A sziget című filmben a milliomosok vész esetére klónoztatják magukat: ha esetleg tönkremegy a tüdejük, a szükséges szervet csak kivágatják az egyik laboratóriumban tenyésztett példányból. Mindez persze csak sci-fi, de a jövő, amely felé tartunk, első hallásra hasonlóan bizarrnak tűnik. A biotechnológusok ugyanis ember-állat lények, vagyis úgynevezett kimérák tenyésztésén dolgoznak. Ez a szó bizonyára ismerős lehet az irodalomórákról. A görög mitológiában egy lángokat okádó szörnyeteget illettek ezzel a névvel, amelynek oroszlánfeje, kecsketeste és kígyófarka volt.
A vörös Frankenstein
A szót időközben átvette a biológia: minden olyan egyed kimérának számít, amely több faj DNS-ét tartalmazza. Ennek a kutatási területnek a legérdekesebb, ám egyúttal legmeredekebb leágazása az, amelyben az ember-állat keveréklények létrehozásán dolgoznak.
Maga az ötlet közel 100 éve foglalkoztatja a tudósokat: még az 1920-as években, a Szovjetunióban egy bizonyos Ilja Ivanov majomembereket akart létrehozni. Az egyik kísérlet során egy nő petefészkét megpróbálta belevarrni egy nőstény csimpánzba, de a Nora nevű példány belehalt a műtétbe. Ivanov nem sokáig folytathatta a munkáját: a 30-as években – állítólag a kutatásaitól függetlenül – letartóztatták és Kazahsztánba száműzték. E tudóst az utókor már csak Vörös Frankens-teinként emlegeti.
Az első életképes kimérákra igen sokat kellett várni. Az érdem a Sanghaji Második Orvosi Egyetem kutatóié: az áttörésre 2003-ban került sor, amikor egy ember és egy házi nyúl sejtjeit sikeresen „házasították össze”. A jelentések szerint az embriókat néhány nap után megsemmisítették. Ezután azonban nem volt megállás: egymást követték az újabb mérföldkövek. Egy évvel később például a minnesotai Mayo Klinikán olyan sertéseket tenyésztettek ki, amelyek ereiben emberi vér csörgedezett!
Hogy mindez miért jó? Minél közelebb áll az emberhez egy állat, annál jobb kutatási alany lesz belőle. Épp ezért időközben viszonylag elterjedtek az ember-egér kimérák: a bizarr elnevezés ellenére külsőre teljesen úgy festenek, mint a hagyományos rágcsálók. Csak néhány biológiai mechanizmusukat, többek közt az immunrendszerüket emberi sejtekkel módosították, ezért be lehet vetni őket például a hepatitis vizsgálatában. Rajtuk keresztül olyan betegségek tanulmányozhatók, amelyeket más módszerekkel nem lehetne részletesen feltérképezni.
Állatban emberi szerv
A kimérakutatásoknak azonban van egy jóval ijesztőbb ága is, amely egyelőre gyerekcipőben jár: a biotechnológia eszközeivel az állatokat ugyanis akár humanizálni is lehet: azaz idővel megvalósítható, hogy az eredeti szerveik helyére emberieket növesszenek! Olyan teremtményeket akarnak létrehozni, amelyeknek átültethető emberi tüdejük, veséjük vagy szívük van. Jelenleg ugyanis nincs elég szerv az operációkhoz. Csak az USA-ban a várakozási listákon több mint 119 ezren szerepelnek, de a kórházak évente csupán 30 ezer transzplantációra tudnak sort keríteni. A tengerentúlon minden évben több ezren halnak meg csak azért, mert nincs elég szervdonor.
Bár ezen a téren az utóbbi időben több nagy áttörésre is sor került, úgy tűnik, hogy még a legjobb esetben is éveket kell várni, mire a kimérákat érintő vad elképzelések valósággá válnak. De mivel a keveréklények eltörlik a fajok közti határvonalakat, az etikai kérdések már most is ott tornyosulnak előttünk. Mikortól számít egy élőlény embernek? „Tényleg azt akarjuk mondani, hogy csak az agyunk tesz minket emberré?” – kérdezi Kevin Fitzgerald genetikus. A kimérakísérletek egyik ellenzője, az amerikai Nemzeti Egészségügyi Intézet (National Institutes of Health – NIH) szakértője, David Resnik úgy fogalmazott: „Még nem vagyunk közel Dr. Moreau szigetéhez, de a tudomány sajnos gyorsan halad.”
A szakértő H. G. Wells sci-fi regényére utal, melyben egy renegát lángelme állatembereket tenyésztett egy elhagyatott szigeten. A könyvben a tudós végül meghalt, amikor végzett vele az egyik félresikerült lény. „Képzeljük el, mi lenne, ha egy intelligens laboratóriumi egér azt üvöltené: ki akarok szabadulni!” – fejtegeti Resnik. Persze ez a felvetés túlzás – az egerek agya túl kicsi ahhoz, hogy az emberéhez hasonló tudat ki tudjon bennük alakulni. Viszont tény: az NIH-nél sokan tartanak attól, hogy a kísérletek idővel túl messzire mennek.
Tilosban járnak
Ennek ellenére a korábbi teljes tiltást feloldották, ám például az USA-ban az emberi sejteket továbbra sem szabad majmokba ültetni. A szakemberek mindenesetre láthatóan vették az adást: mivel a hatóságok és a közvélemény számára már a kimérák ötlete is túl ijesztő, ezért sokszor inkább a reflektorfényt kerülve, a színfalak mögött zajlanak a kutatások.
A Massachusettsi Műszaki Egyetem lapja, a Technology Review szerint már az amerikai kísérletek is átláthatatlanok. Mindenesetre úgy becsülik, hogy az Államokban egy év alatt körülbelül 20 disznó-ember és juh-ember kiméra születhetett. Igaz, fontos kihangsúlyozni, hogy olyan élőlényekről van szó, amelyekben az emberi DNS-ek aránya egészen elenyésző – egyelőre.
Egyes értesülések szerint azonban most a keveréklény-kutatások igazi központja Kína, ahol a tudósok egyáltalán nincsenek törvényi korlátok közé szorítva. Az eredményeiket tudományos szaklapokban sem publikálják, ezért könnyen lehet, hogy már jóval amerikai és európai kollégáik előtt járnak…
