Schmidt Mária: aki a ballib körökben adni akar magára, becsatlakozott a „listázás” elleni tiltakozók közé

Hírek
Terjedelmes írást közölt Schmidt Mária Így írtok ti, ott Nyugaton, ja, és a baloldalon címmel saját blogján, amelyben reagált a kampány alatt Magyarországot és a Fidesz-KDNP-t ért támadásokra, de a "listázás" ellen tiltakozókhoz is volt pár szava. Az alábbiakban a teljes írást közöljük.

Példátlan volt az a médiafelhajtás, amit a fősodrú nyugati sajtó a magyar választással kapcsolatban rendezett. Jól esik, de azért vicces is. Jól esik, mert én magam régóta meg vagyok győződve arról, hogy Magyarország a világ közepe, a bokréta Isten kalapján, de hogy ezt az „egész” Nyugat is ugyanígy gondolja, ez váratlanul, kedves meglepetésként ért.

Orbán Viktor címlapképe több újságról virított a nyugaton élő emberekre az elmúlt hetekben, mint akármelyik „fejlettnek” kikiáltott demokrácia vezetője. A minapi olasz választások kapcsán fele ennyi jólinformált osztotta meg az észt a nagyérdeművel, közölte megfellebbezhetetlen ítéletét a helyi viszonyokról, az ottani demokrácia és közélet állapotáról, mint esetünkben. Mondanom sem kell, hogy akik oly határozott véleményeket fogalmaztak meg, sőt, nyilvánítottak ki hazánkról, azok általában egy árva szót sem értenek magyarul. Nem jártak itt mostanában, ha valamikor meg is fordultak nálunk, akkor sem álltak szóba másokkal, mint elvbarátaikkal, akiktől azóta is informálódnak. Ez utóbbi lehet, hogy csak jóindulatú feltételezés a részemről, mert sokkal valószínűbb, hogy a sok mértékadó médium tekintélyes és nagytudású szerzőinek nincs is szükségük információkra ahhoz, hogy pontosan tudják, mit is gondoljanak. Itt van mindjárt a Princetonon tanító Jan-Werner Müller, aki az elfogulatlan és persze mértékadó New York Times-ban fejtette ki álláspontját rólunk 2018. április 5-én,  „A demokrácia még mindig fontos” című írásában. 

Az egykor jobb napokat látott Princeton mára egyike lett azoknak a kampuszoknak, amelyek élenjárnak a szólásszabadság korlátozásában, és ezt megfejeli azzal, hogy sorozatban szabadít a diákjaira olyan embereket, mint a ránk szakosodó, igencsak elfogult Scheppele vagy barátja, a már rég külhonban élő Halmai Gábor, illetve a fenti Müller professzor. Ők azok, akik hol Soros pénzén, hol önszorgalomból, legtöbbször mindenfajta érvelés, bizonyítás, alátámasztás nélkül tesznek kijelentéseket, persze megfellebbezhetetlenül. Ők ugyanis akkora ászok, hogy a tényeket nyugodtan figyelmen kívül hagyhatják, azokra semmi szükségük nincs. Ennek az a magyarázata, hogy egy olyan hitvilág főpapjai közé tartoznak, akiket feltétlen odaadással követnek híveik és beérik kinyilatkoztatásaikkal. Például ezzel: „Orbán úr az elmúlt néhány évben meggyengítette országa demokratikus fékeit és ellensúlyait, megtámadta a független civil társadalmat és a médiát a kormányhoz közel álló oligarchák ellenőrzése alá vonta… Nem csak a jogállam van veszélyben.  Azok a jogok is, amelyek elengedhetetlenek egy demokráciában, például a szólás, a gyülekezési, és szervezkedési szabadság is rendszeres támadás alatt állnak. Ahogy a médiapluralizmus eltűnik, a polgár nem kap kritikus információt arról, hogy a kormány hogyan dolgozik.”  (Mr. Orban has spent the past several years weakening his country’s democratic checks and balances; he has attacked independent civil society, and he has brought the media under the control of oligarchs close to his government. … it is not just the rule of law that has been under threat. Rights essential for democracy itself — especially rights to free speech, free assembly and free association — have been systematically attacked. As media pluralism disappears, citizens cannot get critical information to make up their minds about their government’s record…)

