KÜTYÜMÁNIA
Az iskolai szünidő végéhez közeledve szülő a talpán, akinek sikerült a gyerekét teljesen elszigetelnie, elzárnia a kütyüktől, vagy akár csak lebeszélnie arról, hogy az osztálytársak (vagy akár a nagyobb ovisok) körében népszerű okostelefonokon, tableteken lógjon, sőt, akár kipróbálja a videojátékokat.
Talán meredeken hangzik, de ezek a modern eszközök addiktívek, maga az internetkapcsolat is az. Ráadásul a játékokat sajnos úgy szerkesztik meg, olyan a menetük és a megközelítésük, hogy olyan függőséget képesek kialakítani, mint a cigaretta, az alkohol vagy a könnyű drogok. Persze nem minden gyermekben, hiszen, mint tudjuk, a személyiségtől is nagyban függ a dolog. Ugyanakkor ma a szülők sokkal könnyebben esnek bele ebbe a csapdába, mint gondolnánk.
ÉLETHŰ MESEVILÁG
Az alábbiakban megpróbáljuk csokorba szedni a legnépszerűbb játékokat, a függőség tüneteit, valamint a lehetséges szülői viselkedési, védekezési mintákat. Előre le kell azonban szögezni, hogy a teljes tiltás kétélű fegyver, mert ha a barátok és az osztálytársak jellemzően használják, kipróbálják ezeket az alkalmazásokat, akkor csak olaj a tűzre a szigorú megvonás. Néhány sikeres út van csupán, az viszont kellően rögös. Főként az, hogy a gyerekkel minél több minőségi időt töltsünk, tehát minél kevesebbet unatkozzon. Testvéreknél a dolog valamivel könnyebb, egykéknél nehezebb.
De nézzük a technikai oldalt. A modern telefonoknak és tableteknek olyan erős központi és grafikai processzoraik vannak, amelyek játszi könnyedséggel futtatják a szinte élethű grafikai megoldásokat. A játékok készítői pedig a lehetőségeket kihasználva olyan lélegzetelállító látványvilágot – ha tetszik: mesevilágot – teremtenek, amely egyszerűen beszippantja még a gyermekeknél jóval tudatosabb, sokkal több önfegyelemmel bíró felnőttek jó részét is. Akárcsak a jó tévésorozatok, amikor emberek hajlamosak egy hétvégén mást sem csinálni, csak egy vagy két évadot egyhuzamban végignézni.
A szülő tehát maga is mintát adhat, jót is, rosszat is. A legjobb a kütyühasználat beszabályozása. A nagykönyv szerint nyolcéves kor alatt egyáltalán nem szabadna beengedni a gyereket a telefonok, tabletek világába, ám a valóság tényei már ezen a ponton „nagy kihívást intéznek” a szakértői véleményekkel szemben. (Bár az is köztudott, hogy a világ leggazdagabb IT-guruja, Bill Gates sem adott 14 éves korig saját mobilt a gyermekeinek…)
A valóságban ma sokszor azt lehet tapasztalni, hogy már az iskolába bekerülő hat-hét éveseknek, sőt akár az öt-hat esztendős nagycsoportos óvodásoknak is sajnos eléggé nagy százaléka találkozik az olyan játékokkal, mint például a Minecraft. Az effélék elsőre ártatlannak tűnnek, pusztán csak az építkezés és az egészségesnek ható versengés terepei. Azonban e virtuális világokat éppen úgy alakították ki, mint a fentebb már említett sorozatokat. Nem könnyű abbahagyni ezeket. Sőt, a Minecraft-karakterünk kaphat olyan szerepet, hogy minden más játékost meg kell ölnie! És persze hogy ez a legnépszerűbb feladat az olyan gyerekek körében, akiket már kicsi korukban krimik, thrillerek, akciófilmek közelébe engedtek…
A WHO IS FIGYELMEZTET
Egy hat-nyolc éves gyereknek, aki sokkal inkább a saját világában, az adott pillanatban él, szinte lehetetlen „lekattannia” ezekről a digitális kábítószerekről. Különösen, ha a személyiségéből adódóan hajlamos is ilyen virtualitásban elmerülni. Szerintem sokunk ismerőseinek a körében akadnak olyan kisgyermekek, akik dührohamot kapnak, hisztizni kezdenek, ha szép szóval vagy erővel el akarják venni tőlük a már jó ideje nyomkodott tabletet, telefont. Igen, ezek az első aggasztó jelek.
Ezeket tehát nem is olyan nehéz észrevenni, csak tudomásul venni. Majd pedig érdemben tenni a kialakult helyzet ellen, még idejekorán. Pár hónapja az Egészségügyi Világszervezet (WHO) egyszerűen a mentális zavarok közé sorolta a játékfüggőséget – pontosabban a szenvedélybetegségek közé. Szerintük ez az addikció olyan súlyosan tartós vagy visszatérő viselkedést eredményez, amelyet az jellemez, hogy a játék elsőbbséget élvez az élet más területeivel szemben.
