Igen, nyilván régen is voltak divattrendek, mármint a közéletben, a gazdaságban, a közbeszédben, ám a modern tömegmédia korában ezek valahogy sokkal jobban felerősítve érkeznek hozzánk. Ezen áramlatokat leginkább a felkapott, divatos szakkifejezések, szlogenek (angolul: buzzwordök) szintjén lehet jól lemérni. Különösen így van ez a technológiában.
Leegyszerűsítve azonban kétféle buzz-word létezik: az egyik a tartalommal, valódi lehetőségekkel és változásokkal telített kifejezés, a másik pedig inkább ipari, ágazati lobbiérdekek kiszolgálója, megjelenítője. Ez utóbbi divatos szakkifejezés legkiválóbb jellemzője, hogy hamar eltűnik a süllyesztőben. Csak pár negatív példa: paradigmaváltás, ügyfél-orientáltság, elköteleződés, új generációs és hasonlók. De túl sokat koptattuk az olyan frázisokat is, mint a számítási felhő, a big data vagy épp az e cikk témáját is adó mesterséges intelligencia.
ROBOTOK LONDONBAN
E szavak, de különösen a legutóbbi fontos jellemzője, hogy még az iskolázott, olvasott, művelt embernek sincs túl pontos fogalma, élménye arról, tulajdonképpen miről is van szó, hogyan is működik mondjuk az okos hangfelismerő vagy képelemző. Jobbára annyit „tudunk” csak, amit a filmekben látunk erről az összetett témáról. E hamis látszat azonban azt ígéri vagy azzal rémisztget, hogy emberszabású, segítőkész, avagy éppen hidegvérű gyilkos – filmje válogatja – robotok fognak milliószámra megjelenni a nem is olyan távoli jövőben.
Két hete a brit fővárosban egyszerre három hatalmas konferenciát is tartottak, melyek témája mind eléggé szorosan kapcsolódott az MI-hez. A London Tech Week, a CogX és az AI Summit rendezvényre összesen tízezernél is több szakember volt kíváncsi, s olyan nagy szponzorok jelentek meg ott, mint a SoftBank, az Accenture, az IBM vagy a Google.
MI-T A FOGKEFÉBE IS?
Mértékadó beszámolók szerint ezek az események egy nem várt trendet mutattak: alapvetően egészen más a helyzet, mint amit a filmeken látunk, vagy mint ami a tömegmédiából kihámozható. Most boldog-boldogtalan használja az MI kifejezést, és ezt a robotokosságot a minap már egy fogkefébe is beépítették!
Ilyen a kommunikáció pszichológiája: a közleményeknek vagy a reklámoknak szinte kötelező tartalmaznia pár buzzwordöt, különben a kutya sem figyel a cégekre, termékeikre, szolgáltatásaikra, nem lehet azokat eladni, és akkor jönnek a gondok… Így hát az értékesítők és a marketingesek még a kutatókat, fejlesztőket is meggyőzik például arról, hogy egy magára valamit adó gyártónak igenis szüksége van MI-vel megtámogatott fogkefével a piacra lépni.
A dolog abszurditása nyilvánvaló. Az azonban kevéssé, hogy akad, aki szerint a mesterséges intelligencia ígéretei inkább a hatvanas évek hagymázas terveihez hasonlítanak, amikor tíz-tizenöt éves időhorizonton holdbázist és Marsra szállást ígértek. Az emberi gondolkodást ugyanis sokkal nehezebb lemásolni, mint azt a kutatók egy része korábban vélte. Merthogy nem elég a mai rendszereket és programokat sokkal gyorsabban futtatni, új megközelítésekre, még fel sem talált technológiákra van szükség, ha nem csupán egy két-három éves kisgyermek szintjén „gondolkodni” képes gépet szeretnénk megalkotni.
Jelenleg a mesterséges intelligencia nem hasonlít a természetes, emberi elmeműködésre. Igaz viszont, hogy számos területen igen jól használható a mai formája is. Ha megfigyeljük a híreket, akkor különösen a képfelismerés vagy más, ismétlődő mintázatok beazonosítása az, amelyben kifejezetten jók a gépek. E két funkciót használják a leglátványosabb MI-alkalmazási területeken, azaz az önvezető autózásban és a robotokkal végzett tőzsdei kereskedésben.
