ELÍTÉLT TITKOSSZOLGÁLATOK
Olyan sok érdekes hír van ma a világban, hogy az ember hajlamos átsiklani lényeges információkon. E figyelmetlenség alól talán egyetlen igazi kivétel van: a titkosszolgálatok. Ott ilyen lazaság nem engedhető meg… Csakhogy, pestiesen szólva, sok esetben túltolják a megfigyelést, a lehallgatást ezek a bizonyos szervek. Ha pedig egy-egy ügy napvilágra is kerül ezekből a berkekből, az ember hajlamos azt gondolni, hogy ezek az ügyek valójában a jéghegy csúcsát jelentik.
TÖMEGES LEHALLGATÁSOK
Egy ilyen „hegycsúcs” éppen szeptember 13-án bukkant fel, amikor Strasbourgban az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélete megszületett. E szerint a brit Government Communications Headquarters (GCHQ) több ponton is megsértette az emberi jogokat. Leegyszerűsítve: nem bírósági vagy más jogi felhatalmazás alapján hallgatott le célzottan embereket, hanem tömeges módon, automatizált lehallgatási rendszereket üzemeltetett.
A különbség elsőre talán nem tűnik nagynak, de ha belegondolunk, a dolog hordereje óriási. A transzparensnek, jogkövetőnek gondolt angolszász világban az történt, hogy a lehallgatást végző szervek gyakorlatilag válogatás nélkül, tömegesen „füleltek” és készítettek egyénekről a legapróbb részletekre kiterjedő „mit, mikor, kivel, hol, hogyan és miért csinál” típusú adatgyűjtéseket.
Az ügy a brit Government Communi-cations Headquarters szervet érinti, amely lényegében az amerikai védelmi minisztérium égisze alatt működő National Security Agency (NSA, Nemzetbiztonsági Ügynökség) hírszerző szervezet brit hasonmása. Az NSA-t pedig Edward Snowden botránya óta mindenki ismeri. Snowden 2013-as nagy leleplezése óta azt is tudjuk, hogy az NSA igen kiterjedt módon figyeli az emberek mobiltelefonos hívásait, sőt az internetforgalmát is a legapróbb részletekig, jórészt automatizált módon, monitorozza. (Mint köztudott, Edward Snowden olyan kémprogramokat fedett fel, mint a PRISM, az NSA telefonhívás-adatbázisa, a Boundless Informant vagy épp a Tempra. Ez utóbbi a brit titkosszolgálathoz tartozó, fent említett GCHQ megoldása a fülelésre.)
MINDENT TUDNAK?
Ez persze jól jöhet, ha mondjuk terrorcselekményt, erőszakos bűncselekményeket lepleznek le. Ám mindeközben a magánélethez való jogunk alaposan sérül. Különösen a dolog automatizáltsága aggasztó, hiszen nem lehet akadály az emberi erőforrás. Könnyen lehet, ha mondjuk fegyverekre, drogra keresünk a nyilvános neten (már ha ennyire zöldfülűek vagyunk, ha rosszban sántikálunk), automatikusan felkerülünk egy-egy olyan adatbázisba, ami alapján potenciális veszélyt jelentünk.
Nyilván az igazi kérdés az emberi tényező, hiszen akinek nincs rejtegetnivalója, az talán még örül is a parttalan adatgyűjtésnek, de azért a többségben ilyenkor „megáll az ütő” – és jogosan teszi fel az ember a költői kérdést: mi mindent tudhatnak rólam a titkosszolgálatok szűrő és elemző programjai?
No persze ezen mechanizmusok működése hétpecsétes hadititok, még akkor is, ha olyan óriásira nőtt vállalatok élnek ilyenekből, mint a nálunk kevéssé ismert amerikai Palantir vagy mondjuk a Facebook tavaszi botránya kapcsán híressé (sőt, inkább hírhedté) vált Cambridge Analytica.
