNI A BABÉROKAT
Márpedig általános, hogy a top százas helyüket megszilárdítani igyekvő teniszezők ilyenkor úgy nyomják a versenytempót, ahogy a csövön kifér. Persze nincs ezen csodálkoznivaló: a játékos életében ekkor jönnek azok a megmérettetések, amelyek kompenzálják a korábbi rengeteg befektetést. Mert bármilyen jól hangzik, hogy a páros győzelmével Temesvári Andrea és Taróczy Balázs nyomdokaiba lépő, Grand Slam-bajnokká és végképp a világ legjobb páros játékosai egyikévé váló Babos Tímea 97 millió forintot keresett csak Melbourne-ben, a teniszezők kiemelkedően nagy fajlagos költségeit, a korábbi áldozatokat nehezen tudják számszerűsíteni a cikkek. És bizony Fucsovicsnak még az előző éve sem lett volna anyagilag nyereséges, ha a Magyar Tenisz Szövetség nem támogatja stábbal, edzéshelyszínekkel, egyéb eszközökkel.
„A magyar tenisz nagyon ki volt éhezve egy jó férfi versenyzőre – magyarázta Richter Attila, a szövetség főtitkára. – Hogy mi mit nyertünk az eredményekkel? Mindent. Igyekszünk is meglovagolni. Babos és Fucsovics két külön történet. Előbbinek is megadtunk minden erkölcsi támogatást, ám ő önálló utat járt be a sikerekig, Fucsovics történetében viszont benne van a szövetség minden törekvése, minden értelemben. Személy szerint is sok konfliktust vállaltam, még a szervezeten belül is, míg eljutottunk idáig. Úgy tűnik, megérte. Mostantól gyakorlatilag arra kell készülnünk, mi lesz, ha egy hullámvölgynél ismét megjelennek a károgó hangok.”
Akkor már inkább a kétórás sajtótájékoztatók.
Borítófotó: Újra összeàlltak. Babos Tímea és Kristina Mladenovic az ausztràl open-trófeával
