Egy férfi pár éve tajtékozva ment be az amerikai Target-lánc boltjába. Miután kikérette magához a helyi menedzsert, máris dőlt belőle a panasz. „A minap a lányom az üzletükben vásárolt. Még főiskolára jár, de maguk képesek voltak babaruhákra szóló kuponokat adni neki. Csak nem arra akarják bátorítani, hogy essen teherbe?” Az apuka azonban rossz nyomon járt. A Target csupán kielemezte a lány vásárlási szokásait, és a rendszerük arra a következtetésre jutott, hogy a vásárlójuk terhes. Mint később kiderült, a Target jól kalkulált: a dühös szülő nem sokkal később bocsánatot kért.
Ma már, ahogy a példa is mutatja, a hirdetők biztosra mennek: a marketinganyagaikkal célzottan keresik meg az embereket. Csak azokhoz akarnak szólni, akik tényleg vevők lehetnek a termékeikre. Ezért szeretnének rólunk minél többet tudni. A Facebook is a hirdetőknek kedvez azzal, hogy követi a netes aktivitásunkat: egy elemzés kedvéért egy időben még a billentyűleütéseket is követték. Kíváncsiak voltak rá, hogy amikor egy bejegyzést írunk, mennyit változtatunk a szövegen az elküldés előtt. De Zuckerbergék nem csak azt tudják, hogy mit csinálunk a közösségi oldalukon. Sok rólunk szóló információt úgynevezett adatbrókerektől vásárolnak meg.
Botrányos működés
De mégis mit tudnak rólunk ezek az adatbrókerek? Nos, a szervereiken ott szerepel a nevünk, a vásárlói szokásaink, a telefonszámunk, az e-mail- és a lakcímünk, a családi állapotunk, a politikai hovatartozásunk, a becsült jövedelmünk, a foglalkozásunk és az iskolai végzettségünk… a lista még hosszan folytatódik. Az ágazat egyik legnagyobbjának, az amerikai Acxiom-nak a föld lakosságának a 10 százalékáról vannak adatai, s egy emberről átlagosan 1500 különféle információjuk van. Az a helyzet, hogy még a kormányhivatalok sem ismernek minket annyira, mint az adatbrókerek. De mégis melyek ezek a cégek? Ez talán a legmeglepőbb aspektusa az egész történetnek. Ugyanis nem ismert vállalatokról van szó. A nevük a többségnek aligha mond bármit is. A legnagyobbak közt például olyan brandeket találunk, mint a Datalogix, az eBureau, az Epsilon vagy a már említett Acxiom.
A sajtóba csak néha kerülnek be, mikor kirobban körülöttük egy botrány: az egyikük, a Slice Intelligence például azt hirdette, hogy az Unroll.me szolgáltatásukkal rendszerezni tudják az emberek elektronikus levelezését. A felhasználói feltételekben – amelyeket az emberek túlnyomó többsége nem olvas el – viszont fel volt tüntetve, hogy mindezért cserébe a fogyasztók teljes levelezéséhez hozzá fognak férni, a kinyert adatokat pedig pénzzé teszik.
És ezzel el is értünk egy kényes kérdéshez: vagyis ahhoz, hogy az emlegetett cégek miként gyűjtik be az információkat. Ehhez rengeteg forrást igénybe tudnak venni: nyilvános adattárakat éppúgy, mint a közösségi oldalakon található posztokat. De aki ebben az ágazatban komoly szereplő akar lenni, az ezen a ponton nem állhat meg: a nagyok a nemzetközi márkáktól is megveszik a vásárlók adatait. Döbbenetes, de jelenleg legalább 1400 óriásvállalat van a világon, amelyik a hűségkártyákon keresztül beáramló információkat eladja az adatbrókereknek.
Érdemes tudni, hogy ha egy oldalon aktiváljuk a sütiket, vagyis a tevékenységünket követő cookie-kat, már van rá némi esély, hogy minden, amit az adott honlapon csinálunk, egyszer csak kiköt majd a felsorolt társaságok szerverén. Nem kis üzletről van szó: a WebpageFX elemzése szerint a hirdetők például egyetlen e-mail-címért akár 89 dollárt (24 ezer forintot) is hajlandók kifizetni az adatbrókereknek. Ha egy esküvői ruhákkal foglalkozó vállalat keresi meg őket, akkor ezért a pénzért cserébe olyasvalakinek a címét adják meg, aki valószínűleg éppen menyegzőre készül. Ez az iparág napjainkra óriásira duzzadt: a teljes ágazatot 200 milliárd dollárosra becsülik. Okkal merülhet fel a kérdés: mi van, ha ki akarunk kerülni a Datalogix, az Epsilon és a többi hasonló cég adatbázisából?
Néhány helyen utánakérdezhetünk, pontosan mi mindent tudtak meg rólunk, de akár azt is kérhetjük, hogy teljesen töröljenek minket a rendszerükből. Ám ne legyenek illúzióink: ez az opció ingyenesen az adatbrókereknek csak a felénél érhető el. Néhány társaság pedig (például ilyen az Acxiom vagy a FICO is) kérésre csupán az információk egy részétől hajlandó megszabadulni.
De akit ez az egész nem zavar, sőt szeretne belőle profitálni, az örülhet, mert erre is van lehetőség. Vannak olyan vállalatok, amelyek hajlandók havonta egy kisebb összeget, mintegy 8 dollárt fizetni azért, hogy hozzáférhessenek a Facebook- vagy a Twitter-fiókunkhoz.
Érdekességképp érdemes megjegyezni, hogy az adatbrókerek nem csak a hirdetőknek adják el a rólunk szóló információkat. Észak-Karolinában a kórházak például részben a tőlük vett adatok alapján döntik el, hogy mely páciensek számítanak veszélyeztetettnek. Így akár a beteg kikérdezése nélkül is megtudhatják, hogy jár-e edzőterembe, dohányzik-e, vagy hogy milyen sűrűn vesz egészségtelen ételeket.
- Legalább 1400 vezető márka a hűségkártyákból befolyó információkat eladja az adatbrókereknek.
- Több mint 4000 adatbrókercég létezik a világon.
- Az adatbrókerek egyetlen e-mail-cím kiadásáért akár 89 dollárt is elkérhetnek.
- Az Acxiom a 200milliárd dolláros iparág egyik legnagyobbja, a föld lakosságának 10 százalékáról tárol adatokat mintegy 23 ezer szerveren.
