Az USA major sportjainak – az amerikai futball, a baseball, a jégkorong és a kosárlabda alkotja a „nagy négyest” – a világában könnyen rábukkanhatunk magyarokra, ha a történelemkönyveket lapozgatjuk. Igaz, nem légiósként, hanem bevándorlók leszármazottjaiként kerültek honfitársaink az NFL (amerikai futball), NBA (kosárlabda), NHL (jégkorong), MLB (baseball) sztárjai közé. George Halast és Don Shulát az NFL-történet legjobb edzői között tartják számon. Joe Namath és Larry Csonka szintén az amerikai futball halhatatlanja, és csak idő kérdése, hogy Bernie Kosar is az legyen. Gogolák Péternek – a Ferencváros egykori kölyökfutballistájának, akinek a családja 1956 után távozott az Egyesült Államokba – és öccsének, Károlynak kulcsszerepe volt abban, hogy megváltozott az amerikai futballban a rúgójátékosok technikája, hiszen a labdarúgásból „átemelték” a rüszttel lövést a tojáslabdás fociba. A baseballvilágnak a harmincas-negyvenes évek sztárja, Joe Medwick és az amerikai válogatottal olimpiai bajnoki címet nyerő Charles Nagy, a profi jégkorongnak „Bronco” Horvath jutott a magyar bevándorlók fiai közül, de a felsorolásban szereplők egyike sem magyarországi karrier folytatásaként került az Egyesült Államokba.
RITKA, MINT A FEHÉR HOLLÓ
A hazánk és az amerikai profi ligák közötti ugrás ugyanis ritka, mint a fehér holló. A legszebben a kosárlabdasztár Dávid Kornél mutatta be, aki 1999-ben első magyarként került az NBA-be, és 109 meccset húzott le a világ legmagasabb szintű kosárlabdaligájában. Az NHL esetében Magyarországról érkezett sportoló nem tudta végrehajtani a teljes áttörést – bár a kilenc meccsen is tartalék kapusként nevezett Szuper Levente, valamint Vas János, Gröschl Tamás, Nagy Gergő vagy Vay Ádám is közel került a tűzhöz. A magyarok hiánya az MLB és az NFL esetében könnyen érthető: sem a baseballnak, sem az amerikai futballnak nincsenek hazánkban hagyományai, ráadásul mindkét ligába hírhedten nehéz bekerülni azoknak, akik nem az Egyesült Államok sportrendszerében nevelkedtek. Nem amerikaiként általában az jut lehetőséghez, aki tinédzserkorában az országba került és az ottani sportszisztémában nőtt fel, mint a temesvári születésű NFL-rúgójátékos, Meskó Zoltán. Utóbbi szövetségben minden amerikai profi liga közül a legkisebb a külföldi játékosok aránya, az MLB világa a baseball-nagyhatalmakból érkezők számára nyitott. Az NBA és az NHL sokkal több európai sportolót fogad be, ám térségünkből így is csak a kiemelkedő tehetségű és kiválóan menedzselt játékosoknak van esélye. A nagy amerikai ligák közül csak az NBA szerződtetett már Magyarországról és minden szomszédos országból játékost, ezt követően az NHL-t járták meg régiónkból a legtöbben.
EGYETEMI RENDSZERBEN
A legtöbb magyar sportolót az Egyesült Államokban így az egyetemi sportrendszer, az NCAA kötelékében kell keresnünk.
A 2016-os nyári olimpián kilenc olyan honfitársunk – Antal Dóra, Bohus Richárd, Erdélyi Zsófia, Holoda Péter, Hosszú Katinka, Illés Anna, Olasz Anna, Szabó Barbara, Szabó Norbert – szerepelt, aki valaha regisztrált versenyző volt az amerikai egyetemi rendszerben. Az európai nemzetek közül csak a spanyolok, a hollandok és a britek adtak több NCAA-olimpikont Rióban. De ez csak a közvetlen elit a hatalmas és igen változatos színvonalú egyetemi sportéletben. „Az összes osztályra lebontott statisztikánk nincsen, ám a kimutatásaink szerint 2016-ban az NCAA első, valamint másodosztályában 108 magyar egyetemista versenyzett. A legtöbben közülük teniszezők, illetve úszók, de találunk magyarokat a labdarúgásban, a kosárlabdában, az atlétikában, valamint a vízilabdában is” – válaszolt a Figyelő kérdésére Saquandra Heath, az NCAA sajtóosztályának a munkatársa.
Visszatérve a közvetlen elitre: a háromszoros olimpiai bajnok úszócsillag Hosszú Katinka és a szintén olimpiai bajnok kalapácsvető Kiss Balázs az amerikai sport legeredményesebb „olimpiai” egyetemének számító University of Southern California sportoló-hallgatója volt. A USC sportprogramjának erejét jól jelzi, hogy ha az intézmény önálló ország lenne, 288 érmével a 23. helyen állna a nyári olimpiák örökrangsorában! Az egyetemi évek a sporton kívül a gondolkodásmódban is visszaköszönnek – gondoljunk csak a Hosszú és Shane Tusup által felépített márkára, amely jellegzetesen amerikai.
NÉPES FUTBALL-LÉGIÓ
Míg az NFL, az NBA, az NHL és az MLB sportáguk külön kategóriát képviselő csúcsai, ez nem mondható el az MLS-ről, azaz az első számú észak-amerikai labdarúgóligáról. A profi futball története hányattatott az Egyesült Államokban, de az MLS túlélt, megnőtt és megerősödött, világszinten is tényezővé vált. Erős, de nem csúcskategóriás pontvadászatról van szó, mely egyre vonzóbb célpont a magyar játékosok számára. Jelenleg az MLS-ben négy honfitársunk légióskodik. A lengyel Legia Warszawától szerződtetett csatár, Nikolics Nemanja (Chicago Fire) a liga sztárjai közé került gólkirályi címének köszönhetően, Sallói Dániel (Sporting Kansas City) már ifjúsági korosztályban játszott a kansasi csapatban, és rövid magyarországi kitérő után 2016-ban immár a profiktól kapott szerződést. Németh Krisztián (New England Revolution) másodszor szerepel az Egyesült Államokban, míg Stieber Zoltán (DC United) hosszú németországi légióskodás után igazolt a tengerentúlra. A játékosok egymást is „húzzák” az MLS felé. „Azért érdekelt a lehetőség, mert Nikolicsnak és Némethnek, két válogatott-társamnak is jól ment a ligában. Miattuk figyeltem fel az MLS-re” – magyarázta Stieber a DC United honlapjának.
A siker – mint Nikolics vagy Németh esetében – pedig jó ajánlólevél nemcsak a társaknak, hanem a kluboknak is arra, hogy további magyar légiósokban gondolkodjanak. A világ élvonalbeli labdarúgó-bajnokságai közül jelenleg csak Szlová-kiában szerepel több honfitársunk, mint az Egyesült Államokban – az MLS a közeljövőben könnyen a külföldön profiskodó magyarok első számú célpontja lehet.
