A sci-fi írók és forgatókönyvírók nemcsak gyilkos robotokat szoktak megálmodni, hanem éppenséggel segítőkészeket is. Mégis, az embernek óhatatlanul inkább az előbbiek jutnak eszébe e friss történet láttán, hallatán. E szerint ugyanis emberek tömegei nem tudtak hazajutni október közepe táján, amikor a Yale nevű, patinás vállalat okoszárakat vezérlő applikációja egyszerűen felmondta a szolgálatot. Nem volt hajlandó nyitni-zárni az okosajtót, s az otthoni riasztórendszert nemhogy bekapcsolni, de még kikapcsolni sem lehetett! Ráadásul nem pár órára bénult meg a szoftver, hanem alsó hangon is több mint egy egész napra… Mi több, akadt olyan hír, mely szerint még egy hét elteltével sem állt teljesen helyre a zárak távoli vezérlése. E modern rendszereknél ugyanis lehetőség van arra, hogy az ajtót mobiltelefonos alkalmazás nyissa vagy zárja, illetve a riasztórendszert ugyanígy az applikációból élesítsük vagy ártalmatlanítsuk.
KIZÁRT GYEREKEK
Tehát akik nem voltak eléggé résen, azok haza sem juthattak, vagy épp nem tudtak elmenni otthonról. Sokan például arra használják ezeket az okoszárakat, hogy az iskolából előttük hazatérő gyerek mondjuk az ő hívására vagy a saját készülékével bemehessen, ne kelljen rábízni a kulcsot. Sok család nem tudta bezárni az ajtót és beriasztani a lakást. Mindez ráadásul az egyik panaszos esetében éjjel háromkor történt, így kisebbfajta családi kalamajka adódott, mivel éppen egy külföldről visszatérő gyermek elé kellett kimenni a reptérre.
E szoftveres hiba miatt sokan viszont nem voltak képesek hazajutni. Nagyobb problémák, tömeges ki- és bezáródások, vagy akár katasztrófák mindössze azért nem történtek, mert természetesen ezek a rendszerek egyelőre eléggé „bolondbiztosak”, s minden ilyen okoszár mellé legalább két fizikai ajtónyitó csip – más néven közelítőkulcsos (proximity) ajtónyitó – is jár, amelyet sok társasházlakó, valamint kártyával ki-be lépő dolgozó már jól ismer. S egyes zártípusoknál van lehetőség PIN-kódos nyitásra is.
EMBERI MULASZTÁSOK
A fenti, viszonylag egyedi „kizárásos” esetek is főként azért történtek tehát, mert az emberek kezdtek annyira bízni az applikációban, hogy ezeket a bizonyos tartalék csipes belépőket nem vitték magukkal (szimplán a bezárt lakásban hagyták azokat), vagy a PIN-kódos zárak esetén nem tudták, elfelejtették a számot, hiszen nagyon régóta hiba nélkül működött az alkalmazás.
És igen, itt van az eb elhantolva. Mert ha hozzászokunk a kényelemhez, s egyszer csak bemondja az unalmast a technika, akkor nagy baj lesz!
Mire gondolok? Nagyon sokan használunk az Y és az X generációból akár kockás füzetet az Excel helyett, néha még papíralapú térképet is. De azért nagyon „meg lennénk lőve”, ha nem működne az e-levelezés, netán egy külföldi út alatt, ismeretlen helyen a GPS vagy a telefonos térképünk felmondaná a szolgálatot. Arra azonban eddig nagyon kevesen gondoltak, mi lenne, ha egy-egy ilyen okosotthonos csodakütyü romlana el.
RÉMISZTŐ LEHETŐSÉGEK
Mert nézzük, mi történhet, ha mondjuk a lakásajtónk zárját csak egy okostelefonos applikáción át, méghozzá netkapcsolattal tudjuk kinyitni. Rendben, az ma már nagyjából bizonyított tény, hogy a mobilunkra jobban vigyázunk, mint például a személyes iratainkra vagy akár a lakáskulcsunkra. Ugyanakkor ha bármi hiba keletkezik ezekben a rendszerekben, könnyen lehet, hogy az utcán találjuk magunkat, hacsak nem hívunk lakatost s nem bontatjuk ki vele a „csodálatos” és méregdrága okosotthonzárat.
Ennél is nagyobb gond lehet, ha mondjuk egy fiatalabb iskolás vagy egy idősebb, nehezebben mozgó ember képtelen bejutni a biztonságot nyújtó lakásba. És ezek még csak az egyszerűbb, könnyebben emészthető, anyagi kárral vagy személyi sérüléssel ritkán járó esetek.
KÁVÉFŐZŐ ÉS WEBKAMERA
De mi történik, ha az okoszár bezár minket a lakásba? Még lakatost sem biztos, hogy tudunk hívni. Arra pedig jobb nem is gondolni, hogy netán tűz vagy más baj esetén találja bemondani az unalmast a szerkezet. És akkor még nem említettük azt a lehetőséget, hogy hackerek miatt vagy egy nagyobb vírustámadás (egyfajta eszkalálódó kiberháború) következtében tömegesen maradhatunk a lakásunkon kívül vagy belül.
Abba sem árt belegondolni, hogy az okoskészülékeknek ma már se szeri, se száma. Mert hát előfordult, hogy az intelligens robotporszívó belegabalyodott a szőnyegen fekvő gazdája hosszú hajába. A rövid haj még mindig nem a világvége, de könnyen előfordulhatnak súlyosabb esetek is. Egy okos kávéfőző zárlata például fel is gyújthatja az otthonunkat! Ekkor pedig hiába működnek a telefonunkra riasztást küldő füstérzékelők vagy a távolról bekapcsolható wifis kamerák – legfeljebb öt-tíz perccel előbb értesítjük a tűzoltókat, mint a szomszédaink…
SZÉP ÚJ VILÁG
A kényelmünknek tehát ára van, méghozzá nem is kicsi! Lehetséges, hogy a zárak okostelefonos, mobilneten vagy wifin keresztül történő kinyitása óriási komfortot ígér, de sok esetben rettenetesen kiszolgáltatottá tehet és tesz bennünket. Számos olyan körülmény lehet, amely egy klasszikus kulcsnál nem fordulhat elő. Akár a telefon egyszerű lemerülése kizárhat minket a lakásból. Mert ha még találunk is töltőt, akkor sem biztos, hogy emlékszünk a mobilunk PIN-kódjára. Fontos tehát, hogy aki okosotthont tervez, különösen olyan részegységeket, amelyek annyira kritikusak, mint egy ajtó vagy egy kávéfőző, annak e rendszereket minden eshetőségre fel kell(ene) készítenie. Ami pedig még fontosabb (lenne), az az, hogy azok, akik ilyen kényelmi berendezéseket vesznek, ne kényelmesedjenek el túlzottan. Vagy legalább legyen egy B terv, amely okostelefon és/vagy internetes kapcsolat nélkül is működik. Például egy megbízható közeli rokonnál, szomszédnál legyen egy pótkulcs, hogy mondjuk ne kelljen a gyereknek vagy a nagyinak az utcát járnia, amíg haza nem érünk kinyitni nekik az ajtót.