A friss hír pedig egy fontos, mérföldkövet jelentő bírósági ítélet, amely valahogy így szól: a brit Government Communications Headquarters megsértette az Emberi Jogok Európai Egyezményét a tömeges lehallgatások során. Az Emberi Jogok Európai Bírósága szerint ugyanis a GCHQ a tömeges és nem eléggé kontrollált megfigyelései révén nemes egyszerűséggel behatolt brit és európai polgárok magán- és családi szférájába, sőt korlátozta a szólásszabadságot. A kérdés már csak az, hogy ezen ítélettel mire mennek azok, akik perelték e cégeket. Mert hát egy európai bíróság sem sokat tehet egy az EU-ból éppen kilépni készülő brit szervvel szemben, még kevésbé az Egyesült Államok hasonló gyakorlata ellen.
NINCSENEK TITKOK
Érdekes egy pillantást vetni azokra is, akik a botrányt kirobbantották: a brit Big Brother Watch nonprofit szervezet mellett az oknyomozó újságírók szervezete és mások éppen a Snowden-botrány során világot látott adatgyűjtési gyakorlatok miatt perelték be a brit GCHQ-t is.
A gond önmagában nem az USA és Nagy-Britannia közös megfigyelési tevékenysége, hanem annak kiterjedtsége, ellenőrizetlensége, illetve szabálytalansága. A jogi bikkfanyelvet lefordítva: még a brit és amerikai titkosszolgálatokról is bizonyosságot nyert, hogy szinte korlátlanul folyik az adat- és a hangforgalom megfigyelése, szoftverekkel. A mai, bivalyerős számítógépekkel pedig könnyen visszakereshető akár utólag is egy-egy súlyosabb bűncselekményre utaló levélváltás, netes keresés vagy akár hanghívás.
Mi több, mint azt az Európai Bíróság ítélete megállapította: a GCHQ egyfelől tömegesen, válogatás és célzás nélkül lehallgatott akit csak akart és tudott, ám ezt egyrészt külföldön is megtette, másrészt rendszeresen megosztotta az adatait az amerikai NSA-vel is, kiszolgáltatva akár ártatlan emberek ezreinek, tíz-ezreinek -személyes titkait. Éljen a nemzetközi együttműködés! Szépen vagyunk, mondhatjuk erre a rossz hírre reagálva. De a többség megint csak legyint: no lám, megmondtam, hogy hallgatóznak.
LEBUKHAT, AKI ÁRULKODIK
Talán ennél is súlyosabb, a sajtószakmát is érintő része a hivatkozott ügynek, hogy a GCHQ-nál az oknyomozó újságírók forrásai nem kaptak megfelelő védelmet. Mi több, a lehallgatás során a szervek a bizalmas újságírói anyagokat sem kezelték jól. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy-egy nagy gazdasági botrány, visszaélés felgöngyölítése még a brit nyelvterületen is megnehezül, mivel e precedensértékű ügy után azok, akik eddig súgtak az újságoknak, szintén joggal félhetnek attól, hogy e-mailben átküldött háttéranyagaik, telefonon elmondott történeteik nem részesülnek kellő védelemben.
Már csak remélni tudjuk, hogy a brit és az amerikai titkosszolgálatok gyakorlata nem volt eléggé pontos, szabálykövető. Ám ha az övék nem az, akkor hogyan működik a világ többi ilyen titkos szervezete? Milyen adatokat, információkat tárolnak akár ártatlan átlagemberekről? Összekötik-e például adatbázisaikat, készülnek-e háttérelemzések azokról, akiknek a gondolatait veszélyesnek bélyegzik? A kérdések sorát hosszan lehetne folytatni. A megnyugtató válaszokkal azonban egyelőre adósak a korlátlanul lehallgatók.
A jogainkért aggódó szervezetek azonban hiába nyertek, legfeljebb annyit kérhetnek, hogy az érintett és más kormányzatok „tegyenek lépéseket a tömeges kémkedés megakadályozására”. Azok pedig vagy tesznek valamit, vagy nem. És ha módosítanak is itt-ott a hírszerzési törvényeken, megint más kérdés, hogy mit tartanak be a szabályokból…
Borítófotó: Egy graffiti Banksy gerillaművésztől. A lehallgatásokat koordináló GCHQ központjától pár háztömbnyire így tiltakozott a brit szórópisztolyos zseni