Hogy is van ez? Nemrég ítélte el a bíróság első fokon, az Országos Bírói Hivatal elnökét. A Kúria leszedette Orbán Viktor és a kormány plakátjait, Orbán Viktort pénzbüntetésre ítélte a Nemzeti Választási Bizottság, mert gyermekekkel fényképezkedett. Akkor ezek mik? Mikor ítélte el Merkelt vagy Obamát bármikor, bármiért az ottani valamelyik ellensúly? Mikor szólt be egyetlen fék valamely kormányzásra esélyes párt választási plakátjaiba a fejletteknél? Ami a független civil szervezeteket illeti, azokat senki nem támadta meg nálunk. Jelentem, Magyarországon több mint 60 ezer ilyen szervezet tevékenykedik háborítatlanul. Azok a magukat civilnek hazudó szervezetek, amelyeket a kormány ellenőrzés alá akar vonni, azok nem függetlenek és nem civilek, hanem Soros György által pénzelt és mozgatott politikai lobbitevékenységet végző lobbiszervezetek. Ez utóbbiak épp elég sokáig használták fedésnek a civil szervezeti mázt ahhoz, hogy mára mindenki tisztán lássa, ők egy amerikai ̶ magyar spekuláns kitartottjai, akik kenyéradó gazdájuk politikai és gazdasági érdekeinek alárendelve lobbiznak. Ideje, hogy törvénytelen befolyásszerzésük ellen a fékek és ellensúlyok elvének érvényt szerezve, az USA-ban jól bevált módon mi is fellépjünk ellenük, hogy megvédhessük magunkat. Az USA több mint egy éve vergődik azon, vajon történt-e külföldi befolyásolási kísérlet elnökválasztási kampányába. A mostani magyar választásokba Soros nyíltan beavatkozott. Külföldről fizetett és mozgatott Facebook algoritmusokkal, célcsoportra és személyre lebontott politikai reklámokkal támadta a magyar nyilvánosságot, fizetett aktivistákat, szervezett kormánybuktató programokat, kormányváltást támogató honlapokat finanszírozott. Ez pedig megengedhetetlen!

Ami pedig a médiát illeti, aki csak egy kicsit is járatos a magyar viszonyokban, az tudja, hogy a legnagyobb kereskedelmi televízió német kézben van, ahogy a sajtó egy része is, még mindig. Mert egészen a legutóbbi időkig a magyar média túlnyomó része német, illetve külföldi kézben volt. (A két kereskedelmi televíziót, melyek sokáig a legfontosabb tájékozódási pontok voltak, ugyanaz a német cégcsoport birtokolta. Ami persze nyilván teljesen rendben volt.) Az internetes és a bulvársajtó egy másik felén Soros, illetve két kormányellenes oligarcha osztozik. Hírtelevíziót és hirdetési felületeket is birtokolnak. A miniszterelnökkel szemben kritikus és kormányellenes cikkekkel Dunát lehet rekeszteni. A fővárosban megjelenő politikai hetilapok többsége balliberális és erősen kormányellenes. (Öt szélsőségesen kormányellenes hetilap: HVG, 168 Óra, Magyar Narancs, ÉS, Heti Válasz áll szemben két kormányhoz közelivel: Demokrata, Figyelő.) Szabadon lehet nálunk gyülekezni, tüntetni. A választások utáni szombaton hatalmas tüntetést tartottak a Fidesz győzelme ellen Budapesten és több vidéki városban, háborítatlanul. Az elmúlt nyolc év alatt a magyar rendőrség nem vert szét tüntetést, viszont biztosította a rendet. Nem oszlatott fel gyülekezést és nem korlátozta senki szólásszabadságát. Azt a „fejlettek” teszik, például Németországban, sorozatosan. Vagy a Facebook, amelyet mióta Soros Davosban megtámadta, minden elképzelést felülmúlóan cenzúráznak. Előtte csak a németek tették, kancellárjuk személyes felszólítására, most meg egy jellegzetes nevű német törvény (Netzwerkdurchsetzungsgesetz) alapján. Müller úr tájékozatlan, felületes és színvonaltalan. Úgy látszik, fölöslegesen látogatta a nyugati világ megannyi topegyetemét, nem ragadt rá semmi, aminek hasznát vehetné.

