Nyilván ma már Észtországról csak keveseknek jut eszébe az éneklő forradalom, sokkal inkább az apró állam informatikához való hozzáállása, a di-gi-ta-li-zá-ció szintje az, ami rögtön beugrik még annak is, aki kevéssé tájékozott az infokommunikációs iparág trendjeivel kapcsolatosan.
Néhány hete, a Brain Bar Budapest konferencián volt szerencsém meghallgatni az elmúlt évtized legendás (volt) észt elnökének, Toomas Hendrik Ilvesnek az előadását. Ő 2006-tól 2016 októberéig irányította a balti államot. Megragadó volt, ahogyan mesélt kis országáról, amely ennyire elkötelezetté vált az „új világ” iránt. Már csak azért is, mert nem 2006-ban kezdődött az „észt csoda”, hanem a kilencvenes évek közepén. Ám még talán tizenegy esztendővel ezelőtt sem volt annyira nyilvánvaló, hogy az internet alapvetően megváltoztatja a világunkat.
VERSENYHÁTRÁNY
Visszakanyarodva a jelenhez, az észt EU-elnökség a következő fél évben szinte a lehetetlent kísérli meg; az ország modelljét, pontosabban annak legalább egy részét megpróbálja az uniós intézmények, sőt a tagállamok szintjére emelni. Miért vállalkozik ekkora feladatra ilyen rövid idő alatt? Nem azért, mintha az EU-ban, különösen annak északi, nyugati régióiban nem lenne elég anyagi erőforrás arra, hogy a társadalom szinte minden rétegét bekapcsolják a digitális vérkeringésbe. A probléma inkább a fejekben, azaz a hozzáállásban van, mind a kormányzatok, a gazdaság és az intézményrendszerek szereplői, mind pedig az egyes állampolgárok esetében.
Egyfajta netszkeptikusság persze nem árt, amikor a fiatalok a telefonokba „zombulva” élnek, de a digitális írástudatlanság vagy az informatikai készségek alacsony szintje kimutatott versenyhátrányt jelent gazdasági téren. Azaz nyilván nem a nagyvárosi fiatalságot kell megtanítani a világháló használatára vagy épp a digitális világ jelentette hatalmas technológiai robbanásban rejlő, még ma is jobbára nyitott lehetőségek kiaknázására. Berlin, London, Barcelona, Budapest vagy Tallinn belvárosában egymást érik a tech startupok, melyek ha nem is mind infokommunikációval foglalkoznak (tegyük hozzá: szerencsére), azért annyi közös bennük, hogy üzleti modelljeik, legalábbis értékesítésük és marketingjük alapja az internet, illetve az okostelefónia robbanásszerű és globális elterjedése.
NEM ELÉG LEVELEZNI!
Az észtek ugyanakkor pár évvel mindig előbbre járnak. Jól vették észre, hogy az infokommunikációs ágazat már jó ideje nem az internetböngészésről, a levelezésről vagy a közösségi oldalak akár okostelefonos használatáról szól. Sokkal inkább arról, hogy a hagyományos iparágakba is villámgyorsan gyűrűznek be a digitális megoldások, alapjaiban forgatva fel az üzleti modelleket. A mezőgazdaságban az a termelő jut óriási előnyhöz, aki szoftverrel követi a termelés és az időjárás alakulását, s drónokat, szenzorokat hív segítségül egész évben. A gépgyártásban vagy más eszközök előállításában, összeszerelésében azok a cégek tudnak kitűnni, amelyeknek a gyárait okosszenzorok hálózzák be, így nincsenek váratlan leállások, mert még az előtt jelez a rendszer, hogy probléma lépne fel, ráadásul a piac igényei szerint tudják változtatni a termelésüket. A szolgáltatói iparágakban vagy a kereskedelemben azon kis- és középvállalatok képesek az élre ugrani, amelyeknek nem csupán egy statikus honlapjuk van, hanem a digitális marketing mellett olyan felületeket és eladási modelleket alakítanak ki, amelyek megfelelnek a modern digitális életformának. (Így például a szoftvercégek vagy a megoldásszállítók nem dobozos terméket kínálnak, hanem havi díjas szolgáltatásként értékesítenek, és távoli szervereikről tudják letölteni vagy futtatni ügyfeleik a kulcsprogramokat.)
