KÍNÁBAN ROBOT-MŰSORVEZETŐ DEBÜTÁLT
Sokat hallani és olvasni mostanában a kínai technológiai fölényről, ám amikor ezek az eredmények ténylegesen szembejönnek velünk – no azért akkor megállunk egy pillanatra és elgondolkodunk. Éppen egy ilyen pillanat volt a minap, amikor a nemzetközi hírek közt böngészve egy videóra bukkantam, amely a Hszinhua hírügynökség „animált hírolvasóját”, másképpen: szoftveres tévébemondó-robotját mutatta meg működés közben.
Talán a legfontosabb, a „mi a jó fene értelme van ebben az formában ennek az egésznek?” kérdést egyelőre ne feszegessük, csak szép sorjában menjünk. A hatalmas Kínában egymást érik az ilyen-olyan szakvásárok, s az egyik legutóbbin, a World Internet Conference-en néhány napja feltűnt tehát egy mesterséges intelligenciával felvértezett számítógépes program. Eddig ez persze nem túlzottan izgalmas – ilyen programok ma már tucatszámra jelennek meg. A legismertebbek az úgynevezett chatbotok, amelyek alapkérdésekben az online vagy akár a telefonos ügyfélszolgálaton egész addig elirányítják a klienseket, amíg azok rá nem jönnek arra, hogy csúnyán átverték őket: géppel beszélgetnek…
Ám addig a pontig már minden ismétlődő, unalmas feladatot megcsinált a chatbot, rögzítette a nevet és a címet, azonosította az ügyfelet; sőt, könnyen lehet, hogy kisebb problémájára már reagált is, nem kell hús-vér ember az egyszerűbb kérdések megválaszolásához. Azaz a telefonos ügyfélszolgálatokon vagy kevesebb alkalmazott is elég lesz a jövőben, vagy pedig rövidülnek végre az idegtépő, csilingelő melódiák, amíg élő emberi hangra várakozunk. Illetve akár egy „élő” gépi hangra…
ILYEN A MŰBEMONDÓ
Nem csigázom tovább a kedélyeket, bár a címből és a fentiekből már úgyis kiderült: a World Internet Conference vásáron, november végén az élő televíziós hírolvasóra igencsak hasonlító digitális, animált robotot mutatott be a Hszinhua és a Tencent. (Ez utóbbi, sencseni székhelyű vállalat a világ egyik legnagyobb internetes befektetői konglomerátuma, körülbelül olyan, mintha az USA-ban a Facebookot és az Amazont összegyúrnánk s egy holdingba szerveznénk.)
Tehát a bemondó kiválóan képes az előre megírt, igen összetett hírek részbeni megkomponálására, valamint felolvasására. Jó, jó, a szájmozgás talán még nem a legtökéletesebb, de ha csak fél szemmel nézek oda, akkor igazából fel sem tűnik. Egy újabb szakma van kihalóban? Vagy a kínaiak csupáncsak borzolni akarták az idegeinket valami újabb őrültséggel? Esetleg ekkora lenne arrafelé a bemondóhiány?
A technológia fejlettségének a demonstrálására persze az ötlet, az eszköz kiváló. Sőt, a kitekert, igen furcsa ázsiai ízlésnek – lásd például az ismert dél-koreai robotőrületet – még be is jön az ilyen módon digitalizált hírműsor. Mi itt, a konzervatív Európában azonban minden bizonnyal jobban szeretnénk hús-vér embereket látni a televízióban. Legalábbis a műsoridő nagy részében…
Mert hát jópofa dolog ez, de megmondom őszintén, hogy engem már az is nagyon zavar, amikor a legnagyobb videómegosztón olyan hírekbe botlok, amikor egy szoftveres hang olvassa fel valamelyik nagy hírcsatorna tudósítását, anyagát. A jobb programok arra is képesek, hogy netes képkereséssel összeválogassanak néhány vagy akár néhány tucat képet, és azokat összevágják egy digitális, automatikusan kreált hírvideóvá. Hurrá…
EGY ÓRIÁSI ÖNGÓL
Csakhogy az emberi tényező kiiktatásával szerintem nagy öngólt lőhetünk. Ez annak a tipikus esete, amikor a fürdővízzel együtt kilöttyintjük a habtisztára fürdetett gyermeket is. Nekem – megmondom őszintén – rettenetesen hiányozna a néha bakizó, s bár alapvetően érzelemmentes, de azért valahogyan mégis emberi értékeket közvetítő, nyugodt hangú hírolvasó. Az eredeti, nem gépek által összerakott, szintetizált hangú Ember, igen, így, nagybetűvel!
Nem kell totálisan színtelenné és szagtalanná tett műsorfolyam. Még hírműsor sem. Lehet persze, hogy a kínaiak – vagy az emlegetett, erősen digitáliskütyü-függő dél-koreai lakosság jó része – odalesznek a digitális tévébemondókért, a robot banki vagy telekommunikációs vállalati ügyintézőkért. Nekem azonban engedtessék meg, hogy borsóddzon a hátam az efféle megközelítésektől. Brrr…
AZ ÉLET MINDEN TERÜLETÉN?
De sajnos nagyon valószínű, hogy nem ússzuk meg ezt a trendet. A tamagocsival és a robotkutyákkal kezdődött a dolog, egy-másfél évtizede. Azután jöttek a robotporszívók és -fűnyírók. Ma már egyre több helyen lehet látni robotizált áruházi takarítókat, fémből készült, villogó e-biztonsági őröket, amelyek néha kisgyereket löknek fel, néha a pláza szökőkútjában végzik.
És persze a nagy cégek, például az Amazon vagy az Alibaba raktáraiban autonóm, programok irányította robotokat is egyre gyakrabban látni. Nem szólva a mind látványosabban terjedő önvezető, illetőleg már a kereskedelemben is kapható, részben önvezető autókról.
Persze az természetes, hogy ha már a Marsra akarunk menni körülnézni, akkor oda érdemes egy autonóm robotot felküldeni. De könyörgöm, totálisan munka nélkül tengődő társadalmat szeretnénk?! Mert hát, lássuk be, nem lehet mindenki professor emeritus. Ott vannak a takarítók, a gyümölcsszedők, az egyszerűbb őrző-védő munkahelyek, a raktárosok. Mit csinál majd a lassan nyolcmilliárd fős emberiség kevésbé rátermett fele, ha a fejlődő országok most felnövekvő fiataljainak milliárdjai munkaképes korba lépnek? Igen, létrejönnek új szakmák. Igen, lehetséges az emberek okítása, fejlesztése, edukációja, ám azért ne feledjük: két-három, de még fél-egy milliárd főt sem lehet öt-tíz év alatt átképezni.
De még ha európai vagy hazai léptékben gondolkodunk, akkor is igen jelentős munkaerőpiaci sokkot fog okozni a digitalizáció, illetve a robotizáció. Persze közel sem az a néhány tucat műsorvezető lesz a nagy érvágás vagy éppen a fájó pont. De a kínai erődemonstráció, ha másra nem, arra alkalmas volt, hogy újra felhívja a figyelmet a munkaerőpiac várható gyökeres átalakulására. Mi itt, a Kárpát-medencében lehetnénk például a világ egyik legaktívabb robottervező, illetve robotjavító központja, akár szoftveres, akár hardveres gépemberekről van, illetve lesz szó.
