A Guardian világhírű sportrovata minden év késő őszén adja ki a Next Generation névre keresztelt listáját. Ezen az adott esztendő legtehetségesebb 17 éves futballistái szerepelnek Vietnamtól Argentínáig, Norvégiától Ausztráliáig. A rangsorban 2017-ben a magyar Szoboszlai Dominik neve is megtalálható – ez a középpályásban rejlő óriási potenciál elismerése.
A CSODAGYEREKSÉG SEM GARANCIA
A lista és utánkövetése – a brit orgánum minden évben portrézza a kiválasztott játékosokat – jól mutatja, hogy az átmenet az ifjúsági és a felnőttfutball között egyáltalán nem zökkenőmentes. Az először kiadott, 2014-es rangsorban szereplő labdarúgók sorsa rendkívüli szórást mutat. Ousmane Dembélé azóta a világ második legdrágább játékosa és a Barcelona sztárja lett. Benjamin Henrichs a német válogatottal nyert Konföderációs Kupát. Ugyanakkor a labdarúgók nagyjából fele „eltűnt a radarról”: van, akinek sérülés akasztotta meg a fejlődését, valaki egyszerűen elvesztette a motivációját, s van, aki megrekedt a tartalékcsapatban. Sajnos olyan is akad, akinek a sorsa tragikusra fordult: a holland Abdelhak Nouri egy felkészülési mérkőzésen összeesett és súlyos, helyrehozhatatlan agykárosodást szenvedett. Az tehát, hogy valakit kiemelkedő tehetségnek, netán csodagyereknek tartanak, még nem garancia a sikerre, sőt. Figyelmeztető példákkal tele van a futball. Az amerikai Freddy Adué esete a leghírhedtebb. Ő 14 évesen már dollármilliós profi szerződést írhatott alá, ám a ránehezedő nyomás és a rendkívüli elvárások tönkretették a karrierjét. Nüanszok döntenek arról, hogy kinek sikerül az áttörés a felnőttfutball világába, ki tud ott megragadni – sokszor nemcsak a tudás, hanem a szerencse is erősen befolyásolja a karrierívet. Döbbenetesen alacsony azoknak a száma, akik elérnek a legmagasabb szintre: egy angliai kutatás szerint az országban másfél millió gyerek futballozik igazolt játékosként, ám közülük csak 180 jut el az élvonalba. A sikerráta 0,012 százalékos.
ÍGÉRETES FIATAL
A magyar labdarúgás szempontjából az egyik legérdekesebb fejlődési ív Szoboszlai Dominiké. A 17 éves középpályás már az A válogatott keretét is megjárta, magyar légiós ilyen fiatalon sosem gyűjtött ennyi tapasztalatot a felnőttek között. Szoboszlai az Európa egyik legjobb utánpótláscentrumát üzemeltető Red Bull Salzburg játékosa, az őszi idényt a tartalékcsapatnak számító osztrák második ligás FC Lieferingben játszotta végig. Mivel az UEFA Youth League-ben (ez az ifjúsági Bajnokok Ligájának felel meg) címvédő a Salzburg, a magyar ifjú kettős terhelést kapott; ez 23 mérkőzést jelentett az ősszel. Hét-hét góllal és gólpasszal Szoboszlai rendkívül eredményes szezont zárt. „A játékát figyelve az az érzésünk támad, hogy egy 17 évesnél idősebb futballistát látunk. Elképzelhető, hogy már ebben az idényben lehetőséget adnak neki az osztrák Bundesligában, és szinte biztosan a Salzburgban játszik a következő szezonban, ha nem törik meg a fejlődése. A klub fiatalképzési rendszere híresen hatékony. A lényeg: az ifjú labdarúgó minél több felnőttmeccset játsszon, ne a kispadon ücsörögjön. A Lieferingben a tehetségeknek nincs sok idejük: egy idény alatt be kell bizonyítaniuk, hogy érettek, mert jönnek az újabb talentumok az akadémiáról” – nyilatkozott a Figyelőnek a Salzburger Nachrichten sportújságírója, Gerhard Öhlinger.