De mindez, amiről eddig szó volt, csak a jéghegy csúcsa, mert a digitális gazdaság valójában nem a jövő, hanem pár éve már a jelen. Áthatja és alapjaiban átalakítja az egész gazdaságot, még az előbb nem említett energiaszektort, valamint a közlekedést is. Szerencsére nálunk a Digitális jólét program kapcsán évekkel ezelőtt a központi kormányzat szintén zászlajára tűzte ezt, így a kihívások ellenére a magasabb szinteken is hasznos projektek zajlanak, nem utolsósorban az internet infrastruktúrájának a kiépítése a kisebb települések felé is, valamint a legszélesebb vállalati körben az informatikai lehetőségek tudatosítása, erősítése.
E-ÁLLAMPOLGÁROK
De térjünk vissza az észt elnökség vállalásaira, terveire. A júliustól decemberig tartó időszak túl sok mindenre nem lesz elég, de talán arra igen, hogy az uniós közigazgatás, az állampolgári ügyintézés egyszerűsítése, azonkívül a pénzáramlás, az EU-s országok közti e-kereskedelem szabályainak további könnyítése beleférjen az időbe.
Online szavazás persze nem feltétlenül lesz, bár egyes államokban az európai parlamenti választások például egyszerűsödhetnek. Az észt online voksolások másoknak is olyannyira jó modellt jelentettek, hogy többek között Japán szintén a kis balti országtól kért tanácsot és segítséget, amikor be szerette volna vezetni az elektronikus személyazonosítási rendszert. Minden e-szolgáltatás alapja ugyanis az, hogy a gép előtt lévő állampolgárt a lehető legnagyobb biztonsággal azonosítani lehessen. Tallinn digitalizációs sikerének is ez az egyik sarokköve, hiszen közhitelesen elfogadják azonosításnak, ha valaki az olvasóba illeszti a csipkártyáját. Innen már akár az online szavazás is csak egy lépés. Ráadásul erre az e-személyire épült rá ott ezres (!) nagyságrendű üzleti szolgáltatás, közel sem csupán a bankolás vagy az egészségügy a sokat emlegetett elektronikus recepttel. Bár ez utóbbi szintén érdekes, hiszen Finnországgal már össze is kötötték az e-recept-rendszert, melynek további kiterjesztése nemkülönben része az észt EU-elnökség vállalásainak-ígéreteinek.
Az utóbbi évek nagy észt dobása az e-állampolgárság bevezetése volt, így mára már a világ minden szegletéből (!) mintegy 20 ezer új adófizetőt toborzott a kis állam. Ezek az emberek úgy alapíthatnak tallinni céget, hogy ki sem kell mozdulniuk a világ másik felén lévő szobájukból, irodájukból. Sőt, nyolc éven belül nem kevesebb mint tízmillió ilyen virtuális állampolgárt szeretnének a soraikban tudni. Az már csak hab a tortán, hogy tavasz óta teljeskörűen engedélyezett az önvezető autók tesztelése a balti országban, vagy hogy az állam egészségügyi informatikája olyan technológiát (blokklánc) használ, mint ami naggyá tette a bitcoint, gyakorlatilag lehetetlenné téve a hamisítást.
Az észtek szemléletformálási törekvése elég erős: szeptemberre még egy „digitális EU-csúcsot” is össze akarnak hozni, melyen minden tagállam vezetője – persze virtuálisan, de nagyon is reális témákról értekezve – részt venne. Nem véletlen, hogy a technológiai-startup világban az aprócska balti országot, sőt az egész Baltikumot Izraellel említik egy lapon a globális térképen. Mert a térség államaihoz képest kis lakosságszáma ellenére elképesztő fejlődést ért el, így valóban van abban ráció, hogy a teljes modelljüket – vagy legalább egyes elemeit – szeretnék most exportálni az Európai Unió Tanácsába. Reméljük, hogy törekvéseik értő fülekre találnak, és a digitális Európa rövidesen érdemben fel tudja venni a versenyt legalább Észak-Amerikával vagy Kelet-Ázsia legdigitalizáltabb térségeivel, mint például Szingapúrral.
Borítófotó: Észt turistacsalogató reklámfotó. Természeti kincsük kevés, a tudást próbálják exportálni
