Előrebocsátom: az én szüleim „mindent megtettek a dohányzás elleni küzdelemért”. Fejenként és naponta két csomag, jó erős dohányt szívtak el a fejem felett… Így nekem egészen kicsi koromtól fogva fóbiám van a cigitől. Néhány kamaszkori osztálykirándulást és bulit leszámítva nem is füstöltem, eddigi felnőttkorom negyedszázada alatt sohasem.
Így hát magam lepődtem meg a legjobban, amikor – nem szándékolt módon – egy tipikus hitvita kereszttüzébe kerültem a minap, miután egy újabb – nyilván sokadik – friss kutatás eredményét felvetettem. Erről még lesz szó, de a lényeg röviden: az elektromos cigaretta napi használata megduplázza a szívinfarktus kockázatát, sőt, aki hagyományos dohányzás mellett e-cigizik, az akár ötször nagyobb valószínűséggel kap infarktust, mint aki egyáltalán nem füstöl. Súlyt ad a megállapításnak, hogy a hírek szerint összesen hetvenezer ember vett részt a felmérésekben, hogy a fenti következtetést levonhassák.
Magam is megcsömörlöttem persze jó ideje a „brit tudósok megállapították” kezdetű hírektől, melyek mögött folyamatos lobbiharcok állnak. Egyszer a margarin az üdvözítő, másszor „trónfosztják”, s közlik: együnk vajat, mégis az az egészségesebb. Azt viszont közel sem gondolom, hogy a dohányzás bármi módon is jótékony hatású lenne, hacsak nem némi nyugtató funkciója miatt.
Szerencsére az emlegetett hitvitában azért senki sem állította, hogy a füstölés egészséges volna, de az e-cigit szívogatók fel voltak háborodva: már megint egy lehetetlen kutatás, már megint ellentmondó megállapítások. Ugye, ugye, cigizni szeretünk, de meghalni már nem – gondoltam cinikusan, így hát fogtam magam, és kissé utánanéztem ennek a hírnek. Úgy tűnik, valóban egy igen átfogó, számos kutatássorozatot csokorba gyűjtő, szakmailag eléggé megalapozott tudományos állításcsomag. Így a megállapításait, ha nem is kell feltétel nélkül elfogadni, illik komolyan venni.
A válasz persze sohasem teljesen egyértelmű, és nem is megnyugtató. Mindenesetre az e-cigivel kapcsolatos vita két részre bontható. Egyfelől a pszichikai befolyást vizsgálják, másfelől pedig a tüdőre és más szervekre gyakorolt közvetlen egészségkárosító hatást. Konszenzus egyik kérdésben sincs, de kezdjük a komplexebbel, a vitathatóbbal, a pszichikai összefüggésekkel. A fenti hír kapcsán Stanton Glantz, a Kaliforniai Egyetem San Franciscó-i dohányzáskutató intézetének (UCSF Center for Tobacco Control Re-search and Education) hivatalból is nyilván dohányzásellenes vezetője nyilatkozott. Szerinte egyértelmű, hogy az e-cigaretta ugyan a leszokást segítő eszköznek tűnik, de valójában megnehezíti a dohányzás abbahagyását. Ráadásul az emlegetett kutatási eredmények alapján a kockázatok összeadódnak azoknál, akik dohány mellett e-cigit is szívnak. A másik idekapcsolódó vélemény, hogy a kamaszok körében népszerű elektromos helyettesítő lényegében előszobája a dohányzásnak, ahogyan a könnyű drogok fogyasztása meghozhatja a kedvet a súlyosabb szerek kipróbálására. Eddig a lényeges pszichikai megállapítások.
A másik nagy kérdéskör, hogy az e-cigikben elpárologtatott folyadék, angolul e-juice vagy liquid, azaz hazai nevén a „lötyi” vagy a „leves” összetevői önmagukban, avagy akár dohányzás mellett okoznak-e bármilyen egészségrombolást. Ez megint egy igen megosztó téma. Nézzük, miből is áll a lötyi. Van, aki szerint fagyállóból. Aki ezt gondolja, annak igaza van! Kisebb részben propilénglikolt tartalmaz. Viszont – érvel az ellentábor – ez nem az a fagyálló-összetevő, amellyel régen öngyilkosok szoktak lenni az emberek. Az az etilénglikol. A propilénglikol a gyógyszeriparban ismert, alkalmazott anyag: asztmainhalátorokban oldószerként, azonkívül fogkrémekben, köhögéscsillapító szirupokban van benne, és a kórházakban a levegő fertőtlenítésére is használják csíraölő hatása miatt.