Itt van mindjárt az egykor jobb napokat is látott BBC, amit teljesen elfoglaltak és tönkretettek a balosok. Pont a napokban derült ki, hogy komplett dokumentumfilmeket hamísítanak meg, politikai, történelmi csúsztatásaik tehát nyilván a napi rutin részét képezik. Nick Thorpe hosszú és unalmas írása „Az ember, aki szerint Európa támadás alatt áll” azért mégis meglepett. Thorpe tud magyarul, tájékozott a honi viszonyokban, mert itt él több évtizede, ismerjük tehát jól. Szélsőbalos, zöld és az otthonszülés megveszekedett támogatója. A britekre jellemző kolonizációs beidegződésétől szemmel láthatóan nem tud és valószínűleg nem is akar megszabadulni. Ez a magyarázata annak, hogy pofátlan módon, mindenfajta magánutat felhasználva megpróbálja Áder János Köztársasági Elnököt befolyásolni abba az irányba, hogy a jogerősen börtönbüntetésre ítélt nőgyógyásznak, Geréb Ágnesnek kegyelmet adjon. Lehet, hogy a briteknél ez a szokás? Thorpe nyilván II. Erzsébet környezetét is megkísérelné megkörnyékezni, mert azt mégsem feltételezhetem, hogy eredeti hazájában az ilyen viselkedést szégyenletesnek tartaná, itt azonban megengedi magának. Bevallom, nem olvastam el, amit írt, mert már az első résznél úgy felhúzott, hogy vérnyomásproblémáimra tekintettel eltekintettem tőle. Thorpe, aki eligazodik a magyar történelemben azt állítja, hogy: „A magyaroknak sok rossz emléke van a külföldi megszállókról. Elfoglalták a törökök, az osztrákok és az oroszok. A második világháborúban nagy zsidó népességének zömét megölték a haláltáborokban, a háború utáni deportálásokban elvesztette azokat a németjeit, akik a 18. század óta telepedtek le.” (And Hungarians have long memories of foreign invasion – of being overrun by the Turks, the Austrians and the Russians. In World War Two, most of her large Jewish population was murdered in death camps, and in the post-war deportations she lost many of the Germans who had settled in Hungary since the 18th Century.) 

Na mármost: ha már felsorolja azokat, akik elfoglalták és megszállták Magyarországot a múltban, miért veszi be az osztrákokat és hagyja ki a náci Németországot?  Miért nem említi meg, hogy a magyar zsidókat a nácik által megszállt országból, náci parancsra hurcolták el és náci haláltáborokban, nácik gyilkolták meg? Ahogy a németek kitelepítését is a győztes hatalmak írták elő a számunkra kötelező jelleggel. Gratulálok a németeknek! A holokauszt feldolgozásával kapcsolatos eredményeikre hivatkozva olyan erkölcsi magaslatokba repítették magukat, hogy mára sikerült magukat a sztoriból szinte teljesen kiíratniuk. Bértollnokok és politikusok hada dolgozik azon, hogy kiderüljön: Auschwitz és a többi haláltábor lengyel, magyar, litván, stb. tömeggyilkosok műve volt. Nem véletlenül kellett a lengyeleknek törvényt hozniuk arról, hogy lengyelországi náci haláltáborokról kelljen beszélni és ne lengyel haláltáborokról. Régen a nyugati médiumokban voltak olyanok, akik a tényeket ellenőrizték. Most csak „fake news” van, színvonaltalanság és tudatlanság, ami rosszindulattal és lenézéssel párosul.

