Atyaég, ez a NASA?! – gondoltam, amikor pár éve volt szerencsém Floridában járni a Cape Canaveral űrkikötőben, ahol az amerikai űrhajózási hivatal egy szelete testközelből volt látható. Ami először eszembe jutott, az az volt, hogy „ezeknek bizony marha jó a PR-juk”. Miért? Mert bár lélegzetelállító dolgokat láttam, valójában valahogy mégis lepukkant látványt nyújtott az egész létesítmény, illetve eléggé a múlt századot idézőnek tűnt maga a NASA ezen szegmense. Persze leszálltak a Holdra, de az volt az érzésem, hogy lassan fél évszázada ebből a teljesítményből próbálnak megélni, valahogy úgy, mint az elkallódott tanuló, aki régi emlékeiből próbál egy-egy feleletet összerakni…
Friss hírek szerint a 2030-as években – közelebbről persze meg sem merjük határozni, mikor – a NASA embereket szeretne küldeni a Marsra. Ám továbbra sem biztos, hogy ez menni fog. Merthogy van egy „apró bibi” a dologban: de facto nemcsak az űrhajók, de az űrhajósok miatt sem lehetséges – bármennyit is írnak, beszélnek vagy épp ábrándoznak róla –, legyen az álmodozók közt akár mondjuk az űrvállalkozók sztárja, Elon Musk is.
A média most újra felkapott egy régóta létező problémát: a Napból érkező nagy energiájú részecskesugárzás ellen megóv minket bolygónk mágneses tere, csakhogy egy Mars-utazás alatt ez a védelem teljesen hiányzik. Mondhatjuk, hogy a holdutazásoknál sem volt ilyen, ám akkor csupán pár napon át kellett elviselniük a veszélyes sugárzást az embereknek, ami néhány mellkasröntgennel volt egyenértékű. Ezzel ellentétben az űrhajósoknak egy Mars-utazás során a legjobb esetben is két-három évet kellene eltölteniük a Föld védelmező mágneses terén kívül. Azaz ami a sci-fiben magától értetődő, az a valóságban szinte kivitelezhetetlen.
A vita, a gondolkodás évek, sőt évtizedek óta tart. Először a 2000-es évekre, majd ahogy azok közeledtek, egyre távolabbra tolták az emberes Mars-expedíció megvalósítását. Pár esztendeje még a 2020-as évekről beszéltek, ma már a 2030-asokról. Ha engem kérdeznek, akkor szerintem 2050-ben sem biztos, hogy emberek szállhatnak le a vörös bolygóra, még akkor sem, ha Elon Musk minden dollármilliárdját erre a projektre költi. A tudomány mai állása szerint ugyanis nincsen egyszerűen, észszerűen kivitelezhető védekezés a sugárzás ellen. Legalábbis egy fizikai „pajzsot” vagy mágneses erőteret nem lehet odáig magunkkal vinni. Visszakanyarodva azonban a friss hírre: az emberi DNS-t viszont lehet, hogy különleges gyógyszerekkel és kezelésekkel képesek annyira megerősíteni, hogy ne ítéljék halálra azokat, akiket elküldenek a Marsra. (Egy többéves ilyen út során – védelem nélkül – közel 100 százalékos a rák kialakulásának az esélye.)
Ausztráliában, az Új-dél-walesi Egyetemen (UNSW) fedeztek fel egy új molekuláris folyamatot, amely a sejtek számára hibajavítási képességet kölcsönöz. Ez azért forradalmi felfedezés, mert nem csak a kozmikus sugárzás fokozza a DNS hibáit, az öregedés is hasonlóképpen zajlik. Persze az áttörés a kutatást vezető David Sinclair professzor szerint is még három-öt évre lehet, de amennyiben érdemi előrehaladást sikerül elérni e téren, akkor a kozmikus sugárzás problémája szintén közelebb kerülhet a megoldáshoz. Mégpedig azért, mert idős egereknél már működik az NMN nevű molekula és a NAD+ anyag, amely a Sirt 1–7 nevű öregedésgátló enzimeket aktiválja.
Így, ha a még az idén elkezdődő klinikai gyógyszerkísérletek jól haladnak, akkor három-öt éven belül kész lehet a gyógyszer is, amely nem csupán az öregeknek és az űrhajósoknak, de a gyermekkori daganatos kórokból felépülő, ám 96 százalékban súlyos, krónikus betegségekkel (diabétesz, Alzheimer, más daganatok) élőknek is sokat javíthat az életminőségén.