A leves másik összetevője a növényi glicerin, azaz glicerol, amely nem mérgező, színtelen, szagtalan, édes ízű, sűrű folyadék. Vízmegkötő hatása miatt a kozmetikában, a gyógyászatban és a borászatban is használják, emellett az élelmiszeriparban édesítő- és sűrítőanyag, valamint a fagyasztott vérkészítmények fontos adaléka.
A fenti két összetevőn kívül az élelmiszeriparban alkalmazott természetes vagy mesterséges ízesítőanyag van az e-liquidben, emellett lehet benne nikotin és további extra adalékanyagok, mint például színezékek, vitaminok vagy koffein. Érdemes azonban elkerülni azokat az e-juice-okat, melyekben diacetil van. Ez ugyanis szájon át nem veszélyes, de tartósan belélegezve légúti betegséget, úgynevezett bronchiolitist okozhat. Ez egy agresszív gyulladásos tünetegyüttes, amely krónikus esetben a tüdőszövet károsodásával jár.
És itt van az a bizonyos eb elhantolva: attól, hogy a fent részletezett összetevők élelmiszerekben, gyógyszerekben megtalálhatók, és olyan állapotban nem ártalmasak, még közel sem biztos, hogy elporlasztva és belélegezve nem károsak a szervezetre. Ugyanis nem nagyon vannak erre irányuló kutatások, tekintve, hogy az e-cigarettát – a mai formájában – 2003-ban találta csak fel Hon Lik, egy pekingi gyógyszerész. Azt tehát, hogy az elektromos cigi kevésbé károsít-e, nem tudjuk biztonsággal, de egy külön rövid írásban összefoglaljuk az ezzel kapcsolatos főbb történéseket.
HARC AZ E-CIGIK KÖRÜL
Tizenöt évvel ezelőtti megszületése óta az elektromos cigaretta érvek és ellenérvek kereszttüzében próbál utat találni magának. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete, a WHO már 2008-ban megtiltotta a gyártóknak, hogy „biztos és hatékony” dohányzáshelyettesítőként hirdessék termékeiket. Erre válaszul a Ruyan nevű gyártó rendelt egy kutatást, amelynek eredményeként azt állították, hogy akár ezerszer, de legalább százszor biztonságosabbak az e-cigik, mint a hagyományosak.
Egy évvel később az amerikai gyógyszer-engedélyező hatóság, az FDA az Njoy és a Smoking Everywhere márkák nikotinmentesként hirdetett termékeiben is megtalálta ezt a vegyületet. Az ellenérv az volt, hogy még a nikotinos tapaszokban és rágókban meglévőnél is kisebb mennyiség volt a kifogásolt cikkekben. Ám ugyanez az FDA-vizsgálat rákkeltő anyagok jelenlétére hívta fel a figyelmet, és a fagyálló folyadékokban használt propilénglikol porlasztott belégzését sem tartotta szerencsésnek. Nem szólva arról, hogy például a csokis, mentás ízek révén a fiatalokat is jobban a cigarettázás felé terelik. Az előbbire az volt a válasz, hogy a propilénglikol és a rákkeltő anyagok igen minimális mennyiségben voltak-vannak jelen a cigifolyadékokban.
Öt-hat éve kezdték vizsgálni a szokásokat, s akkor igazolták, hogy az elektromos cigaretta segíti a dohányzásról való leszokást, oldja a függőséget; de azt is, hogy a kamaszok körében addigra közel 7, 2014-re pedig 13 százalékra nőtt az ezt a terméket kipróbálók, majd használók aránya, akik pedig tiniként „megkóstolják” az e-cigit, háromszor valószínűbb, hogy egy év múlva dohányosokká válnak, mint akik nem próbálták. Ekkor az egészségre gyakorolt hatást nem elemezték. Az is kiderült, hogy egyes nikotinos e-cigikben sokkal több a nikotin, mint a hagyományosakban! Tavaly brit vizsgálatok viszont arra jutottak, hogy csak akkor növelik a kockázatot az e-cigik, ha a „rendes” dohányzást is folytatják mellettük.
