„Addig úszom, amíg élek”
Már csak a tisztelet okán is kezdjük a világbajnokság legidősebb nevezőjével. Bánki Horváth Béla 1920-ban látta meg a napvilágot, tehát 97 évesen áll rajthoz, ráadásul öt számot is bevállal hát-és mellúszásban! A választás nem véletlen: 15 éves korában mellúszóként kezdett versenyezni, majd háton lett hazai élversenyző, ezt követően váltott vízilabdára. Nem véletlenül mondja, hogy a víz a szenvedélye… Hatvanas évei közepén tért vissza a versenyszerű úszáshoz az agrármérnök-tanár, és azóta megállíthatatlan: eddig 18 világbajnoki és 29 Európa-bajnoki címet szerzett a Masters kategóriában.
„Két mottóm van: az egyik, hogy addig úszom, amíg élek, mert amíg úszom, élek. A másik: úszom, mert egészséges vagyok, de azért vagyok egészséges, mert úszom” – vallja.
Bánki Horváth Béla mellett még három sportoló szerepel a nevezési listán a 95–99 évesek kategóriájában: az amerikai Maurine Emelie Kornfeld, a magyar Puskás Pál, a lengyel Kazimierz Mrówczyński egyaránt 1922-ben vagy korábban született.
És hogy milyen volt az úszás világa, amikor megszülettek? Az olimpiai programon csak hat férfi és öt női versenyszám szerepelt. Michael Phelps kedvenc úszásneme, a pillangó még csak nem is létezett – az ugyanis csak a 1930-as években fejlődött ki a mellúszásból. A Tarzan-filmek későbbi csillaga, Johnny Weissmuller 1922. július 9-én áttört egy álomhatárt, és egy perc alá szorította a 100 méteres gyorsúszás világcsúcsát (58,6 másodperc – a mai rekord 46.91). Lábjegyzetként: a FINA Masters vb indulólistáján szereplők közül a 60 éves amerikai Dan Stephensonnak jobb 100 gyorson a nevezési ideje (57,77) Weissmuller világszenzációt jelentő rekordjánál!
Egyébként nem a 95–99 a valaha látott legmagasabb korcsoport a világbajnokságok történetében, hanem a 105-109 éves, amelyet a kanadai Jaring Timmermann miatt kellett létrehozni. Timmermann egy holland hajóskapitány gyermekeként jött világra, pilótaként 31 bevetésen vett részt a második világháborúban, sikeres üzletember lett, majd 78 évesen versenyszerűen kezdett úszni. Masters-rekordok sorát állította fel, 105 évesen hunyt el. „Mindenkinek megmutatta, hogyan kell mindvégig jól élni” – ezzel a mondattal búcsúztatták az úszósport doyenjét.
Aranyhalmozók, nemzeti hősök
A Masters világbajnokságok mezőnye mindig is arról volt híres, hogy számtalan világklasszis sportolót fedezhetett fel, aki átböngészte a rajtlistát. Olyan nagyságok versenyeztek a szeniorok között, mint az egyaránt négyszeres olimpiai bajnok Janet Evans és Dana Torres, vagy Ed Moses, Nick Gillingham, Ryk Neethling, Mette Johansen és Claudia Poll.
Utóbbinál álljunk meg egy pillanatra, hiszen Claudia Poll a vizes világ egyik legérdekesebb személyisége, Costa Rica nemzeti hőse – ráadásul a közönség több számban is láthatja a Duna Arénában, hiszen szerepel a neve a Masters világbajnokság indulólistáján. A Poll család lánygyermekei, Sylvia és Claudia elit úszók, előbbi nyerte hazája első ötkarikás érmét, utóbbi pedig első aranyérmét. A két nővér szerezte Costa Rica összes olimpiai érmét. Claudia Pollnak az arany egyben az egyik legnagyobb elismerést is biztosította: az Évszázad Sportolójának választották az egyébként futballőrült országban.
A szenior úszó világklasszisok közül rajtkőre áll Budapesten a japán Szato Josiko, az ötvenes-hatvanas évek egyik domináns versenyzője, 97-szeres japán csúcstartó. Ott lesz az ausztrálok világbajnok mellúszója, Linley Frame, a magyar rövid pályás Európa-bajnok Boulsevicz Beatrix, az olimpiai ezüstérmes, Európa-bajnok orosz Vlagyimir Pregykin, az olimpiai bajnok amerikai (de athéni aranyérmét Dél-Afrika színeiben nyerő) Darian Townsend, az olimpiai bronzérmes brazil Marcus Mattioli, vagy a román Eb-ezüstérmes Ioan Gherghel. Mellúszásban a normál és rövid pályán összesen 24 világ- és Európa-bajnoki címmel rendelkező ukrán Oleh Liszogor a legnagyobb név, de olimpiai ezüstérmesünk, Európa-bajnokunk, Güttler Károly is itt szeretné befejezni pályafutását.
Nem hagyhatjuk ki a legegzotikusabb résztvevőt sem: Ryan Pini számok sorában áll rajthoz, a sportéletéről éppenséggel nem híres Pápua Új-Guinea színeiben. Mielőtt bárki mosolyogni kezdene: Pini négyszeres olimpikon, klasszis versenyző, aki hazája zászlaját is vihette a pekingi ötkarikás játékokon. Pályafutása csúcspontja a 2006-os Nemzetközösségi Játékok, amikor 100 pillangón ausztrál riválisai előtt csapott célba elsőként, győzelme után az óceániai térség hőseként ünnepelték.
’56 emlékére is
A hátúszók névsorában olyan családnévre bukkanhatunk, amely ismerős lehet mindenkinek a vízilabda világából: Christine Zador az 1956-os olimpiai bajnok Zádor Ervin egyik lánya, Erik pedig a fia. Édesapjukról készült az egyik leghíresebb sportfotó, amikor vérző fejjel kiszállt a vízből a szovjetek elleni mérkőzésen. 1956. december 6-át írtunk, a forradalom leverése után különös jelentősége volt a „vér a vízben” névvel elhíresült pólómeccsnek, melynek végén a szovjeteket úgy kellett megvédeni a felbőszült tömegtől.
Zádor az olimpia után az Egyesült Államokban telepedett le és edzőként dolgozott, gyermekei a Masters világbajnokságon az ő emlékét is ápolják.
„Mindketten tudjuk, hogy ez egy olyan érzelmekben gazdag alkalom lesz, ami ritkán adatik meg, talán soha máskor az életünkben. Miután édesapám 2012-ben elhunyt, elkezdtük keresni a lehetőséget arra, hogy a család elutazhasson Budapestre, hogy édesapám, valamint az édesanyja hamvait hazavigyük, és szétszórjuk egy arra méltó helyen. Amikor kiderült, hogy Budapesten rendezik a Masters világbajnokságot, testvéremmel, Erikkel megláttuk a lehetőségét annak, hogy az álmunk valóra váljon” – nyilatkozta a vb hivatalos honlapjának Christine Zador, akinek sporteseménynél sokkal többet jelent ez a verseny.
Persze a Masters vb nem csak egy verseny: víz és ember életre szóló kapcsolatának ünnepe is.
Borítófotó: Bánki Horváth Béla (balra), Zádor Ervin (jobbra)
