Igazad van, Jamie, a bitcoin tényleg elveszi a kenyered – valahogy így lehetne lefordítani azt a New York-i óriásplakátokon megjelenő reklámot, amit három éve Jamie Dimonnak, a JP Morgan vezérének címzett az egyik bátor, bitcoinban utazó startup. Az óriási bankház első embere ugyanis az akkori éves jelentésben a részvényeseket arra figyelmeztette, hogy a Szilícium-völgy „elveszi a kenyerüket” a bankoknak. Itt arra utalt, hogy a pénzügyi világ igen nagy mértékű automatizációja – többek közt a blokklánc-technológia – révén nemcsak a verseny erősödik és a profitok csökkenhetnek jelentősen, hanem az emberi munkaerőigény is érezhetően visszaesik a banki, pénzügyi területeken. Ma az óriási bankház munkatársainak negyede mérnöki végzettségű.
Az akkor még 245 ezer főt foglalkoztató pénzügyi multi pedig bő három év alatt 160 ezerre csökkentette az alkalmazotti létszámát, és ma továbbra is elsősorban informatikusokat vesz fel, bankárokat nem nagyon keres. És valóban, a banküzem egyre inkább a technológiáról szól, ahogyan ezt a fenti összefüggést is megvilágító Chris Skinner független fintech tanácsadó guru is aláhúzta több előadásában.
HALOTT?
Ami azonban különösen izgalmas, hogy a világsajtó most a remek pénzügyi, kriptovilágbeli összefüggésekre rávilágító Skinner új mondását kapta fel, aki április eleji cikkének A blokklánc halott címet adta, méghozzá kérdőjel nélkül. Ezen írás szerint nemhogy az igen volatilis bitcoin és más virtuális valuták, de a blokklánc maga sem terjedhet olyan gyorsan, mint azt a kriptoláz tetőfokán, 2017–2018 fordulóján a legtöbb technológia iránt fogékony, illetve bitcoinba magát bevásárló és „pénzügyi pozíciójánál fogva is optimista” véleményvezér kiabálta a nemzetközi médiában hónapokon át.
Skinner azért lóg ki kicsit az önjelölt, jobbára pozícióból beszélő kriptoelemzők sorából, mert az angol úriemberekre jellemző nyugalommal és éleslátással kommentálja a friss trendeket. Ő maga sem rajong a bitcoinért, ellenben nagyon hisz, legalábbis eddig hitt, a blokklánc világot gyorsan és látványosan átformáló erejében.
MÁSOK SZERINT IS BAJ VAN
A blokklánc terjedési sebességének lassulását ugyanakkor kiválóan szemlélteti egy Skinner által idézett tanulmány, illetve ábra. Ez valójában azt mutatja, hogy ma egyelőre a kriptopénzek mögött álló blokklánc-technológiát csak nagyon korlátozott, körülhatárolt esetekben érdemes használni. Ezt ráadásul nemcsak ő állítja, hanem hivatkozik egy másik ágazati szereplőre, méghozzá egy hiteles aktorra. Maria Bellmas a négy vezető ausztrál bank egyikének, az ANZ-nek az egyik illetékes igazgatója ugyanis azt állítja: alaposan megvizsgálták a blokklánc-technológia bevezetésének előnyeit, hátrányait, és arra jutottak, hogy a legtöbb feladat és kihívás, amire használni lehetne a technológiát, már kiválóan megoldott, ráadásul több éve, akár évtizede jól működő rendszerek vannak rájuk. Azaz a jobbára ismeretlen technológia banki bevezetése legalább annyi új kérdést vet fel, mint amennyit megold, különösen, hogy például a hitelintézeti tranzakciók kezelésére kiváló rendszerek érhetők el, és lényegében semmi nem indokolja ezek leváltását.
Magyarán azoknak a vállalatoknak, bankoknak, amelyek a blokklánc-technológia bevezetésén gondolkodnak, nagyon alaposan kell elemezniük azt a kihívást, amelyre a blokkláncot használnák, mert könnyen lehet, hogy van gyorsabb, olcsóbb és végső soron jobb és megbízhatóbb megoldás is, mint a blockchain.
AMERIKAI AGGÁLYOK
Ezt a gondolatmenetet ráadásul nem csupán egy távoli, ausztrál bank egyik felső vezetője osztja. Nem kisebb szervezet, mint az amerikai Nemzeti Szabványügyi és Technológiai Intézet (National Institute of Standards and Technology, NIST) is közzétett egy olyan döntési ábrát, amely ezer szónál is többet elmond a blokklánc várható jövőjéről. (Ezt az ábrát lásd kül.n, mikor van szüks.gük a cégeknek, a bankoknak blokkláncra? címmel.)
Amint az a döntési fából is látványosan kiderül: a felmerülő feladatok és problémák többsége számára van jól működő, olajozott és biztonságos rendszer. Ezeket is lehet persze jobbá tenni, ám egy új technológia elterjedése ott várható, ahol igazán nagy szükség van rá.
Jól példázza ezt Venezuela esete, ahol az emberek nagy többsége minden megtakarítását igyekezett bitcoinba menekíteni akkor, amikor kitört a pénzügyi zűrzavar és felpörgött a hiperinfláció. Mert aki esetleg el is bukta a pénze felét, kétharmadát egy rossz bitcoinbefektetéssel, még mindig jobban járt, mintha a hiperinfláció az összes megtakarítását elégette volna.
