Igen, azt eddig is pontosan éreztük, sőt tudtuk, hogy a túlzott digitalizáció rosszat tesz az embereknek. Azonban immár azt is tudjuk, mennyire. E témában – hogy, hogy nem – jóval ritkábbak a negatív hatásokról szóló kutatások. Most mégis egy döbbenetes és igen széles körű merítésen alapuló adathalmaz látott napvilágot.
E szerint Észak-Amerikában három év alatt elképesztő mértékben, harmadával nőtt a depresszióval diagnosztizáltak száma a teljes népességen belül. Ez ráadásul nem pár ezer ember online önbevallására támaszkodó, „reprezentatív” kutatásból származó kamuinformáció, hanem az ottani legnagyobb egészségbiztosító, a 41 millió ügyféllel rendelkező BlueCross BlueShield (BCBS) adatbázisán alapul, a valósághoz talán a legközelebb álló mérés.
RENGETEGEN VANNAK!
A teljes női lakosság 6, a férfipopuláció pedig közel 3 százalékát érinti immár a betegség, azaz százból átlagosan 4,5 amerikait. A vizsgált időszak 2013 és 2016 közé esett, ám a fenti 33 százalékos növekmény sajnos csak az átlagszám volt. Döbbenetes, hogy a 12–17 évesek körében a depresszió egészen hihetetlen mértékben, nem kevesebb mint 63 százalékkal növekedett a górcső alá vett három esztendő alatt. Másfelől pedig közel 3 százalékra ugrott, ami ennél a fiatal, elvben ugyebár energiával teli és életvidám korosztály tekintetében különösen elszomorító adat.
De nem csak a kamaszok érintettek. A fiatal felnőtteket vizsgálva is igen „durva” volt a bővülés. A 18–34 évesek körében ugyanis 47 százalékot ért el, itt a betegek aránya a korosztályban az öt százalék felé közelít. Ám ha a teljes népesség 4,5 százalékos adatát összevetjük a közel 326 milliós lakosságszámmal (levonva a kutatásban nem szereplő mintegy 50 millió kisgyereket), akkor lepődünk meg csak igazán: e szerint mintegy 12,5 millió amerikai szenvedhet nem csupán egy múló rosszkedvtől, hanem e betegség valamilyen – már kimutatható – formájától.
A Time magazin egy másik kutatásból származó tavalyi híre szerint pedig még rosszabb a helyzet: a 12 évnél idősebb amerikaiak 13 százaléka szed antidepresszánsokat, azaz több mint 30 millió ember! Ha túlzó, pontatlan is esetleg a fenti két szám, mindenképpen óriási az érintettek aránya, különösen pedig a növekedés üteme rémisztő.
MI LEHET MÖGÖTTE?
Persze a friss adatokat újfent különféle szakértők cibálják cafatokra. Érdekes meglátás szerint valójában a magukat depressziósnak vallók száma nőtt meg nagyon, mivel az elmúlt években számtalan híresség lépett fényre mentális problémáival. Nyilvánosan beszélt Bruce Springsteen, Lady Gaga, Mayim Bialik vagy Jon Hamm a betegségéről, magyarán a társadalomban is elfogadottabbá vált a dolog, kevéssé jellemző, hogy megbélyegeznék az ilyen betegeket.
Persze ez nem éppen megnyugtató magyarázat, hiszen e szerint végső soron még több lehet a depressziós.
Ugyanakkor bujkál bennem a kisördög. Nem lehetséges, hogy a depresszió elleni szerek egyik-másik új generációjának a sikerét próbálják így megalapozni, vagy épp az ilyen készítmények orvoslátogatói, reklámkampányai élesztették fel ezt a szunnyadó betegséget, illetve az emberekben a betegségtudatot? (Lásd az antidepresszánsokat szedők említett 13 százalékos arányát.) De akárhogyan is, mégiscsak súlyos gondról van szó! (Igaz, ott a cukorbetegség. Ugyanennyire vagy még jobban tarol: harmincmillió embert érint, a 65 éven felüliek harmadát.)
Mi lehet tehát a rosszkedv oka? A pénz nem boldogít, mondhatjuk cinikusan, ám tudni kell, hogy a szegénység Amerikában sokkal nagyobb probléma, mint amit a hollywoodi filmek sugallnak.
Lehet, az a gond, hogy egyszerűen csak túl sok a szingli és túl sok a digitális kapcsolattartás, amely végső soron kiöli a normális célokat, a mindennapi izgalmakat vagy a hagyományos értékeket az ember életéből? Nem beszélve arról, ahogyan a digitalizáció – legalábbis miként mi használjuk mondjuk az okostelefonokat, a közösségi oldalakat – a társadalmi kohézió megmaradt apró morzsáit is igyekszik teljes mértékben felszámolni?
Mert nagyon jó és valóban előremutató dolog, hogy a világ másik felén élő barátommal tudok mobilról videotelefonon csevegni az utcán, de hogy közben az előttem heverőbe legfeljebb belebotlok, az ezek szerint egyre kevesebb embert érdekel.
Itt ráadásul szó sincs a politikáról, vagy legalábbis nagyon keveset tehet ilyen ügyekben az állam. Az effajta korszellemmel csak nagyobb tudatossággal lehetne szembemenni.
Például azzal, hogy engedjük, de csak szabályozott keretek közt a mobilok, a tabletek és a net használatát a gyerekeinknek az iskolákban és otthon is. Ha ugyanis teljesen megtiltanánk, akkor annál édesebb lenne a gyümölcs. De persze fontos a tartalomszűrés is, hogy az erőszak és a pornográfia, vagy éppen a vérengző játékok ne juthassanak el a gyermekekhez. Aki ugyanis túl fiatalon ezeket túlzásba viszi, nyilván jóval nagyobb eséllyel gyarapítja majd a depressziós tinik vagy fiatal felnőttek táborát.
Arra azonban már a tengerentúlon is rájöttek, hogy a megelőzésre kellene koncentrálni. Ez persze tömeges méretekben nem könnyű feladat. Talán a sportok szerepének, az egészségtudatosságnak a növelésével meg lehetne akadályozni legalább a „kór” nagyobb arányú terjedését. Mindenesetre az amerikai kutatás nekünk is üzenet: vigyázzunk egymásra, különösen a gyermekeinkre.
SZOMORÚ HAZAI HELYZET
Sok okunk nekünk sincsen a büszkeségre, sem uniós, sem hazai szinten – legalábbis ami az emberek önbevallásán alapuló statisztikákat illeti. Az EU felnőtt lakosságának a 6,8 százaléka tapasztal depressziós tüneteket saját magán – áll az Eurostat tavaly közölt adataiban. Az unióban sajnos nálunk a legrosszabb a helyzet: a 18 éven felüliek 10,5 százaléka vallja magát depressziósnak. A második helyezett Portugália 10,4, a harmadik Svédország 9 százalékkal. Persze az önbevallás csalóka, mert furcsa, hogy a legkevesebb depressziós Szlovákiában és Csehországban él, 3,5 és 3,2 százalék.
Az EU-ban összességében a nők 7,9 százalékánál (nálunk 12,3 ez az arány) vannak ilyen tünetek, a férfiak 5,5 (nálunk 8,6) százalékánál. Az alapfokú végzettségűek körében kétszer akkora az ebben szenvedők száma, mint a diplomásoknál. A szegények közt a depressziósok pedig ötször annyian vannak, mint a leggazdagabbak táborában.
