Havi HÁROMezerért HÁROMSZÁZ újságra fizethet elő
Nagy volt a felhördülés a nyomtatott magazinok nemzetközi piacán az elmúlt napokban, mivel az Apple március végén négy új szolgáltatást mutatott be, melyek közül az egyik éppen a neves, erős márkájú, így ma is drágább színes folyóiratok világát forgathatja fel.
Tim Cook vezérigazgató a cég fizetős mobiltelefonos játékplatformja (Arcade), az új fizetési megoldás (Apple Card) és a Netflixhez, az HBO-hoz hasonló Apple TV+ mellett ugyanis egy igen nagy hatású, globálisan is piacformáló szolgáltatás indulását jelentette be. Ez volt az Apple News Plus elindulásának a híre. Ez a verzió valójában a 2015 óta Apple News néven már létező, ám mindeddig ingyenes híreket, cikkeket szállító „gyári”, beépített applikációt terjeszti ki. A díjmentesség is megmarad, de aki fizet, az nemcsak online grátisz elérhető cikkeket olvashat, hanem valódi digitálisújság-előfizetővé válhat.
VADONATÚJ MODELL
A nagy durranás ebben az, hogy a nyomtatott magazinoknak a digitális verzióiért összességében kér havi előfizetési díjat az Apple. Ahogyan a Netflix vagy az HBO a filmekért, vagy épp a Spotify a zenékért. Havi 9 dollár 99 centért tehát nem egyetlen vagy pár újságot, hanem egyszerre már most háromszáz fizetős, nyomtatott kiadványt érhetünk el PDF formátumban. Mi több, azt ígérik, hogy a lista hamarosan bővül.
Igaz, több szakértő rögtön fanyalgott, hiszen a marketingesek az almás cégnél túl nagyot mondtak: jelesül, hogy a társaságnak köszönhetően az emberek évi 8000 dollárnyi (2,3 millió forintnyi) értékű magazin-előfizetéshez jutnak a havi kevesebb mint háromezer forintnak megfelelő díjért, ami arrafelé egy olcsó hamburgermenü ára. Ez elvben igaz, de ki az a fura szerzet, aki mind a háromszáz magazint egyszerre fizeti elő magának, vagy akár csak pár tucat újságot?
Az sem mellékes, hogy itt csak digitális kópiáról van szó. Előny persze, hogy a lapok nem csupán netkapcsolattal olvashatók, hanem le is menthetők a készülékekre.
SZÁJKARATE INDULT
A hír akkor nyer igazi értelmet, ha megpróbáljuk elképzelni a szinte elképzelhetetlent: pár hete lépte át a regisztrált Apple készülékek száma az 1,4 milliárdot, közülük csak iPhone-ból kilencszázmilliót használnak világszerte. Egy ilyen mamutcég pedig bármit csinál, az óriási hatással van, illetve lesz a piacra, nemcsak Észak-Amerikában, hanem globálisan is.
Ennek megfelelően meg is indult a szájkarate, a nyilatkozatháború. Most akkor az Apple ezzel végleg megássa a sírját az erős brandekkel még a felszínen lévő nyomtatott sajtónak? Vagy éppen ellenkezőleg – kérdi a másik tábor –, ezzel a lehetőséggel fiatal korosztályok millióihoz, százmillióihoz juttatja el újra az újságok által nyújtott olvasási élményt, megfizethető, egyszerűen átlátható havi díj mellett?
Juan Covarrubias elemző ugyanakkor kiemelte, hogy egyelőre csak az Egyesült Államok és Kanada lakói élvezhetik ezt a szolgáltatást. Később, az év második felében tervezi kiterjeszteni azt világszintűre az almás cég, de akkor sem minden országban tenné elérhetővé. A szakértő azt is kiemelte: az Apple News Plus szolgáltatás hatalmas előnye, hogy a társaság nem értékesíti a vállalatoknak az emberek itteni kereséseit, így messzemenően tiszteletben tartja az adatokhoz való jogukat. Persze ez egy fizetős szolgáltatásnál el is várható. Ugyanakkor a magazinokat leginkább a drágább iPad Pro eszközökön vagy legalább a közepes méretű iPadeken lehet jól olvasni, ami jelentősen korlátozza az alkalmazás használhatóságát, egyúttal azt is jelenti, hogy 1,4 milliárd helyett valójában inkább százmillió körüli az összes potenciális felhasználó száma.
