Global Alliance for Livestock Vete-ri-nary Medicines, azaz Globális Szövetség a Haszonállatok Gyógyászatáért néven emlegetik azt a nonprofit szervezetet, amelynek a kutatásait Bill Gates a legfrissebb hírek szerint 40 millió dollárral, tehát több mint 10 milliárd forinttal támogatja. Az edinburghi székhelyű intézet haszonállatoknak fejleszt vakcinákat, és természetesen genetikai kutatásokkal is foglalkozik.
E szervezet többek közt a szupertehenet igyekszik kifejleszteni. Miért? Mert a fejlődő országokban, például Afrika-szerte jellemzően egy szarvasmarha (zebufajta) napi két liter körüli mennyiségű tejet ad, míg egy mérsékelt égövi tenyészállat, egy tejtermelésre „optimalizált” holstein-fríz fajtájú tehén napi átlagos hozama a 25-30 litert is könnyedén eléri Magyarországon vagy más, fejlett mezőgazdaságú államokban. Azaz, ha csupán meg lehetne közelíteni Afrikában az európai hozamot, már az is elképesztő mennyiségű, a mainál könnyedén tízszer több tejet jelentene. Ezzel pedig két legyet lehetne ütni egy csapásra: sokat javulna az ottani élelmezés, másfelől a gazdák anyagi helyzete is jobbá válna, például több lehetőség lenne a gyermekek taníttatására – szól az érvelés. Mi több, a szárnyasok tojáshozama szintén jelentős mértékben „felturbózható”, vagyis könnyen megduplázható lenne.
Eddig a szép elmélet. Néhány igen nagy kérdés ugyanakkor nyitva marad. Az egyik például, hogy tudományos értelemben „kifacsarható-e” így a természet az egész világon, lehet-e egy ilyen szuperfajnak létjogosultsága, miként hathat ez a globális ökoszisztémára. Az is közismert, hogy a marhatenyésztés az egyik legnagyobb metánkibocsátó ágazat. A metán az egyik erősen üvegházhatású gáz. A kis tejhozam mellett egyébként az Afrikában és Ázsiában tenyésztett zebufajták húsa sem olyan nemes, eléggé rágós, tehát e téren is jócskán lemaradnak a fejlett világ haszonállataitól.
A 90 milliárd dolláros, azaz 22 000 milliárd forint feletti vagyonnal rendelkező Gates persze segíteni szeretne, s könnyen lehet, hogy a tudomány és a környezet is jól viseli a kihívásokat. Ugyanakkor nem ez az egyetlen „meredek” próbálkozás a mezőgazdaság megreformálására. Szintén a napokban jelentették be, hogy ausztrál kutatók évente akár hatszor is aratható gabonát és más szántóföldi növényt hoztak létre, persze üvegházi körülmények közt. A cél, hogy az ellenállóbb fajták túléljék az extrém éghajlatváltozást, s persze jól el tudják majd látni élelmiszerrel a látványosan duzzadó létszámú emberiséget. Ráadásul nem is egy-két növényről van szó: a búza és az árpa mellett a borsó, a csicseriborsó és a repce génjavítása is napirenden van. E gyors nemesítésnek egyedül a repce áll ellen, amely „mindössze” négyszer hajlandó teremni évente, nem pedig hat alkalommal.
Az üvegházakban kevesebbet fogyasz-tó LED-es lámpákat kellett használni a fotoszintézis felgyorsítására, ezzel napi 22 órán keresztül növekedési fázisban tartották a növényeket! Persze azt még nem tudni, hogy e túlnemesített fajok miként reagálnak a betegségekre, valamint milyen minőségű termést lehet betakarítani, ha kéthavonta van aratás vagy szüret… Állítólag egy évtizeden belül már üzemi méretekben alkalmazható lesz a technológia.
Nagy előny, hogy így a gyorsan változó időjárás negatív hatása is kivédhető, ám nem tudni, gondoltak-e a tudósok arra, hogy a közel 8 milliárd ember akár csak pár százalékának az élelmezésére is mennyi üvegházra és mekkora áramteljesítményre lenne szükség. Az említett termésminőségről, illetve a túlnemesített állatoknál citált ökológiai, biodiverzitási kérdésekről nem is beszélve. Csak képzeljük el, hogy mondjuk egymilliárd embert fél napon át LED-ekkel világított üvegházakban nevelt gabonákkal és hüvelyesekkel élelmeznek majd. Reméljük, aggályaink csak „vészmadárkodásnak” tűnnek addigra.
Van egy további aspektusa mindennek. A kutatók szerint küszöbönállhat egy újabb úgynevezett zöldforradalom. A hatvanas évek óta tartó szántóföldi növénytermesztési boom (ezt nevezik zöldforradalomnak) kezdetétől mintegy ötmilliárd ember született meg. Hatalmas és egyelőre nyitott kérdés, hogy ha még tovább nőnek a mezőgazdasági hozamok és termésátlagok a harmadik világban, az végső soron az ottani termékenység mai ütemű fennmaradásával vagy akár fokozódásával is járhat. Magyarán az emberiség éhezéstől való megmentésének a lázában lehetséges, hogy az amúgy sem elhanyagolható túlnépesedési problémát „sikerül” esetleg még tovább fokozni a következő évtizedekben…
