A technológia világában kevésbé jártas emberek számára meglehetősen hihetetlen dolog következett be: a hírek szerint Észak-Korea olyan eszközöket használ, amelyek alkalmasak a műholdas GPS-jelek megzavarására. Ezeket a gyenge hullámokat ugyanis technikai értelemben könnyű elnyomni erősebbekkel, már ha megfelelő szerkezeteket és hullámhosszokat használnak.
A katonaságok számára beszállítást végző vállalatok lobbigépezete azonban – úgy látszik – beindult. Felmelegítettek ugyanis egy bő hetvenéves, még a műholdak előtti korból származó tervet, a „földi GPS” hálózatét. Persze a témát a nemzetközi sajtó igyekszik onnan megfogni, hogy a tengerhajózásban mindenki számára jól jönne egy tartalék háttérrendszer. Miért? Mert ha bármilyen hajón felmondja a szolgálatot a GPS-készülék, akkor lényegében a középkorba zuhannak vissza tájékozódás szempontjából a legmodernebb vízi járművek is. Jöhet a sarkcsillag megkeresése, a szextáns használata és a számolgatás, illetve a rádiós segítségkérés a közelben haladó más hajóktól. Mert hát még GSM-térerő sincs biztosítva a nyílt vizek legnagyobb részén, így a mobiltelefonos helymeghatározás sem lehet opció, még ha kézenfekvő megoldásnak is tűnik.
CSILLAGÁSZATI KÖLTSÉGEK
Visszatérve tehát a javasolt megoldásra: a második világháború vége felé kikísérletezett úgynevezett Loran (azaz Long Range Navigation, kb. hosszú hatótávú navigáció) rendszerek lehetnek a válaszok a problémára. Ezek száz méternél is magasabb földi (vagy vízre telepített) adótornyokkal és kisebb kiegészítő adókkal operálnak. Mivel a jelük több mint egymilliószor erősebb, mint a GPS-es műholdaké, ezért a távolból, egyszerű és olcsó szerkentyűkkel megzavarni nem igazán lehet ezeket, így a nyílt vízen is biztonságos és pontos navigációt tesznek lehetővé, ahogyan ez a korábbi évtizedekben a katonai alkalmazások tucatjainál be is bizonyosodott. A technológia modern, elektronikus változata is szinte készen áll tehát e-Loran néven.
A gond csak az, hogy egy ilyen szisztéma kiépítésének a költsége csillagászati. Persze ahol a hadsereg jelen van, ott a pénz sohasem számít igazán. Így nem meglepő, hogy Dél-Korea már el is kezdte kiépíteni az első e-Loran-tesztrendszerét – természetesen nyilván az Észak-Korea felől érkező fenyegetés hatására. A hírek szerint 2020-ra várható a dél-koreai e-Loran első tesztje.
S hogy mekkora is lenne az első antenna? Kapaszkodjanak meg, csaknem 140 méter magas, és egy 130 ezer négyzetméteres kiszolgálóbázison építenék meg Kanghvado szigetén, persze a helyi lakosság látványos tiltakozásával kísérve. Képzeljük el, mi lenne, ha a tengeri szigetek százain ilyen létesítményeket kellene építeni…
MIÉRT IS SZÜKSÉGES?
Nézzük akkor a részleteket: mivel nemcsak a katonai alkalmazások fontosak, de a világkereskedelem kilenctizede is a tengereken zajlik, ezért valóban nem mindegy, hogy mennyire ellenálló akár katonai, akár egyéb hackertámadással szemben egy ilyen kritikus rendszer, mint a GPS – különösen a tengereken, ahol nehéz pótolni mondjuk a nagy teherszállító hajókon, amelyek az igen-igen zsúfolt útvonalakon is elsősorban a kritikus műholdas jelekre hagyatkoznak. Mi több, a GPS előtti időkből származó térképes és rádiós navigációs ismeretek alaposan megkoptak az utóbbi évtizedekben a tengerészek körében, annyira elkényelmesítette őket a modern technológia. E sérülékenységet kihasználva pedig nem túlzottan nehéz kisebb-nagyobb bajokat, károkat előidézni egy kiberháborús incidens esetén. Tavaly például halászhajók százainak kellett visszasietniük a kikötőbe, miután a GPS-jelek alaposan összekuszálódtak a térségben. Persze Észak-Korea tagadta a felelősséget, de a szakértők nagy része e diktatórikus állam kiberhadseregét tartja a jelenség okának.
A Krím annektálása óta feszült helyzetű térségnek számító Fekete-tengeren is 21 hajó jelentett hasonló problémát – legalábbis az Egyesült Államok Parti Őrségének (US Coast Guard) az adatai szerint.
Nem meglepő ezek után, hogy az amerikaiak és az oroszok is gondolkoznak e-Loran-rendszerek fejlesztésén, mi több, a washingtoni képviselőház javaslatot terjesztett be egy ilyen szisztéma „leporolására” és kiépítésére. A GPS előtti időkből ugyanis még Európa partjai mentén is maradtak néhol ilyen rádióadók, főként Nagy-Britanniában. Kérdés, hogy a következő években lesznek-e sokkal súlyosabb incidensek, amelyek esetleg nemcsak Dél-Koreában, hanem a világ más részein is valóban szükségessé teszik egy ilyen alternatív rendszer dollármilliárdokra rúgó kiépítését. Csak azután nehogy a hackerek ezek megzavarására is találjanak egy viszonylag egyszerű módot…
