Ha esetleg túl nyugodt lett volna a tavasz a világ atlétikaéletében, az európai szövetség gondoskodott arról, hogy bedobjon egy szöveges bombát. A szervezet tanácsa radikális tervvel rukkolt elő, amely teljesen átalakítaná az érvényes rekordok listáját. A javaslat szerint egyrészt csak akkor lehetne világ- vagy kontinentális csúcsot hitelesíteni, ha azt nemzetközi versenyen érik el megfelelő technikai feltételek mellett, rendszeres doppingvizsgálatok után, másrészt – és ez az igazi botránykő – eltörölnének minden 2005 előtt felállított rekordot. A doppingvétségen ért atléták csúcsait visszamenőleg nyilvánítanák semmissé, függetlenül attól, hogy azok felállításánál esetleg tisztának bizonyultak. „Tudjuk, hogy ez radikális megoldás, de azoknak a nevében, akik szeretik az atlétikát, állíthatjuk: fárasztó már az állandó kétkedés, amely felhőként lebeg a rekordok fölött. Az eredmények súlytalanná válnak, ha az emberek nem hiszik el őket” – fogalmazott memorandumában a szövetség.
A 2005-ös választóvonalat azzal indokolták, hogy ekkortól tárolja a levett vér- és vizeletmintákat a sportág nemzetközi irányító testülete, az IAAF. A régi rekordok átkerülnének egy „történelmi legjobb eredmények” listára, ám nem számítanának többé hivatalos csúcsnak. A javaslat egy különbizottság munkáján alapul, melyet a közelmúlt doppingbotrányainak a vizsgálatára hoztak létre. Az IAAF elnöke, Sebastian Coe „a helyes irányba tett lépésnek” minősítette az előterjesztést, márpedig ez elég erős célzás arra, hogy az irányító szervezet tanácsának nyári ülésén a felső vezetés támogatja a reformokat.
Gyanúsan időtálló
Az európai szervezet elnöke, Svein Arne Hansen nem véletlenül említette, hogy a közönségnek elég erős kételyei vannak jó néhány rekorddal szemben – illetve inkább azzal kapcsolatban, hogy ezeket tisztán állították-e fel. Vannak gyanúsan időtálló csúcsok. A cseh Jarmila Kratochvílová 1983 óta tartja a női 800 méteres síkfutás rekordját. A német Marita Koch 400 méteres csúcsa 1985 óta bírja az ostromot. A férfidiszkoszvetés világcsúcsát – ezt a szintén német Jürgen Schult tartja –, valamint a férfi-kalapácsvetését – ezt pedig az orosz Jurij Szedih – 1986 óta nem sikerült megdönteni. Szedih akkori eredménye több mint nyolc méterrel jobb annál a dobásnál, amellyel a tádzsik Dilsod Nazarov megnyerte tavaly a riói olimpián a kalapácsvetést.
„Nehéz ebben a kérdésben állást foglalni, mert egyrészt vannak olyan világrekordok, amelyek irritálóak és senki sem veszi tudomásul szívesen azokat – felháborító, hogy egyáltalán megszülethettek. Másrészt vannak olyan csúcsok, amelyek tiszták. A kokszos eredményeket el kellene törölni, a tisztákat meghagyni, mert azokat igazságtalan lenne megsemmisíteni. A nagy kérdés: de melyik a kokszos? Nem vagyok arról sem meggyőződve, hogy a mostaniak kivétel nélkül tiszták! Ugyan ma sokkal szigorúbbak egy világcsúcs hitelesítési követelményei, mint korábban, de ez sem garancia. Az, hogy újraírják a rekordlistákat, arra jó, hogy ismét lehet értük versenyezni, több pénzdíjat lehet fölvenni az eredményekért, illetve a versenyeket is jobban be lehet harangozni” – mondta a tervezetről a Figyelőnek Mátay Andrea atlétika-szakíró, aki magasugróként fedett pályán maga is a világcsúcstartók sorába tartozott. Az Európa-bajnok atléta szerint nem feltétlenül a rekordok „korosságával” van gond – egy-egy egészen kiemelkedő tehetségű és tudású atléta felállíthat évtizedekig utolérhetetlen szintet –, hanem azzal, hogy a mostani legjobb eredmények közül sokat igen erős szkepszissel kezelnek a sport világában mozgók.
Szelet vetettek, vihart arattak
A nagy purgálásnak, ha azt elindítják, tizennégy tradicionális számban elért szabadtéri férfivilágcsúcs és tizenöt hasonló női rekord esne áldozatul, összesen pedig a számontartott csúcsok majdnem felét érintheti a változtatás.
Olyan eredményeket is megsemmisítenének, mint Mike Powell legendás távolugró világrekordja (8,95 méter) – ebben a számban Bob Beamon 1968-as „űrugrását” csak 1991-ben sikerült megjavítani. Powell csúcsát tehát immár több mint negyedszázada nem tudták felülmúlni. De „repülne” a női és férfimagasugrás vagy a női 100 és 200 méter rekordja is. Nem csoda, hogy a nyilvánosságra került javaslatra sok atléta óriási felhördüléssel reagált – természetesen elsősorban azok, akiknek veszélybe kerültek az eredményei. A kritikai össztűz főként arra a tényre irányul, hogy a radikális „vágás” egy kalap alá venne tiszta és nem tiszta rekordokat. Persze a történet faramucisága, hogy a régi, eltörölni kívánt csúcsokról nem lehet kimondani – még a leggyanúsabbakról sem –, hogy azokat minden bizonnyal doppinghátszéllel érték el.
„Durva megoldás ez, hogy elsöpörjenek néhány tényleg nagyon gyanús eredményt. Egyszerűen gyávaság, hogy fogják magukat és el akarnak törölni mindent, ahelyett, hogy fejest ugranának egy jogi küzdelembe, s elkezdenék kigyomlálni azokat a rekordokat, amelyeket illegális segítséggel értek el” – vélekedett a női maratoni brit világcsúcstartó, Paula Radcliffe.
„Amikor meghallottam a javaslatot, mintha pofon vágtak volna. Igazságtalan és tiszteletlen ez az ötlet. Már felvettem a kapcsolatot az ügyvédemmel. Vannak megkérdőjelezhető csúcsok, ez igaz. De az enyém tiszta. A sporttörténet egyik legnagyobb pillanata” – így a BBC-nek a már említett Mike Powell.
A felizzó nyilvános vita mindenesetre jelzi, hogy kiesett egy csontváz a szekrényből, és az európai szövetség első embere, Svein Arne Hansen szerint ez is volt az egyik célkitűzés a provokatív javaslattal. Úgy véli, konszenzus van abban a tekintetben, hogy a jelenlegi világcsúcslista problémás, de ő is azt várta, hogy a reformcsomag fogadtatása nagyon vegyes lesz. Arról, hogy a javaslatot érvénybe léptetik-e, a londoni világbajnokság előtt dönt az IAAF.
Ha igen, akkor biztosan nem csak a sport lesz a központi téma a sportok királynőjének legnagyobb seregszemléjén.
Borítókép: Bob Beamon az „űrben”. Gyanúsan időtálló rekordok (Getty Images Hungary)