Persze nem kell mindjárt a falra festeni az ördögöt, ha a gyermek pusztán szeret az e-játé-
kokkal foglalatoskodni, és akár napi egy-két órát ezekkel tölt, úgy, hogy a feladatait nem hanyagolja el, és képes ezen eszközök nélkül is sokat, önfeledten játszani. A fő kérdés, hogy a játék mennyire hat ki az olyan alapvető szükségleteire, mint az alvás, az evés, a társasági élet, valamint a feladataira, mint az iskolai tanulás és az otthoni leckék.
Beszédes, hogy Svédországban több olyan esetet is regisztráltak, amikor a tinédzserek a játékaikban annyira elmerültek, hogy a fizikai szükségleteikről is megfeledkeztek. Volt olyan 15 éves fiú, akit miután 24 órán keresztül folyamatosan nyüstölte a gépét, kórházba kellett vinni, mert a teste görcsösen elkezdett rángatózni. Részben a folyadékmegvonás és a fáradtság miatt epilepsziás tünetei lettek. Hollandiában pedig egy Hága külvárosában élő gyerek, miután az apja lezárta az otthoni számítógépet, azt mondta: arról fantáziált, hogy leveti magát az emeletről.
Brutális halál – gondolta magában –, de még mindig jobb, mint elviselni a tényt, hogy nem játszhat a kedvenc videojátékával. A szülők nem sokkal később egy hathetes rehabilitációs táborba utalták be a kisfiút.
NEMZETKÖZI LÉPÉSEK
Globális problémáról van ugyan szó, ám a közvélekedés sokszor tévesen függőségnek „diagnosztizálja” a túlzásba vitt játékot is. Ám ettől még nyilván érdemes arra is odafigyelni. Az iskolai mobilhasználat szabályozásában szintén előre kellene lépni, egységes elveket érvényesíteni, különösen a felsősök, középiskolások esetén, ahogyan például Franciaországban júniusban el is fogadták azt a törvényt, amely jelentősen korlátozza a tanintézményekben a diákok mobilhasználatát tizenöt éves korig. Dél-Koreában egy év eleje óta életben lévő jogszabály megtiltja, hogy a tizenhat éven aluliak éjfél és reggel hat óra között online játékokkal foglalatoskodjanak. Japánban bizonyos idő után figyelmeztetik a játékost, Kínában pedig a Tencent internetszolgáltató alapból korlátozza a gyerekek számára a legnépszerűbb játékokkal eltölthető időt.
A LEGNÉPSZERŰBB VIDEÓJÁTÉKOK
Candy Crush
Clash of Clans
Fortnite
Minecraft
Pokémon Go
A JÁTÉKFÜGGŐSÉG
A játékfüggőség olyan súlyosan tartós vagy visszatérő viselkedés, amelyet az jellemez, hogy a játék elsőbbséget élvez az élet más területeivel szemben – állapítja meg az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO). (A 6C51-es betegségkódot kapta, és a leírás szerint legfeljebb egyéves diagnosztizálási idő alatt felismerhető.)
A játékok látványvilágukkal, történeteikkel és erős versenyhelyzettel (online, ismerősökkel, ismeretlenekkel is lehet játszani egy időben) motiválják a felhasználókat, hogy minél több időt töltsenek a képernyő előtt.
A lényeg, hogy a gyerekek játék előtt töltött ideje szünidőben se legyen több, mint napi egy, legfeljebb összesen két óra. Ehhez az kell, hogy a gyermeknek legyen olyan elfoglaltsága, programja, játéka, társa, amely hasonlóan leköti, egyben hasznos vagy örömteli, mégsem a digitális, virtuális világ része.
Az e-játéktól való függőség nem egyenlő azzal, hogy a gyerek „nagyon szeret játszani”. Kóros esetben az eszközökhöz kötődés kifejezetten erős.
Lényegi elem, hogy tiltás esetén elvonási tünetek jelentkeznek. Például nyugtalanság, hiszti, szorongás vagy akár dühroham! Akkor fordul elő, ha a gyermek érzelmileg egyedül, elhagyottnak érzi magát. A függőség jellemzően egyfajta menekülés valami elől, valamilyen hiány pótlása; a függő nem tud lemondani a játékról, még akkor sem, ha érzi annak ártalmait, vagy a környezete tiltja. (Mint a felnőtteknél az alkohol-, a vásárlás-, a szerencsejáték-, a drog- és egyéb függőségek esetében.)
Súlyos esetben érdemes pszichológus szakemberhez fordulni. Figyelmeztető jel, ha mondjuk a gyermek kezdi elhanyagolni a feladatait, a játszópajtásait, korábbi kedvteléseit, illetve kizárólag arról tud beszélgetni, hogy mi történt vele a játékban. Igaziak helyett inkább virtuális „barátai” lesznek. A tanulásban nagyobb problémák jönnek elő, sikerei forrását inkább csak a játék eredményei adják; illetve más nemigen érdekli a játékon kívül. Ilyenkor a gyerek elképzelni sem tudja az életét kütyü nélkül, lehangolt és szorong, ha nem játszhat, gyakran fáradt, az időérzéke romlik, és akár elfelejt enni, inni, pihenni. Nem akar kiszakadni a világából, azt ismételgeti, hogy hagyják békén.
