„A becsületes munka elleni inzultus” – ezt a kommentárt fűzte a Vatikán 1992-ben Gianluigi Lentini világrekordot jelentő átigazolásához. Az olasz futballista – akinek nem sokkal később egy súlyos autóbaleset törte derékba a pályafutását, és sosem tudta befutni azt a karriert, amit jósoltak neki – 13 millió angol fontért cserélte a Torino mezét az AC Milanéra.
„A szegények elleni sértés” – írta a Vatikán hivatalos lapja, amikor 1999-ben Christian Vieri döntött meg minden korábbi klubváltási csúcsot. Azóta a Szentszék kommentár nélkül hagyta Hernán Crespo, Luís Figo, Zinédine Zidane, Cristiano Ronaldo, Gareth Bale topátigazolását is, a minden eddigi összeget aprópénzzé redukáló Neymar-transzfer láttán meg alighanem a pápai államban is csak legyintettek, mondván: ez már reménytelen.
A labdarúgóvilág új átigazolási csúcsa 222 millió euró – ezt az összeget rögzítette az FC Barcelona Neymar szerződésében kivásárlási árként, ám a katalán csapatnál aligha gondolta bárki is, hogy lesz, aki kifizeti. Lett: a futballuralmi terveket szövögető, katari pénz hajtotta Paris Saint-Germain hajlandó volt beleállni az üzletbe, ami némi kötélhúzás után meg is köttetett. De miért éri meg szakmailag látszólag visszalépni a brazil világsztárnak?
EGYBEESŐ ÉRDEKEK
A kézenfekvő válasz: mert Neymar és a játékjogát kivásárló PSG érdekei egybeestek. Kezdjük az utóbbival. A Paris Saint-Germain az egyetlen potenciális francia szuperklub, a világ egyik legcsillogóbb városának első számú csapata, a Deloitte cég által készített Football Money League pénzügyi felmérés szerint a hatodik legnagyobb árbevételű egyesület. Ennek ellenére a presztízse és a márkája nem hasonlítható olyan szuperklubokéhoz, mint a Manchester United, a Barcelona, a Real Madrid vagy a Bayern München. Ennek egyik oka, hogy egy viszonylag új, 1970-es alapítású egyesületről van szó; a másik, hogy az európai kupaporondon nem halmozta a trófeákat.
A katari uralkodócsalád tagjaival közeli barátságban levő klubtulajdonos, Nasszer el-Helaifi – a PSG-t felvásárló Oryx Qatar Sports Investments és a beIN Media Group vezetője – viszont igazán naggyá akarja tenni a párizsi egyletet, és ehhez gyakorlatilag korlátlan pénz áll a rendelkezésére. A francia futball legbefolyásosabb emberének választott tulajdonos tavasszal már csaknem elhitte, hogy a PSG tényleg a legnagyobbak közé kerülhet, amikor a Parc des Princes-ben lelépte a Barcelonát. A 6-1-re elveszített visszavágó és a kiesés a Bajnokok Ligájából kijózanító pofon lehetett – a Barça-siker hőse pedig a nyáron Párizst választó Neymar volt. A PSG-nek szüksége volt egy játékosra, akivel szintet léphet.
A francia csapat szerencséjére a támadónak pedig egy olyan klubra van szüksége, amellyel a világ legjobb futballistája lehet. Neymar globális márka, a világ egyik legnagyobb marketingértékű labdarúgója, aki a legnagyobb eséllyel veheti át Lionel Messitől és Cristiano Ronaldótól a stafétát. Érkezésének híre milliókkal növelte a PSG közösségimédia-követőinek táborát – a párizsi klub a világ öt legjobban követett csapata közé került, és ez pénzre „lefordítható” nyereség.
Ahhoz, hogy Neymar az első legyen, ki kell viszont lépnie Lionel Messi árnyékából, amelytől Barcelonában nem lehet megszabadulni. Másodhegedűs már nem akar lenni. Huszonöt évesen pályafutása legjobb korszaka előtt áll, s tudja: riválisai, Messi és Ronaldo ilyen korban már aranylabdát nyertek. Neki valószínűleg öt-hat éve van még erre – ezért kellett számára egy olyan projekt, amelyben ő a központi figura, és amelynek a márkájával kölcsönösen erősíthetik egymást.
„Neymar rengeteget tanult a Barcelonánál abból, hogy Messivel együtt játszott. Nincs ellentmondás abban, hogy élvezte: a világ egyik legjobb klubjában futballozik és baráti viszonyt ápol Messivel, ugyanakkor még híresebb és nagyobb akar lenni. Lehetetlen megjósolni, hogy jól döntött-e” – vélekedett az 1970-es brazil világbajnok csapat legendás támadója, a szakíróként dolgozó Tostão.
NEM LESZ KEGYELEM
A Paris Saint-Germain megszerzett egy globális sztárt, akinek a rajongótábora jelentősen felülmúlja a párizsi klubét, egyben könnyen lehet, hogy a világ leendő legjobb játékosát kötötte magához.
„Ha Neymarra márkaként tekintünk, amely a PSG-hez csatlakozott, akkor nem hiszem, hogy drága üzletet csináltunk volna. Egészen biztos vagyok abban, hogy ezen többet keresünk majd, mint amennyit költöttünk. Akik meg az UEFA pénzügyi fair play rendszerét emlegetik, azoknak ajánlom, igyanak egy kávét és nyugodjanak meg, jó kezekben vagyunk, köszönjük” – kommentálta az átigazolást üzletemberi szemszögből Nasszer el-Helaifi.
Neymarnak kellett egy klub, amely őt akarja a központi figurának. A PSG-nek kellett egy játékos, akinek megszerzésével jelezheti: minden eddiginél komolyabban kell számolni vele. Az üzlet pedig megköttetett.
Egy ekkora kivásárlási összeg – Haiti jelenlegi államadósságát majdnem ki lehetne fizetni belőle, vagy félmillió magyarnak lehetne minimálbért juttatni ennyiből – óriási teher is. Miután nyélbe ütötték a világ legnagyobb átigazolását, sem a PSG-nek, sem a labdarúgónak nem lesz kegyelem, és nem lesz türelem sem. Egyetlen mérce van: Bajnokok Ligáját kell nyerni. A franciaországi dominancia senkit sem érdekel – a Ligue 1 egyébként sem vonzó hely a világsztároknak, a liga színvonala elmarad az angol, spanyol, német, olasz négyesétől –, Neymarnak és a PSG-nek Európában kell villognia. No meg persze a támadóra a brazil válogatottban is fokozott figyelem irányul, már ha ez elképzelhető, hiszen a 2014-es világbajnokságon is minden, de minden körülötte forgott.
„Neymar egy státusszimbólum, ahhoz hasonlatos, mint amikor egy dúsgazdag ember vesz otthonra egy Picasso-képet” – írja az ESPN-en Simon Kuper, az egyik legismertebb sportgazdasági szakértő. A hasonlat abban a tekintetben is áll, hogy a sztár – ugyanúgy, mint egy Picasso-festmény – befektetés is lehet.
Hogy jó vagy rossz, az a pályán fog feketén-fehéren eldőlni.
Borítófotó: Benoit Tesseier / Reuters