– Magas a gazdasági növekedés szintje, de ez így lenne-e uniós pénzek és a multik fejlesztése nélkül is?
– Az utóbbi évek magyar gazdasági növekedésére több jelentős tényező is hatott. Leginkább természetesen az EU-források költése, de a nagy járműipari beruházások és a költségvetési politika szerepe sem lebecsülendő.
Arra a kérdésre, hogyan nézne ki a magyar gazdaság az uniós források és a multik nélkül, nem lehet egzakt módon válaszolni. Lehet, hogy ha kevesebb lett volna az EU-s támogatás, az állam többet költött volna beruházásra saját forrásból. Ha kevesebb lett volna az állami beruházás, talán többet költött volna befektetésre a magánszektor, mert nem szembesült volna akkora munkaerőhiánnyal. Ennek ellenére biztosan állíthatjuk, hogy mindezek nagyon komolyan hozzájárultak a gazdaság teljesítményéhez és a büdzsébevételekhez.
Az uniós források esetében kulcskérdés, hogy mennyiben járulnak hozzá a későbbi évek eredményéhez. Viszonylag általános a szakértők konszenzusa abban, hogy az elmúlt esztendők GDP-jében nagy súllyal szerepelnek ezek az összegek, de a hosszabb távú növekedési kilátásainkat csak nagyon kis mértékben javították. A források elköltésének évében, ha az importot leszámítjuk, „menthetetlenül” megemelkedik a GDP szintje, de kérdés, mi lesz a hatása később. Ha csak vásárolnak belőle egy tanulmányt a fióknak, vagy évente átalakuló intézményeknek szerveznek csapatépítő tréninget, akkor nincs miről beszélni. Amennyiben olyan célokra megy a pénz, amelyekre egyébként is kellene költenie a kormánynak, akkor az a kérdés, mire adja ki az uniós büdzsébe nettó befizető Németország kontójára így felszabaduló magyar adóforintokat.
– Mi lesz velünk az uniós költségvetési korszak lejárta után?
– A legtöbb jel arra mutat, hogy 2020 után némileg csökkennek majd az EU-s források, de legfeljebb 10-30 százalékkal. A helyes hozzáállás az lenne, ha a kormány először készítene egy olyan tervet, amelyben uniós pénzek nélkül is növekszik a gazdaság, s egyensúlyban van a költségvetés. Aztán, ha mégis vannak ilyen források, akkor azok arra lesznek jók, hogy még gyorsabb legyen a gyarapodás és még gyorsabban lehessen csökkenteni az adósságrátát.
A multik fejlődésben betöltött szerepének illusztrálására vegyük a járműgyártást. Itt a kulcsszó a termelékenység – ebben pedig a nagyobb hozzáadott értéket képviselő vállalatok jobban teljesítenek. A kétszer nagyobb cégek átlagosan 20 százalékkal termelékenyebbek, a százszor nagyobbak több mint háromszor. Hiába lennének azonban ugyanolyan termelékenyek a magyar többségi tulajdonú társaságok, mint a hasonló méretű külföldi tulajdonúak, ebben az iparágban 2 milliárd forint hozzáadott érték felett nincs magyar cég.
A megszerzett piac és a kapacitások mérete kölcsönösen meghatározza egymást: a győri Audinál állítják elő például a Lamborghini sportkocsik motorját is. Erre lehetne azt mondani, hogy „lám, a magyarok is tudnak Lamborghini-motorokat gyártani”, de nyilvánvaló, hogy ez nem a teljes igazság, hiszen valakinek el is kell adni a sportkocsikat. A „Lamborghini-piac” pedig nem a Magyarországra telepített gépsorok tartozéka, hanem az Audié, amelyik történetesen ennek a márkának a tulajdonosa. A kapacitás a technológiát is meghatározza: azok a gépsorok, amelyeken az Audi legyártja az évi kétmillió motorját, soha nem térülnének meg egy olyan üzemben, ahol évente csupán tízezret állítanak elő.
– Milyen gyorsan tudna növekedni a gazdaság külső segítség nélkül?
– A különféle nemzetközi szervezetek és elemzési központok két százalék környékére becsülik a magyar gazdaság hosszú távú bővülési ütemét.
– Mi kell ahhoz, hogy tartós legyen a növekedés Magyarországon?
– A tartósan gyorsabb gazdasági gyarapodáshoz mindenekelőtt erősíteni kellene a jogállamot, kiszámíthatóbb szabályozásra volna szükség.