Van még a Politico nevű Soros-kiadvány is, ami, hogy, hogy nem börtönnel fenyegette meg Orbán Viktort. Nem perrel, hanem mindjárt az ítélettel. A szerző nyilván nem tudja, hogy nálunk erről mindenkinek Bacsó Péter „A tanú” című filmje ugrik be, ahol Virág elvtárs, az ávós főnök, vallomás helyett véletlenül az ítéletet adja át a tanúnak kiszemelt Pelikánnak. 

Nehogy megfeledkezzünk az osztrák állami tulajdonú Wiener Zeitung Heller Ágnessel készített interjújáról! Hellerről mindenki tudja, hogy volt már cionista, kommunista, liberális, szocialista. Most éppen jobbikos. (Én, a Jobbik helyében ezért szégyenkeznék!) De ez lényegtelen. A lényeg az, hogy mindig, mindent tud, ezért aztán ő is tévedhetetlen, mint barátja és harcostársa Vajda Mihály, aki szerint a Fidesz csupa paraszt, pontosabban jobbágy, ők pedig, a zsidóértelmiségiek, mind helikopterek. Heller szerint a balosok feladata az lett volna, hogy átszavazzanak a Jobbikra. Szerinte ez azért jó ötlet, mert ezzel nem a pártok, hanem a választók kötöttek volna szövetséget. Mire is? Öveket becsatolni, most jön az indoklás. „A Jobbik szélsőjobboldali volt. Most azonban a Fidesz szélsőjobboldalibb, mégpedig a legerőteljesebben. Rasszista, cigányellenes és antiszemita. És éjjel-nappal hazudik. A Jobbik középre helyezte magát.” (Jobbik war rechtsradikal. Jetzt aber ist Fidesz noch rechtsradikaler, im stärksten Sinne des Wortes: Sie sind rassistisch, sie sind gegen Roma, sie sind auch antisemitisch. Und sie lügen Tag und Nacht. Jobbik hat sich jetzt in der Mitte positioniert.) Félreértés ne essék, Heller nem előrehaladott kora miatt zagyvál össze-vissza. Ő mindig is gátlástalanul hordott össze hetet-havat. Nézzük meg ezt is egy kicsit közelebbről! Éjjel-nappal Gyurcsány és a szocialisták hazudtak, előtte meg a kommunisták, akikért Heller pont akkoriban lelkesedett annyira. A rasszizmus, az antiszemitizmus és a cigányellenesség a Jobbik alapértékei közé tartoznak. Semmi nem utal arra, hogy ez megváltozott volna. A Fidesz soha nem volt sem antiszemita, sem rasszista, sem cigányellenes. Pont most jelentette meg a Magyar Posta az 1956-os cigány hősöket egy cigány művész ábrázolásában bélyegeken. Sehol ilyenre még nem volt példa! Heller szerint 2010-ben és 2014-ben a választójogi törvény anomáliái miatt ért el a Fidesz kétharmadot. Spongyát rá, hogy 2010-ben még a régi választójogi törvény alapján szavaztunk, kétfordulósan! Tudom, hogy azon az irtó magas színvonalon, ahol a filozófusasszony is van, a tények nem, csak az ordas indulat és a gyűlölet játszanak. 

