– A ciklus végéig négyszázalékos gazdasági bővüléssel tervez a kormány. Összejöhet ez az ambiciózus terv?
– A kormány, pontosabban a Nemzetgazdasági Minisztérium által „fölvillantott” mozgatórugók – a termelékenység drámai javítása, a munkaerőpiaci átalakítások, az exportdinamika növelése – lehetővé teszik, hogy fenntarthatóan négyszázalékos szinten növekedjünk évente átlagosan.
– De azért négyéves távlatban -bőven felbukkanhatnak kockázatok, nem?
– Például az idén annyi hazai és külföldi felfelé mutató gazdasági rizikót tudunk azonosítani, hogy abszolút benne van a pakliban egy ötszázalékos GDP-bővülés is! Az egyetlen lényeges visszahúzó tényező a munkaerőhiány lehet.
– Már elnézést, de mindenki ezt mondja! Mit kellene tenni ezen a fronton?
– A munkaerőpiacon azonnali jelentős átalakulásra van szükség: egyfelől a közhasznúak táborából még több dolgozót kell átterelni a versenyszférába, másfelől úgy is lehet bővíteni az alkalmazottak létszámát, hogy az alacsony képzettségűeket átképezzük, harmadrészt pedig haza kell csábítani a külföldön dolgozókat. Utóbbihoz magasabb bérek is kellenek, ám ezt csak folyamatosan javuló versenyképességgel tudják kigazdálkodni a cégek. S idetartozik még a munkaerőpiaci mobilitás javítása is.
– Milyen ágazatok húzhatják a gazdaságot?
– Miközben az elmúlt években a GDP-növekedés egyik lába a hazai fogyasztás bővülése volt, az exportdominancia is fontos, vagyis a kivitel további gyarapításában érzek még lendületet. Ugyanakkor olyan alágak is feljöhetnek, mint például az agráriumon belül a precíziós gazdálkodás, amelynek nagy hozzáadott értéke van. Ami biztos, hogy a hazánkban működő nagy járműgyártó cégek a jövőben is erős bázisai lesznek a növekedésnek. Ha pedig kitör a hitelboom, az újabb egy-két százalékot hozzátesz a gyarapodáshoz.
– Ha összejön négyéves átlagban s folyamatosan a négyszázalékos bővülés, milyen szintre juthatunk el?
– Jelenleg Magyarország abszolút a régióval együtt tud nőni, ami nagyon fontos, miután hosszú időn keresztül lelógtunk a térségi térképről. Adott az esélyünk arra, hogy a ciklus végére beérjük Portugália átlagát.
– Másik fontos célkitűzés, hogy 2022-re eltűnjön a deficit a költségvetésből. Ez hogy jön össze?
– Például a kormány jelenleg megelőlegezi az uniós kifizetéseket, amelyek későbbi ideutalása akár ezer milliárd forintos többletet is jelenthet az államháztartásban. Vagyis nemhogy deficit nem keletkezik, hanem egy erős szufficit képződik a büdzsében. Nem beszélve arról, hogy az idei és a jövő évi lendületes növekedés, amely nagyjából belátható, eleve többletpénzt hoz a költségvetésnek. Ha pedig csökken a hiány, majd eltűnik, az államadósság nominálisan is apad.
– Ezek szerint a 60 százalékos adósságráta is belátható távolságba került?
– Miként az szerepel is a kormány terveiben.
– Nézzük végezetül a jegybank által szorgalmazott hitelboom témakörét. Nem esünk vissza ezáltal a korábbi pénzügyi csapdába?
– A háztartások hitelállománya a GDP-nek csupán a 15 százaléka, a vállalatoké pedig a 17 százaléka. Mindkettő mind historikusan, mind régiós, továbbá nemzetközi összehasonlításban is extrém alacsony. Ezen arányok megduplázódása sem jelentene túlfűtöttséget, túlhitelezést vagy egyensúlyi kockázatot.
Suppan Gergely
Közgazdász, Budapesten született 1971-ben, a Piarista Gimnáziumban érettségizett
Diplomáját a Budapesti Corvinus Egyetemen szerezte
A Magyar Takarékszövetkezeti Bank Zrt. vezető elemzője
Rendszeresen publikál közgazdasági témákban, valamint pénzügyi konferenciákon ad elő, kommentjeit folyamatosan szemlézik a hazai gazdasági sajtóban
