PRÓ ÉS KONTRA
Az Orosz Föderációt (OF) a 2014 elején Kelet-Ukrajnában és a Krímben végbement események, az azokban játszott szerep, valamint az azóta történt, illetve feltárt, Moszkvának felrótt cselekmények (az amerikai választások állítólagos befolyásolása vagy a Szkripal-ügy) miatt a Nyugat szankciókkal sújtja. Az Egyesült Államok és az Európai Unió által bevezetett intézkedések fokozatosan keményednek, személyekre és intézményekre, vállalatokra egyaránt vonatkoznak. Alkalmazóik ettől várják, hogy Oroszország elismerje: beavatkozott, és adja vissza Ukrajnának a Krímet, illetőleg fogadja el a rendezést célzó minszki megállapodások (nyugati) értelmezését, s e szerint cselekedjen. Az OF gazdasági növekedését a szankciók lefékezték, ugyanakkor eddig nem érték el a remélt hatást. A Kreml új, az önellátást, a Nyugattól való függőség csökkentését, a keleti kereskedelmet-kapcsolatokat ösztönző pályára lépett. Tavaly az orosz gazdaság 1,5 százalékkal bővült, az idén valamivel nagyobb ütemű gyarapodást várnak. Az olajárak emelkedése némiképpen ellensúlyozta a büntetőintézkedések hatását; ezek egészében véve nagyon komoly visszaesést, károkat okoztak Oroszországnak – és részben a Nyugatnak. Két, a szankciók kérdésében egymástól lényegesen eltérő álláspontot képviselő szakértőt kérdeztünk meg.
HOSSZÚ TÁVON HATÁSOS
Ami az Orosz Föderációval szemben bevezetett, illetve alkalmazott nyugati intézkedéseket illeti, azokat Gyarmati István nagykövet, a budapesti Demokratikus Átalakulásért Intézet igazgatója ellentmondásos folyamatként értékeli, amely csak hosszú távon éreztetheti a hatását.
„Kevés olyan szankciót ismerek, amely konkrét személyeket céloz. Ez azért fontos, mert szerintem ezek a leghatékonyabbak. Ugyancsak az árnyaltabb megközelítés mellett szól, hogy ellenlépésekkel kell számolni, amelyek magukat a retorziót alkalmazó országokat sújtják, érdekeiket csorbítjákˮ – mondja a nagykövet.
Arra a kérdésre, hogy a Nyugat miért éppen a szankciókat alkalmazza Moszkvával szemben, a válasz: mert nincs más. Az Oroszország kelet-ukrajnai lépéseit, a Krímmel kapcsolatos intézkedéseket elítélő nyilatkozatoknak önmagukban kevés hasznuk és hatásuk van. „Meggyőződésem, hogy hosszú távon ezek a retorziók hatékonyak” – teszi hozzá Gyarmati István. Ez vonatkozik az orosz gazdaság jövőbeli kilátásaira is.
Milyen érvek szólnak a büntetőintézkedések felfüggesztése ellen? „Mindenekelőtt, ha nem is hatékonyak rövid távon, nincs más út. Ha már egyszer kiszabták őket, nem szabad ezt a rendet megtörni, felforgatni” – mondja a szakember.
Szükséges-e a szankciók fokozatos erősítése? „Úgy gondolom, hogy a fokozatosság nem célravezető, emellett bizonyos kockázatokat rejt. Például mi történne, ha Oroszországot kizárnák a nemzetközi fizetési, pénzrendszerből?
Egészében véve a büntetőintézkedések hatásosak, de a hatásuk lassú, hosszú távon érezhető. Ami a jelenlegi hátteret, a meglehetősen ellentmondásos, zűrzavaros helyzetet illeti, ebben az orosz politika jól érzi magát. Nagyon jól fekszik neki például a bizonytalanság – mondjuk Ukrajna esetében. Az események abba az irányba haladnak, ami Moszkvának kedvez: destabilizálják a délnyugati szomszédot.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy Ukrajnát nem veszik fel akár az Európai Unióba, akár a NATO-baˮ – fejti ki Gyarmati István.
HOSSZÚ TÁVON MEG KELL SZÜNTETNI
Oroszország jelenleg a világ harmadik hatalma (a másik kettő az USA és Kína) – kezdi Nógrádi György egyetemi tanár, biztonságpolitikai szakértő. Az OF ereje ma két forrásból adódik: a hadseregből, valamint a kőolajból és a földgázból. Az idén az orosz költségvetés tervezésénél 45 dolláros hordónkénti kőolajárból indultak ki. Ez, mint láttuk, ennél jóval magasabban alakult, ennélfogva a büdzsének óriási tartalékai halmozódtak fel. Moszkva számára a legfontosabb külkereskedelmi partner Peking. A második Németország, az Egyesült Államok csak a negyedik helyen áll.
Ami a szankciók hatását illeti: gyakorlatilag mindenki vesztett az OF elleni embargóval. Az oroszok a helyzet kezelésére megpróbálnak alternatívákban gondolkodni. Annyit látni kell, hogy jelenleg Európa nem tud meglenni az orosz kőolaj és földgáz nélkül.
Az öreg kontinens kettészakadt. Az egyik részhez, az Oroszország részéről fenyegetést érzőkhöz a britek, a lengyelek, a baltiak és a skandinávok tartoznak. A másik rész a franciákból, az osztrákokból, a csehekből, a szlovákokból és a magyarokból áll. Ezek az államok nem látnak semmiféle számottevő orosz fenyegetést. („Hozzátenném: én sem látok” – mondja Nógrádi.) A szankciókat jó pár ország fel akarja mondani. Köztudott, hogy ezeket az intézkedéseket hat hónaponként hosszabbítják meg, s jelentős a nyomás, elsősorban az Egyesült Államok részéről. A nagy vesztes kétségkívül Németország, amely az EU és Oroszország közti kereskedelemből a legnagyobb részt bonyolítja le. Hivatalos adatok szerint a Moszkva elleni szankciók a németeknek évi 6-8 milliárd eurós veszteséget jelentenek. Hatásukra jóval több mint tízezer munkahely szűnt meg, ezek kizárólag az orosz piacra dolgoztak.
„Válaszom az alapkérdésre – folytatja a szakértő –, hogy ez az embargó hosszú ideig nem maradhat fenn. Az amerikaiak most szigorítani akarnak a Szkripal-ügy kapcsán, amelyet igazán senki sem tisztázott. Egy orosz ügynök átállt a nyugati oldalra. Ilyen dolgok a történelemben sosem voltak szerencsések. Szkripal évekig orosz börtönben ült, majd kicserélték. Azt, hogy mit csinált Nagy-Britanniában, mindmáig nem publikálták.”
KIJÁTSZHATÓK
Van-e értelme az embargónak? „A történelemben a szankcióknak soha nem volt értelmük, mert mindig ki lehetett azokat játszani. Ha bármely állam ellen korlátozásokat rendelnek el, néhány százalék felárért harmadik országokon keresztül hozzájuthat a kívánt árucikkhez. Egy nyugat-európai ország, a szerbek és a beloruszok ma ebben az oroszok partnerei. Azaz bármilyen embargó kikerülhető.
Az USA-ban hagyományosan nagyon erős az Oroszország elleni fellépés követelése. De bármeddig is maradnak fenn a szankciók, ki fogják játszani azokat. És az alapcélt, hogy az orosz helyzet nagymértékben romoljon, mindmáig nem érték elˮ – mondja Nógrádi György.
