„A FINA vizes világbajnokságot olimpiák közötti olimpiaként, a világ legjobbjainak seregszemléjeként képzelték el, amely plusz reflektorfényt biztosít a vizes sportágaknak – no meg plusz motivációt a nemzeti szövetségeknek, sportolóknak és edzőknek. Egy olyan rendezvényként, mely új esélyt ad a sportolóknak, hogy hazájukat képviselhessék, egy olyan rendezvényként, mely még több országnak nyújt éremszerzési lehetőséget” – írja Matthew De George úszástörténeti könyvében.
Bármilyen különös is, még a legnagyobb, legnépszerűbb sportágak esetében sem volt magától értetődő, hogy világbajnokságokat rendezzenek: a vizes sportágakban 1973 óta van vb, atlétikában csak 1983 óta rendezik meg a globális seregszemlét. Talán sokáig úgy gondolták, elég négyévente az olimpia ahhoz, hogy összemérjék tudásukat a legjobbak. Aztán ez megváltozott – sportolók, edzők és nézők legnagyobb örömére. A FINA olyan bajnokságot tervezett, melyen minden vizes szakág képviseltetheti magát – ahogy az egykori elnök, Javier Ostos meghatározta az irányvonalat, „vagy minden szakág egy helyen, vagy semmi”. Így versenghetnek egyszerre az úszók, a vízilabdázók, a műugrók és óriástoronyugrók, a szinkronúszók, illetve a nyílt vízi úszók Budapesten és Balatonfüreden ezen a nyáron.
A vizes világbajnokságok története az eredeti tervek szerint 1971-ben kezdett volna íródni, ám a debütálásra végül még két évet kellett várni: 1973-ban, a belgrádi Tašmajdan sportlétesítményeiben randevúztak először a legjobbak. Norvégiá-tól Pápua Új-Guineáig érkeztek a világbajnokságra, negyvenhét országból 686 sportoló versenyzett – két évvel később, a kolumbiai Caliban még nagyságrendileg ugyanekkora volt a sportolói létszám, amely aztán meredeken emelkedni kezdett. 1986-ban lépte először túl a sportolói létszám az ezret, 2003-ban a kétezret, a legutóbbi, kazanyi világbajnokságon pedig már 184 országból 2413-an versengtek egymással a sportvilág legnagyobb vizes seregszemléjén. Ez óriási szám – az olimpiai résztvevők ötödénél valamivel több –, a vizes vb globálisan is a legnagyobb sportrendezvények közé tartozik, szervezésileg és lebonyolításilag szinte „ötkarikás” feladatot jelent a rendezőknek.
Nemcsak az esemény mérete, hanem a médiafigyelem is szinte olimpiai: a 2015-ös, kazanyi világbajnokságról 5728 órányi közvetítés ragasztotta a képernyők elé a nézőket. A vizes vb eseményeit sosem látott érdeklődés kísérte, világszerte 6,84 milliárdan kapcsolódtak be a versenyek követésébe, a helyszíneken pedig több mint 300 ezren szurkoltak. Amit a FINA az 1970-es évek elején elkezdett, mára kiteljesedett: a vizes világbajnokság valóban globális érdeklődést kiváltó sportági ünneppé vált.
Ez a csúcsesemény érkezik Budapestre és Balatonfüredre júliusban: öt helyszín, hat sportág, tizenhét versenynap, hetvenhat, kiosztásra váró aranyérem, nagyjából kétezer-ötszáz sportoló, valamint várhatóan háromszázötvenezer szurkoló a helyszíneken – minden készen áll a vizek ünnepéhez.
Tízévesen a reflektorfényben
A legutóbbi, kazanyi világbajnokság egyik szenzációja a 2005-ös születésű, tehát akkor csupán tízéves Alzain Tareq indulása volt – a bahreini kislány úszta hazájában a legjobb időt 50 pillangón, és mivel az úszóknál nem volt alsó korhatár, ez vb-részvételt ért! Alzain Tareq nagy kedvence a svédek világklasszisa, Sarah Sjöström, így lehet, még a szereplésnél is többet ért neki az a közös kép, amelyet vele készített.
