Bár az acélipar aligha számít az igazán vonzó ágazatok közé, újabban egészen jól fut az ágazat szekere. A világ legnagyobb felvásárlója, a globális piac mintegy feléért felelős Kína ugyan kezdi behúzni a kéziféket, de más országokban, például Indiában komoly növekedés várható: 2025-ig a dél-ázsiai országban évi öt-hat százalékos bővülést prognosztizálnak.
Ezen a terepen az első számú cégnek a luxemburgi székhellyel működő Arcelor számít: ez a társaság még 2002-ben jött létre három nagy európai óriás, a francia Usinor, a spanyol Aceralia és a luxemburgi ARBED fúziójával. Az acélipari mamut, alighogy megalakult, pár év múlva még tovább duzzadt, amikor összeállt az indiai iparmágnás, Lakshmi Mittal által irányított Mittal Steellel. A vállalat méreteiről sokat elárul, hogy dolgozóinak a száma megközelíti a kétszázezret.
A szorosabb „partneri kapcsolatokhoz” a konkurensek is kedvet kaptak: tavaly jelentette be az indiai Tata és a német ThyssenKrupp, hogy szeretnének egy közös európai céget indítani. A Reuters értesülései szerint azonban az Európai Bizottság kemény feltételekhez köti majd az együttes üzletelést.
Akárhogy is: az acélipar most jó formában van. Az európai, így a magyar piacot sokáig visszahúzták ugyan a dömpingáron érkező kínai áruk, de az egyre erősödő építőipar az elmúlt pár esztendőben sikeresen felfuttatta az ágazatot. Azt, hogy itthon az egyik nagy acélgyárba, tehát vagy a dunaújvárosi ISD Dunaferr Zrt.-be, vagy az ózdi ÓAM Ózdi Acélművek Kft.-be be akarja magát vásárolni az állam, már vagy egy éve lehet sejteni. Végül most, az esztendő elején derült ki, hogy az utóbbi társaságban vett húszszázalékos tulajdonrészt. Bár az ÓAM-nak hosszú éveken át negatív volt az adózott eredménye, 2016-tól a mérlegük pozitívba fordult (a részletekről lásd grafikont).
Ózdon zömmel hulladék vasat olvasztanak egy nagyon korszerű, épp az ezredforduló előtt felépített elektromos kemencében. Ebből köznapi nevén betonvas készül, egészen pontosan melegen hengerelt beton-, köracélt, hengerhuzalt és hegesztett betonacél síkhálót gyártanak. Ezek pedig az építőipar igen fontos alapanyagai; nemcsak az épületek, de az infrastrukturális beruházások legtöbbjénél is.
Az sem mellékes, hogy jelenleg már több mint félezer embernek ad munkát a német fő tulajdonoshoz, a Max Aicher-csoporthoz tartozó modern gyár, amely 1997 óta van a németek birtokában, és zöldmezős beruházások révén vált fontos piaci szereplővé. Ráadásul nem csak itthon, hiszen az Ózdi Acélművek Szlovákiába, Romániába és Lengyelországba is szállít, 2017-es árbevétele pedig 43 milliárd forint feletti eurót tett ki!
Ezt a jelentős szerepet ismerte fel a magyar állam, amikor harmincmillió euróért bevásárolta magát. Mint azt az Innovációs és Technológiai Minisztérium illetékesétől megtudtuk, a kormány a nemzeti önrendelkezés alapvető elemének tekinti, hogy a stratégiai ágazatokban minél nagyobb mértékben legyen jelen a hazai tulajdon.
A tárcától arról is értesültünk, hogy a beruházás célja a termelés mennyiségi és minőségi fejlesztése, elsősorban a betonacél termékek körében. A bővítésnek köszönhetően a gyár kapacitása a jelenlegi évi 450 ezerről 500 ezer tonnára növekedhet. A jobb minőségű áruval pedig új piaci szegmensek, így nagyobb árrés és hozzáadott érték elérése válik lehetővé. Fontos, hogy a húszszázalékos részesedésvásárlás mellett az állam befolyást szerzett a társaság hosszú távú stratégiai tervezésében is. A jövőbeli fejlesztésekről így tehát a két fél közösen dönt majd. Ez a lépés ezenfelül kiszámíthatóságot, védelmet is jelent a cég munkavállalói és családjaik, valamint Ózd és térsége számára.
Az év elején Palkovics László innovációs és technológiai miniszter rendkívüli sajtótájékoztatón jelentette be az ügyletet. Akkor az is elhangzott, hogy a német többségi tulajdonos hatvanmillió euró (több mint 19 milliárd forint) értékű technológiai beruházást, eszközbeszerzést hajt végre annak érdekében, hogy az Ózdi Acélművek magasabb színvonalon, komplexebb termékekkel, jobb hatékonysággal lássa el a feladatát.
A tárcavezető szerint a döntés iparpolitikai szempontból is jelentős, és a technológiai fejlődéshez szintén lehetőséget kínál a szektorban. Ahogy említettük, az acélipar komoly kihívásokkal küzd, az ágazat megújítása a versenyképesség fokozásának jelentős eleme. A miniszter hozzátette: az iparág jelentőségét a hazai építésgazdaság is adja, amelynek 2023-ig 25 ezer milliárd forint megrendelésállománya van, s fontos, hogy az alapanyagokat magyar érdekeltségű gyártóktól szerezzék be a beruházók és az építkezők.
Az első acélcsapolás a Dunai Vasműben. Kezd pezsegni a fém piaca