AZT KAPTÁK, AMIT VÁRTAK
„Maximálisan azt kaptuk ettől az időszaktól, amit vártunk: Dominik mindenben a terveknek megfelelően halad, lépésről lépésre – de a legnehezebb feladat előtt áll, mert a felnőttfutballra kell felkészülnie, és még csak 17 éves. Van még miben fejlődnie, de fejben, érettségben eléri a felnőttfutball szintjét. Inkább fizikálisan kihívás ez a számára, és bizonyos szituációban a rutint kell megszereznie. Az osztrák másodosztály erre a fizikális fejlesztésre tökéletes” – mondta a Figyelőnek Szoboszlai Zsolt, a játékos édesapja, aki szülőként és edzőként figyeli fia fejlődését. „Legfőképpen a véleményemmel és tanácsokkal tudom támogatni. Minden más csatát neki kell megvívnia, hiszen az edzésein nem lehetek jelen; néhány meccsét láttam a helyszínen, illetve tévében tudom követni a teljesítményét. Elérkeztünk arra a pontra, amikor el kell engedni a kezét. Elemzésekben tudok neki segíteni, ám egyébként magára van utalva. Hízelgő, hogy a nevét emlegetik, bekerül összeállításokba, de szerencsére ez nem érdekli – imád futballozni, nem foglalkozik a hírnévvel. A labdarúgásnak él. Korábban arról beszéltünk, hogy a Lieferingben játszhat egy-egy félidőt, ehhez képest csak akkor nem volt kezdő, amikor a válogatottban szerepelt. Házi gólkirály lett, a mérkőzéseken és az edzéseken a játékosokról felvett GPS-adatok alapján egyaránt ő a legjobb. Elég vehemens típus vagyok, és úgy tűnik, ezt örökölte – e nélkül szerintem sansza sem lenne. Mind a mérkőzéseken, mind az edzéseken arra törekedtem, hogy én legyek a legjobb, nekem sikerüljön, és őt is erre neveltem.”
Szoboszlai Zsolt úgy véli, a Salzburgéhoz hasonló rendszert működtető kluboknál nevelkedő tehetségek előnyös helyzetbe kerülnek azzal, hogy már egészen fiatalon „élesben” megtapasztalhatják a felnőttfutballt. „Itthon sok egyesület megszüntette az NB III-as csapatát, és ezt hibának gondolom, mivel az a lényeg, hogy a tehetségek rendszeresen felnőttek ellen játsszanak. Meg kell tapasztalni, hogy egy szögletnél orrba vágnak, rálépnek a lábamra, meg kell tanulnom megvédeni magam. Ez nagyon jól működik a Salzburgnál. Látom, hogy a fiam már 17 évesen elkezd rutinosodni, nagyobb nyomást kell kibírnia – ez nagy előny egy kortársával szemben. Magyarországon az U19-ből mindenki a felnőtt első osztályba akar ugrani, ám ehhez nagyon sok dolognak össze kell jönnie – bármelyik országban. Fejben, fizikálisan a topon kell lenni, hogy ezt a kockázatot egy csapat bevállalja egy fiatal esetében. Nagyon vastag jeget szükséges áttörni ahhoz, hogy bejusson valaki a felnőtt-, első osztályú futballba, nem szabad restnek lenni lemenni az alacsonyabb osztályokba, s ott beérni” – vélekedett. Hogy Szoboszlai Dominik – vagy a 2000-es, igen jó képességű magyar generáció más játékosai – áttörik-e az emlegetett vastag jeget, még kérdés. Egy biztos: ennyi tapasztalattal a kortársainál jóval közelebb jár hozzá.
Borítófotó: Szoboszlai Dominik