Most, hogy a választások után a Jobbik visszatérni látszik a legszélsőségesebben antiszemita és cigányellenes gyökereihez és olyan elnököket, mindjárt kettőt választ magának, akik ennek az irányvonalnak a képviselői, nyilván még jobban elmélyül majd az az ideológiai és politikai szövetség, amit Hellerrel és elvbarátaival kötöttek. Huszonnyolc éven át pfujolt a hazai és nyomukban a nyugati „mértékadó” sajtó és médiaelit, ha Árpád-sávos zászlót látott. Ebben akkor Heller és a többi rettegő járt az élen. Akkor még az Árpád-sávos zászló maga volt a fasizmussal szövetkezett nácizmus, a Holokauszt-tagadása és a zsidógyűlölet. Ha bármelyik tüntetésen, felvonuláson valamelyik provokátoruk akárcsak egyet is az ég felé emelt, bizonyítékként használták arra, hogy a nem balos erőkről megállapítsák a fentieket. Mostantól ez sem így van. 2018. április 14-én, az Orbán-kormány újraválasztása ellen tiltakozók: Gyurcsány, Kunhalmi, Vona, Kuncze, Hadházy, Juhász Pénzgyűjtő Péter nem csak egymásba karolva masíroztak, de az Árpád-sávos, európai és magyar zászlókat lengető tömeggel együtt tettek hitet arról, hogy egyívásúak és összetartoznak. Az Árpád-sávos zászló tehát szalonképessé lett, merthogy ki és mi a szalonképes, azt mindig, minden körülmények között ők, a ballib elit dönti el.  

Azt is csak halkan jegyzem meg, hogy Ausztriában az FPÖ nevű, szerintük szélsőjobboldali párt is kormányon van. Az a párt, amelyik miatt 2000-ben Európa akkori nevenincsei még kezet sem voltak hajlandóak fogni az osztrákokkal. Most meg a bécsi Café Museum-ból kitiltják a Mandiner stábját, amikor videointerjút készít Graf Peter zu Stolberg-Stolberggel, arra hivatkozva, hogy szélsőjobboldaliak és ez a számukra tűrhetetlen. Bécs, a bécsi balos szcéna nem csak kiábrándító, de szánalmas is. Remélem, ennek a kávéháznak a nevét mindenki megjegyzi és a jövőben bojkottálja.

A hivatásos rettegők körében a Figyelő egyik cikke verte ki a biztosítékot. Ebben ugyanis egy olyan lista is helyet kapott, amelyre a Soros szervezetek munkatársai, illetve kedvezményezettjei közül kerültek fel jópáran, a teljesség igénye nélkül. Mostanra emiatt mindenki, aki a ballib körökben adni akar magára, becsatlakozott a „listázás” elleni tiltakozók közé. Így a  Magyar Tudományos Akadémia, amelyben még ott ülnek a komcsi időszak múmiái is, illetve neveltjeik, vagy az ELTE és a Corvinus oktatói közül jónéhányan a legfélősebbek közül. Ahogy a Professzorok Batthyányi Körének és az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosságának megmondói is nyilván rettegni kezdtek. Nagy lehet a félelem az értelmiségi körökben, az már biztos, ezért nem győznek önlistázással hitet tenni Soros György mellett demonstrálva, hogy velük nem tanácsos packázni, mert mindenki, aki ellenük szegül, megsemmisítőnek szánt dühük célpontjává válik. Aki nem kerül fel, vagy nem iratkozik fel az általuk összeállított listák valamelyikére, az csak magára vethet, és jobb, ha tudja: az akadémiai, egyetemi és egyéb értelmiségi világban végleg elvágta magát.

Kénytelen voltam elgondolkodni azon, mi ennek a Figyelő iránt megnyilvánuló hirtelen érdeklődésnek az oka? És megfejtettem. Nagyon úgy néz ki, hogy az ellenzéki média egyik fő finanszírozója, a nem oligarcha Simicska Lajos, végleg bedobta a törölközőt. A páston már csak Soros György és egy-két külföldi befektető maradt. Megindult tehát a harc az én vagyok a „legfontosabb ellenálló sajtótermék”, illetve a „legelszántabb ellenzéki” címért, aminek az elnyerésétől megélhetésük további biztosítását várják. Remélem, nem kell csalódniuk.

Borítófotó: Schmidt Mária (MTI Fotó: Koszticsák Szilárd)

Ezek is érdekelhetnek

További híreink