– Mennyire lehet készpénznek venni az állatkísérletek eredményét az orvosi alkalmazhatóság szempontjából?
– Tudni kell, hogy minden olyan eredmény, amelyet az emberi asszisztált reprodukcióban használunk, sok-sok megelőző állatkísérleten alapul. Amikor az orvosok új problémák megoldásait keresik, természetesen támaszkodnak az állat-biotechnológia eredményeire. Megpróbálják átemelni azokat a módszereket, amelyek jogilag engedélyezettek és értelmes célt szolgálnak. Mivel ez egy nagyon gyorsan fejlődő tudományág, a jogalkotás szerte a világon nem tart lépést az orvosilag lehetséges eljárásokkal.
– Tudna példát mondani?
– A legutóbbi, nagyobb publicitást kapó esetet. A sajtóban háromszülősként emlegetett gyermek megszületésére is azért kerülhetett sor, mert a brit parlament engedélyezte az eljárást. Itt arról van szó, hogy adott volt egy házaspár, ahol a feleség mitokondriumai – ezek a sejtek energiatermelő egységei – hibásan működtek, és mivel a mitokondriumokat mindannyian az édesanyánktól örököljük, biztosan beteg gyermek született volna. Így az történt, hogy a betegséget hordozó nő petesejtjéből átültették a sejtmagot egy egészséges mitokondriumokkal rendelkező hölgy petesejtjébe, amelyből az eredeti sejtmagot előtte eltávolították. Az így létrehozott petesejtet megtermékenyítve sikerült egészséges gyermeket létrehozni. Ez technikailag nagyon hasonló eljárás, mint amelyet az állatok klónozásánál alkalmaztak a kutatók.
Ezeket az újszerű módszereket hazánkban csak megfelelő kutatásetikai engedély birtokában lehet igénybe venni. Ugyanakkor minden olyan asszisztált reprodukciós metódus elérhető nálunk is, amelyet a fejlett világ többi országában ma rutinszerűen alkalmaznak. Ennek megfelelően valamennyi asszisztált reprodukciós laboratórium alkalmas arra, hogy egyetlen spermium petesejtbe injektálásával érjen el megtermékenyülést, amihez akár közvetlenül a hereszövetből nyert hímivarsejtet is használhatunk, vagy a nem beültetendő embriókat is le tudjuk fagyasztani, megőrizve azok életképességét egy későbbi beavatkozáshoz.
– Milyen újdonságokra érdemes odafigyelnünk?
– Az egyik ilyen a petefészek megmentése olyankor, amikor onkológiai kezelésre van szüksége a betegnek. A kemoterápia és a sugárkezelés egyaránt károsíthatja a petefészek állományát, ezért, amennyiben a nő még szeretne gyermeket, a kezeléseket megelőzően e szerv egy részét műtétileg eltávolítják és lefagyasztják. A gyógyult páciensbe visszaültetett szövetek képesek annyi hormont és akár petesejtet termelni, hogy lehetőség nyíljon a későbbiekben sikeres gyermekvállalásra ezekben az esetekben is. Világszerte körülbelül százhúsz csecsemő látott napvilágot ezzel a módszerrel, és a megfelelő kutatási engedélyek birtokában itthon is lefagyasztható a petefészekszövet a termékenység megőrzése céljából. Elméletileg arra is lesz lehetőség, hogy az ivarsejtek termelésének a zavarai esetén a petefészek- vagy hereszövetből nyerjenek éretlen sejteket, amelyek laboratóriumi körülmények között megtermékenyítésre alkalmas állapotba hozhatók, így biztosítva a gyermekáldást az érintettek részére.
– Van olyan eljárás, amely technikailag már lehetséges, de nem engedélyezett?
– A technikai lehetőségei már adottak annak a módszernek is, hogy úgynevezett monogénes öröklődő betegségek (ezek azok, amelyeket egyetlen hibás gén okoz) meglétekor génsebészeti eljárással kijavítsák a petesejt hibáját, még a megtermékenyítés előtt. Ám az emberi génsebészeti eljárások olyan mély, nem tisztázott etikai problémákat vetnek fel, hogy a jelenlegi jogszabályok még a metódus kutatási célú alkalmazását sem támogatják.
– Mi az oka annak, hogy egyre több pár szorul segítségre a gyermekáldáshoz?
– Az látszik a nemzetközi statisztikákból, hogy a fejlett világ civilizációs életmódja, a dohányzás, az alkoholfogyasztás és valószínűleg a környezet szennyezése nem tesz jót az újabb generációk termékenységének, mert már fiatal életkorban is kimutatható a csökkenés. De az igazi nehézséget a fogantatás terén a gyermekvállalás egyre későbbi időpontra tolódása okozza. Míg száz évvel ezelőtt a nők jelentős része a húszas évei elejére szült már egyszer vagy akár többször, addig ma sok olyan házaspár van, amely harmincöt-negyven esztendős korában gondol először arra, hogy szeretne gyereket. Márpedig egy teljesen egészséges hölgy esetében is az idő előrehaladtával egyre csökken annak az esélye, hogy teherbe esik. Sajnos ezek a romló esélyek nemcsak a spontán teherbe esésnél, hanem ezeknél az orvosi eljárásoknál is igazak. Míg a huszonöt-harminc éves korosztálynál az embrióbeültetés akár ötvenszázalékos valószínűséggel sikeres, addig harmincöt-negyven esztendős korra ez az arány harmincra, negyven év felett drámaian csökken, akár tíz százalék alá is, míg a negyvenöt esztendőt meghaladva a nulla felé közelít.
– De a meddőségkezelési kutatások is haladnak, igaz?
– A meddőség kezeléséhez kapcsolódó orvos-biotechnológiai kutatások rendkívül nagy léptekkel haladnak előre. Ugyanakkor az új módszerek klinikai alkalmazása számos biológiai és etikai kérdést vet fel, melyek még megválaszolásra várnak. Sok esetben erre sem a társadalom, sem a jogalkotás nincs felkészülve. A friss metódusok bevezetésével egyre több beteg számára biztosítható a gyermekáldás, azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy a nem megfelelő életmód és az egyre magasabb életkorban történő gyermekvállalás jelentősen csökkenti a kezelések sikerének esélyét.
A genetika jelenlegi állása
Rendszeresen jönnek hírek klónozásról, sejtmagátültetésről, bőrsejtek petesejtté alakításáról. Ma már elvben lehetséges két azonos nemű embernek saját embriót, sőt esetleg genetikailag saját magunktól származó gyermeket létrehozni, vagy génmódosítás révén új emberfajtát előállítani. E „meredek” irányok helyett inkább gyermekhez kellene segíteni azokat, akiknek nem termelődik a testében ivarsejt, ki kellene javítani a genetikai károsodásokat az embrióban, vagy azon lenne szükséges fáradozni, hogy egészséges emberek születhessenek akkor is, ha a szülők betegséget hordoznak a génjeikben.
Borítófotó: Négyes ikrek egy ázsiai kórház újszülöttosztályán. A genetika csodás gyógyulásokhoz is hozzásegíthet, de nem ártana óvatosabban kísérletezni vele