MI MENNYI?
Ugyanakkor Casey Newton, a neves The Verge szakírója arra is figyelmeztet, hogy a magazinkiadóktól a digitális bevételeik felét elkéri az Apple, és akik megjelennek ezen a platformon, valóban veszélyeztetik a klasszikus forgalmukat. A YouTube fizetős, Red verzióján több kiadó a teljes youtube-os bevételeinek mindössze az 1–7 százalékát éri el, a pénzük nagy része tehát nem az előfizetéses csatornán érkezik, hanem valójában az ingyenes videókon eladott reklámokból származik.
Ráadásul a Facebook modellje megint más, ők a rajtuk keresztül értékesített tartalmak utáni bevételek egészét a tartalom-előállítóknál hagyják. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni: az Apple-é az amerikai mobilpiac hatvan százaléka – húzza alá Casey Newton.
A News Plus szolgáltatás sikerességének a kérdésére a konkrét, számszerű választ legkorábban fél-egy év múlva kapjuk meg. Addigra derül ki ugyanis, hogy az iTunes áruházi Apple-applikációk mintegy egymilliárd vásárlójának ténylegesen mekkora része él ezzel a lehetőséggel.
Persze aki évente csak egy-két újságot fizet elő tíz-húsz vagy legfeljebb negyven-ötven dollárért, az azért nyilván kiszámolja majd, hogy évi százhúszért kap-e annyi pluszt, amiért megéri neki kifizetni ezt az összeget. Ráadásul azt is figyelembe kell venni, hogy újságonként évi nagyjából húsz dollárért már jellemzően nyomtatott példányokat is adnak egyes ismert havilapok. Hiába vannak tehát jó minőségű lakberendezési, kulináris vagy technológiai újságok, ha egy-egy embernek legfeljebb egy-két minőségi magazinra van gusztusa, illetve ideje egy-egy hónapban. Tehát ez még jobban limitálja a várható előfizetők számát, különös tekintettel azokra a fiatalokra, akik megelégednek a digitális kópiákkal.
ELEGET KAPUNK A PÉNZÉRT?
Persze már ott van jó pár hívogató márkanév, mint például a Wired magazin, a Cosmopolitan, a Marie Claire, a National Geographic, a New York Magazine vagy a Popular Science. Ezek mellett a TechCrunch, a Vox.com, valamint a The Skimm nevű hírlevél-szolgáltató, továbbá az egyik adu ász, a Wall Street Journal (WSJ) fizetős tartalmai is elérhetők az új szolgáltatáson keresztül.
Ugyanakkor szemfüles Apple-rajongók már pár órával az indulás után leleplezték például azt, hogy a WSJ „lebutított” fizetős tartalmi választékot kínál a cégnek, hogy a direkte digitális előfizetőinek a jó részét ne fenyegesse ez a szolgáltatás.
És igen, éppen itt van a kutya elásva: bár egy drága szolgáltatásról van szó, egyes nagy kiadóknak, magazinmárkáknak nem feltétlenül lesz érdeke, hogy az Apple házi elosztó központján keresztül kapjanak csak megosztott, ötvenszázalékos bevételt, ahelyett, hogy a saját magazin-előfizetéseikből szednének teljes pénzt.
Persze itt csak a legnagyobb, önállóan is erős cégeknek lehetnek gondjaik, például a WSJ kiadójának. A kisebbek számára inkább hatalmas lehetőség, hogy a produktumaik bekerüljenek a pár száz Apple News Plus-tartalom közé. Mert hát valljuk be: melyik az a lapkiadó vagy magazinmárka-tulajdonos, amelyik ne szeretne szerepelni ajánlatával egy olyan óriási platformon, amely a fejlett világ felnőtt, igen fizetőképes lakossága nagy részének, hozzávetőleg egymilliárd embernek elérhető? Tehát presztízst is jelent bekerülni ebbe a körbe.