HEZITÁL A ROBOTSOFŐR
Az említett londoni események kapcsán azonban újra elárasztották a sajtót a nem éppen szakmai víziók, így egy ismert San Diegó-i, képfelismeréssel foglalkozó szakértő, Filip Piękniewski billentyűzetet ragadott és megírta: a mesterséges intelligencia ebben a formában túl van lihegve, és ismét közeleg az úgynevezett MI-tél. Ez azt jelenti, hogy a tényleges kutatások lelassulnak, egyes területeken elakadnak. A Bloomberg által idézett szakember arról is beszél, hogy az emlegetett önvezető autók vagy a börzén kereskedő algoritmusok (erről lásd külön írásunkat Tőzsderobotok címmel) egyáltalán nem tévedhetetlenek. Túl sok esetben határozatlanok, klasszikus intuícióra nem képesek, így amikor bizonytalan megítélésű helyzetekbe sodródnak, akkor hajlamosak hezitálni, ami igen veszélyes lehet. Bár sokan felteszik azt a kérdést is, hogy ha mondjuk ittunk és sofőrszolgálatra lenne szükségünk, akkor a robotsofőrben vagy a friss jogosítványos, kissé zizzent, egyetemistaforma, szeleburdi fiatalban bíznánk-e meg jobban.
ÁTTÖRÉS HÍJÁN
Mindenesetre érdekes, hogy olyan csúcsszuper MI-kutatók, mint Andrew Ng vagy Yann LeCun, eljöttek az eddigi nagy szervezeteiktől, kiléptek a kutatóhelyeikről: előbbit a kínai Google, azaz a Baidu, másikukat pedig a Facebook vette fel nyugalmasabb állásba. De a lényeg: úgy tűnik, hogy a valóságos világ összetettségét egyszerűen képtelenek kezelni a mai megoldások, miközben fejlesztésük e tekintetben jelentősen lelassult.
John Langford, a Microsoft gépi tanulással foglalkozó szakembere egyenesen MI-buborék kialakulására figyelmeztet, s Martin Daum, a Daimler Trucks ügyvezetője a robotsofőrökkel kapcsolatban tett pesszimista nyilatkozatokat.
Még az egyik sztártudós, a már említett LeCun is óvatos. Szerinte irreálisak az elvárások; különösen a kutatásokat dollármilliókkal, sőt, néha dollárszázmilliókkal finanszírozó befektetők csalódnak, ha túl gyors és látványos eredményeket várnak az MI-kutatásoktól. Viszont úgy véli, a ma már működő technológiák kellően ígéretesek ahhoz, hogy az invesztorok kedve és fizetési hajlandósága ne lohadjon akkor sem, ha a reméltnél lassabban jönnek a nagyobb eredmények, az igazi áttörések.
TŐZSDEROBOTOK
Globálisan az idén hozzávetőleg 370 milliárd dollárnyi (több mint 100 ezer milliárd forintnyi) tőke mozgatásáról döntenek immár MI-vel támogatott, villámgyors adásvételeket bonyolító kereskedési algoritmusok. Mi több, két év elteltével nem kevesebb mint a háromszorosára nő ez az összeg, ám emberi interakció hiányában ezután sem lehetséges sikeresen határozni tőkebefektetéseinkről. Érdekes próbát tett Gottfried Urban, egy ismert német vagyonkezelő. Arra a kérdésére, hogy vajon hová fektesse most a pénzét, a szoftverrobot leginkább kis hozamú államkötvényeket kínálgatott.
Az MI-rendszerekkel megtámogatott pénzügyi robotok a 2008-as válság után kezdtek terjedni, viszont a rengeteg startup (Sentient, Clone Algo, Alpaca, Walnut Algorithms, Binatix, Aidyia) mellett a legnagyobb bankházak és befektetési társaságok is kiterjedten használják a kereskedési szoftvereket, sőt tucatszámra vannak olyan befektetési alapok, amelyek azzal adják el a szolgáltatásaikat, hogy a részvényeket és a kötvényeket az alap számára algoritmusok, nem pedig hús-vér menedzserek vásárolják. Érdekes, hogy Urban és a hasonló szakértők véleménye szerint a mesterséges intelligencia sajnos (vagy szerencsére?) éppen a nagy-nagy trendfordulók idején kerül bajba, mert ekkor derül ki, mire nem képesek a robotok.
