Mintegy 30 ezer éve eldőlt egy evolúciós csata az őseink, azaz a Homo sapiens sapiens és a Neander-völgyi ember között. A legújabb kutatások szerint a génjeinkben akár 20 százalékban is továbbhordozhatjuk fejletlenebb (?), már kihalt embertársaink tulajdonságait. A csata két legfontosabb faktora közül az egyik a szülés lehetett, hiszen a Neander-völgyiek nehezebben és kockázatosabban (11 hónapra) szülhették meg arányaiban vastagabb csontozatú gyermekeiket, a másik döntő tényező pedig valószínűleg a tűz (és más eszközök) használata volt, amellyel a modern, de kisebb méretű és kalóriaszükségletű ember gyakrabban élt, s a lángokon megpuhított, könnyebben emészthető és raktározható étel fogyasztása révén gyorsabban elszaporodhatott.
Azóta egyre inkább, a modern korban pedig hihetetlen mértékben felgyorsult a fejlődés. Olyannyira, hogy ha 300 éve élt volna egy ember, akinek „vasból” van a szíve (pacemaker), vagy egyenesen egy hullából kiemelt testrésszel élhetett volna tovább (szívátültetés), akkor minden bizonnyal boszorkányság vádjával megégették volna.
El tudjuk-e képzelni, mi lesz 300 év múlva? Aligha, hiszen a legnagyobb csipgyártók jelenleg legfeljebb öt évre tudnak technológiailag tervezni. Raymond Kurzweil, a Google korábbi prominense szerint a technológiai fejlődés minden képzeletet felülmúl majd: a XXI. században egy-egy évtized alatt fog annyit fejlődni a tudomány és a technológia, mint amennyi haladás a XX. században összesen volt.
Kezdjük a mesterséges anyagokkal, amelyekkel „feljavíthatják” az embereket, a „vasszívűeket”! A testen hordott, nem invazív eszközök (pl. okosóra) mellett a modern (re)habilitációs és implantációs (beültetési) lehetőségeknek (pl. a siketeknek készült cochlearis, azaz hallást generáló implantátumoknak, amelyekből már 300 000-nél is több készült eddig), valamint a nanoméretű megoldásoknak (pl. a véráramban közlekedő, mintegy az emberi testtel szimbiózisban működő, intelligens, automata minirobotoknak) köszönhetően egy 2030-ban élő 70 éves ember vélhetőleg „tökéletesebb”, erősebb lehet, mint egy mai középkorú. (Lásd Oscar Pistorius profi futót, aki speciális, testének kb. a 20 százalékát kitevő precíziós műlábaival gyorsabban fut, mint bármely átlagember, és ezért komoly vizsgálatok alá vonta a Nemzetközi Olimpiai Bizottság is.)
Folytassuk a biotechnológiával, azaz a tudomány új „tüzével”, amely nem más, mint a géntechnológia! Alapkérdés: milyen következményekkel járhat az, ha számos, az idősödéssel összefüggő betegség, fogyatékosság és összességében a testi funkciók egész sora egyszerűen „kijavítható” lesz az úgynevezett CRISPR-technológiával? Orosz és svéd kutatók nemrég azt is bejelentették, hogy az SkQ1-nek nevezett szintetikus szer kapcsán arra mutató klinikai teszteken vannak már túl, hogy az öregedést jelentősen gátló gyógyszer alapja lehet a jövőben. Ezzel párhuzamosan a magyar kormányzat is lépett az idősödés terén: a Nemzeti Agykutatási Program közel 7 milliárd forintot ruház be a következő négy évben a fejlett országokban előforduló betegségek mintegy harmadát adó agyi rendellenességek kutatására, amelyek több egészségügyi kiadást emésztenek fel, mint a szív- és érrendszeri betegségek, a rák és a diabétesz költségei összesen.
Ha már szóba került a Neander-völgyiek és a termékenység kérdésköre, akkor érdekes a menopauza, valamint az elégtelen minőségű és mennyiségű spermiumok ügye. A biotechnológia révén egyre hatékonyabbak az 1970-es években indult lombikprogramok, s folyamatban van a mesterséges méh kifejlesztése is, ez állatok esetében laboratóriumi körülmények közt már sikeresen alkalmazható. Ráadásul így az abortusznak az élet védelme érdekében kialakult (jogi) megítélése is megváltozhat. További fejlemény a genetikailag háromszülős gyermekeknek a brit jog alapján tavaly óta engedélyezett világrajövetele, amennyiben az anya (részlegesen) petesejtdonorra szorul, azonkívül a mesterséges (ivarsejt nélkül létrehozott) embrió megteremtésének a Science hasábjain nemrég publikált lehetősége is immáron valóság.
Ez azt jelentheti, hogy elválhat egymástól a termékenység és a szülőképesség fogalma és folyamata, ami egy újabb evolúciós és – mondhatni – technológiai ugrást jelenthet, csakúgy, mint annak idején a tűz használata. Miért? Ugyanis ha időben és biológiailag hosszabban elnyújtható gyermekvállalás válik lehetővé, akkor a gazdagabb országokban egy a maitól jóval különböző nevelési hozzáállás és gyakorlat valósulhat meg, azaz egy-egy kicsire több idő és minőségi figyelem juthat. Sőt, az oktatási infrastruktúra és a humánerőforrás-gazdálkodás is mind tervezhetőbb s kiszámíthatóbb lehet akkor, ha a nők életük egyre nagyobb részében, folyamatosabban és idősebb korban is tudnának gyermeket vállalni, szemben a mostani helyzettel, amikor a kb. 80 évből hozzávetőlegesen 50 esztendő azonnal terméketlennek minősül.
Nemhogy a következő 300 év, de még 2030 is beláthatatlanul messze van, ha a biotechnológia és az egészségipar „boszorkányos” jövőjét vizsgáljuk, amelynek éllovasai elsősorban nem az európai kontinensen találhatók (Kína, USA, Nagy-Britannia), és a világ népességének a 6-7 százalékát kitevő EU nem lesz abban a helyzetben, hogy diktáljon. Sőt, néhány évtizeden belül nem egészségügyről, hanem egyenesen humánfejlesztésről, azaz egy új evolúciós lépcsőfokról, a Homo sapiens conrectusról, vagyis a fejlesztett emberről beszélünk majd – és az egyes emberek akár 20 százalékban genetikailag módosítottak vagy „upgrade-eltek”
lehetnek.
Hogy mindez elképzelhetetlen és nem lehet a jövő? Ne feledjük, hogy jelenleg a nemzetközi jog nem szabályozza az ember mibenlétét, s a ma Budapest utcáján sétáló és vezeték nélküli fülhallgatóval kommunikáló, a mesterséges intelligenciára támaszkodva virtuális vagyontárgyakkal kereskedő, 185 centi magasságú bróker, valamint a kongói esőerdők peremén gyűjtögető-vadászó, 150 centis pigmeus közötti különbség már most is áthidalhatatlan. A legnagyobb kérdés az, hogy hol a határ, amikor a saját genetikai állományunkba nyúlhatunk bele, illetve szabadon fejleszthetjük képességein-ket – s vajon milyen társadalmat képzelünk el, milyen egyetemes értékekkel és normákkal?
