A DIGITÁLIS CENZÚRÁHOZ EMBER SEM KELL?
Ha robotokról beszélünk, akkor a legtöbben „hús-vér”, pontosabban fém-műanyag szerkezetekre gondolunk. Holott a mai robotok zöme teljességgel láthatatlan, egy-egy okos-program képében segít vagy éppen ijesztő módon dönt, néha akár helyettünk.
Ez utóbbiról van szó a világ legnagyobb közösségi portálja, a Facebook esetében is. Mivel az emberek nagy többségének ez az oldal vált állandó „digitális lakóhelyévé”, így a rossz dolgok is csőstül jönnek itt. Gondoljuk csak el, hogy a több mint kétmilliárd felhasználó korántsem mindegyike angyal és jótét lélek.
A Facebookon is elharapózott tehát a feketekereskedelem (akár drog- és fegyverüzlet), nő az erőszakos posztok száma, és bőven akadnak zaklatások, de van meztelenkedés és pornográfia is, továbbá a gyűlöletbeszéd szintén egyre gyakoribb. Ennek a kiszűrésére-visszaszorítására pedig nyilvánvalóan az emlegetett szoftverrobotokat kell használnia a portálnak. Miért? Mert így is több ezer ember beavatkozása szükséges percről percre, hogy a problémás tartalmak ne árasszák el az oldalt, amelyen egyetlen óra alatt is százmilliók posztolgatnak.
Feltehetjük a kérdést: ha ilyen szigorúak a Facebook elvei, és elméletileg profi a nem kívánt tartalmak elleni védekezése, akkor miként lehetséges az, hogy a március 15-én, Új-Zélandon történt mészárlást a terrorista egész egyszerűen élőben közvetítette a legnagyobb közösségi portálon?
Mert – mint már utaltunk rá – bő kétmilliárd ember folyamatos figyeléséhez még akkor is sok millió munkavállaló lenne szükséges, ha csak a problémás posztolókat kellene állandó jelleggel szemmel tartani. Azt, hogy ezt pár ezer fő is el tudja végezni, a szoftveres robotok, az öntanuló mesterséges intelligenciák teszik lehetővé. A legfontosabbak ezek közül természetesen a kép- és szövegfelismerő algoritmusok, s persze a többi felhasználónak a gyanúsnak ítélt tartalmakról, posztolókról tett bejelentése.
De természetesen nem csak akkor vizsgálódnak a Facebook szoftveres-digitális robotrendőrei, ha valaki jelent. Már jóval azelőtt történik az észlelés, hogy ezt bármelyik gyanakvó felhasználó jelezné a „jelentem” gombbal. Legalábbis a portál legfrissebb beszámolója szerint a fent részletezett problémás témakörök kétharmadában immár az okos szoftverrobot azelőtt szűri és eltávolítja a kéretlen tartalmakat, mielőtt arról bárki értesítést küldene, méghozzá az esetek közel 97 százalékában.
Így lehetséges, hogy az elmúlt egy évben jelentősen megritkultak például a drog- vagy fegyverkereskedési tartalmak a legnagyobb közösségi oldalon.
A GYŰLÖLETET NEHÉZ SZŰRNI
A valóban tágan értelmezhető, sok esetben nem könnyen körülhatárolható gyűlöletbeszéd a friss statisztikák szerint változatlanul nagyon gyakori, de döbbenetes, hogy a szoftverrobotok ma már egyre hatékonyabban távolítják el az ilyen megnyilvánulásokat.
Azért szerencsére – vagy éppen szerencsétlenségünkre – még mindig az ilyen kellemetlen, másokat bántó szöveges posztok felismerése a legproblémásabb. Egy évvel ezelőtt az algoritmusok csupán a 24 százalékukat szűrték ki előre, jelenleg azonban már 65 százalékra nőtt ez az arány.
A GÉP DÖNT?
Mostanra tehát jobbára elmondható, hogy posztjainkat gépek olvassák, és ők döntenek arról, hogy hetekre, hónapokra kitiltsanak-e minket a közösségi oldalról. Az a szerencse, hogy van egy emberi szűrő is a dologban. Ugyanakkor így még inkább ki vagyunk téve a Facebook nagy hatalmú cenzorainak, mert a drót másik végén ülő személy is eldöntheti, hogy akár egy-két mondat számít-e olyan súlyúnak, hogy ezért hosszú időre lekapcsoljanak egy-egy felhasználót. Ha tehát a Facebook „bírái” valamilyen irányban elfogultak, akkor végső soron nagyobb tömegeket is visszaszoríthatnak az erős véleményformálóvá vált közösségi oldalon – akár fontos, kritikus ügyekben is befolyásolva a közvélekedést.
Másképpen: mind az emberi cenzorok, mind a robotok, illetve az azokat programozó, tanító személyek kénye-kedvének ki vagyunk téve. „A hír szent, a vélemény szabad” elvét tehát a jövőben átveszi valami olyasmi, egy olyan világ, ahol már a vélemény sem lesz szabad. Arról pedig, hogy mely álláspont kívánatos, személytelen és lelketlen, valakik által egyszer valahogyan beprogramozott facebookos szoftverrobotok döntenek majd. De addig is van még pár évünk arra, hogy a közösségi oldalakat magunk is alakítsuk, és meglátásainkat viszonylag szabadon – igaz, mind szabályozottabb módon – világgá kürtöljük.
RASSZISTA A LAKÁSHIRDETÉSI ALGORITMUS?
Pár hete robbant ki egy újabb Facebook-botrány az Egyesült Államokban, amikor is a New York Times megírta, hogy a vezető közösségi oldal megsértette az ingatlanvásárlók és -bérlők egyenlőséghez, igazságos elbíráláshoz fűződő jogát. Például, hogy pusztán vallási, etnikai okokból ne kérhessen egy eladó nagyobb árat, vagy egy bérbeadó magasabb lakbért, hogy ezzel „űzze el” egy-egy környékről az általa nemkívánatosnak tartott érdeklődőt.
A cikk azt állította, hogy Zuckerbergék cenzúrázzák az oldalukon megjelenő lakáshirdetéseket, hogy azok csupán egyes, jól körülhatárolható csoportokhoz jussanak el. Az ügyet a Lakhatási és Városfejlesztési Minisztérium (United States Department of Housing and Urban Development, röviden: HUD) vette elő. A hatóság szerint a szinte azonos kategóriájú és elhelyezkedésű lakások közt is sok olyan akad, melyet kiszűr a Facebook, ha a felhasználó nem esik bele a hirdetés célcsoportjába; főként vagyon, rassz és nem szerint szegmentálnak. Ez mifelénk is súlyos aggályokat vet fel, de törvény kifejezetten nem tiltja. Nem így Amerikában, ahol a tárca bírósághoz fordult az ügyben, megvádolva Zuckerberg óriásvállalatát (de a Google-t és a Twittert is) az egyenlő lakhatáshoz való jog súlyos megsértésével.
