JÖN A BRÜSSZELI LEGNAGYOBB TESTVÉR
Minden egy bekapcsolt mikrofonnal kezdődött. Három éve, egy ENSZ-konferencia díszfogadásán Angela Merkel német kancellár és Mark Zuckerberg, a Facebook nagy hatalmú ura egymás mellett ült, és a véletlenül bekapcsolt mikrofon rögzítette, ahogy Merkel sürgeti a közösségi média cenzúrázását.
A kancellár joggal aggódott, ugyanis 2016/17 egy választási szuperidőszak volt, amely a brexitről szóló népszavazással indult és a francia elnökválasztással végződött. A közösségi média és benne a legnépszerűbb oldalak a mainstream médiánál nagyobb közönséget érnek el, s olyan üzeneteket is szélsebesen tudnak terjeszteni, amelyek az uralkodó politikai-gazdasági elit érdekeivel szembemennek. Donald Trump amerikai elnök megválasztása mutatta meg igazán ezt az erőt.
Ez az elit pedig ha törik, ha szakad, keresztül akarta vinni az Európai Unió és Kanada közötti CETA, valamint az EU és az USA közötti TTIP szabadkereskedelmi megállapodást, Oroszország és Kína elszigetelését, továbbá az unióhoz és az ENSZ-hez hasonló szupranacionális struktúrák megerősítését.
HAMIS NAGYVONALÚSÁG
A problémájuk abban rejlik, hogy a Facebook és a Google alig érdekelt a cenzúrában, hiszen minél többen látogatják az oldalaikat, annál több hirdetést tudnak eladni. A szolgáltatóknak a szexualitást, a pornót már száműzniük kellett, ezért felértékelődtek a jól forgó tartalmak. A cicák, kutyusok és receptek mellett leginkább ráadásul pont az összeesküvés-elméletek, fake news és politikailag egyáltalán nem korrekt megosztások futnak, ezek hozzák a legtöbb kattintást s ezzel a legtöbb reklámbevételt.
Ezek a cégek saját magukat platformként állítják be, egyfajta piactérként, ahová bárki beléphet a véleményével, hirdetésével vagy éppen az árujával. A Facebook és a YouTube nem is állít elő saját tartalmakat, nem alkalmaz saját újságírókat, hanem a tartalomszolgáltatók „termékeinek” ad „nagyvonalúan” teret. Miközben lefölözi a kattintások és a felugró ablakok után járó reklámbevételt, nem fizet azok előállítóinak egyetlen petákot sem.
A legnagyobb amerikai IT-cégek a tetejébe kreatív adózást folytatnak, ahogyan arról a Figyelő már többször beszámolt. Hollandiában és Írországban lévő európai központjaik a lehető legkevesebb adót fizetik. A legális, de immorális gyakorlatnak Brüsszel és Macron francia elnök is véget vetne, ám az érintett társaságok és az onshore adóparadicsomok vezetői is ellenkeznek.
Merkel és Zuckerberg találkozásának első konkrét következménye a német igazságügyi miniszter által beterjesztett és utóbb elfogadott hálózatszabályozási törvény volt, amely a közösségi média nagyobb szereplőit a „gyűlöletbeszéd” elleni következetes fellépésre kötelezi.
Az első javaslatban még azt akarták, hogy a nagyobb közösségi oldalak fejlesszenek ki feltöltési filtereket, magyarul olyan algoritmusokat, amelyek kiszűrik a „gyűlöletbeszédet”. Az elfogadott változatból ez végül kimaradt, ugyanis már akkor sokan gondolatrendőrséget és cenzúrát láttak a javaslatban.
Maga a „gyűlöletbeszéd” egy gumifogalom, amely bármire ráhúzható. Az abortuszról szóló ír népszavazás előtt például megtiltották a külföldről fizetett társadalmi célú hirdetések írországi terjesztését, amivel az Amerikában élő abortuszellenes írek megszólalási lehetőségét korlátozták. Azon már ne is csodálkozzunk, hogy ugyanezt a szabályt már nem alkalmazták a Soros-hálózatra, amikor a magyar választások kampányában például az Avaaz bevándorláspárti „aktivistái” elárasztották a magyar közösségi oldalakat.
BEVÁNDORLÁSI POSZTOK
A nagy szolgáltatók a drákói, akár ötvenmillió eurós büntetések láttán igyekeztek megfelelni a berlini nagykoalíciós pártok elvárásának, és a tartalomszűrést külső szolgáltatókra bízták. A XXI. században ezek a nagy cégek algoritmusok és mesterséges intelligencia használata helyett embereknek adják ezt a feladatot. Cégenként már több száz fő foglalkozik a felhasználóktól érkező feljelentések feldolgozásával.
A kiszervezett tartalomszűrés sem jobb, hiszen például a Facebook számára „álhíreket” rostáló német Correctiv „mikroadományozói” között ott találjuk Soros Györgyöt, a munkatársak körében pedig számtalan balliberális tollforgatót. Így már érthetővé válik, hogy miért tiltanak le annyi bevándorlásellenes és jobboldali tartalmat s felhasználót.
Az eddigi módszerek nem igazán hatásosak. A fake newsként jelölt tartalmak olyanok, mint a tiltott gyümölcs, többen lesznek kíváncsiak rájuk. Az „álhírhez” csatolt ellenhírt is csak kevesen olvassák, és az eredeti anyag blikkfangos címe addigra már rég beivódott az agyunkba. Máshol a vitatott bejegyzéseket az algoritmus lejjebb sorolja. A legnagyobb büntetés a törlés, amikor több ezer követőnktől kell kényszerű búcsút vennünk.
JÖN A TÖRVÉNY
Szeptember közepén az Európai Parlamentnek egy digitális salátatörvényről döntött, amelynek a szerzői jogokról szóló részét számos tartalomszolgáltató támogatja, köztük napi- és hetilapok kiadói, zenészek és lemezkiadó is. Ők azt szeretnék, hogy a közösségi média felületein megosztott és ott reklámbevételt generáló saját tartalmuk után szintén részesüljenek a haszonból.
Ez pont ellentétes lenne a közösségi médiás cégek törekvésével, amelyek egy újabb bőrt akarnak lehúzni a tartalomszolgáltatókról, mondván: a jövőben minden felhasználó csak a saját hírfolyamát látná, és abban azt, amit az ismerősei vele megosztanak. A tartalomszolgáltatók, például a hetilapok oldalai megmaradhatnának ugyan, ám azok cikkeit csak akkor látnánk, ha felkeressük a oldalukat, vagy ha az ismerőseink megosztják azokat velünk.
A tartalomszolgáltatóknak fizetni kellene azért, hogy a közösségi oldalukra kitett anyagok a jelenlegi gyakorlat szerint jelenjenek meg a hírfolyamunkban. Ezt látva nem csoda, ha sok tartalom-előállító (például a német ZDF) inkább kivonul ezekről a felületekről, és saját internetes oldalára tereli az érdeklődőket.
A brüsszeli javaslat ez év nyarán megbukott. Az uniós javaslatból most törölték, hogy a „gyűlöletbeszédet” már a feltöltéskor algoritmus szűrje ki, ami megvalósította volna George Orwell rémálmát a gondolatrendőrségről. A legnépszerűbb közösségi oldalakon ettől még a Brüsszeli Legnagyobb Testvér figyel bennünket.
