– Benne van-e az érdemi irányváltás lehetősége a gazdaságpolitikában?
– Összességében úgy gondolom, hogy nem várhatunk érdemi irányváltást a gazdaságpolitikában. A monetáris politika laza maradhat, a költségvetésnek továbbra is elsődleges célja lesz, hogy amennyire lehet, támogassa a növekedést, kényelmesen a háromszázalékos maastrichti hiánymutatón belül maradva. Hallottuk, hogy esetlegesen előkerülhet a további adó- és járulékcsökkentés témája. Azt gondolom, a 2019-es év még túl korai lenne ehhez. További célzott áfacsökkentések jöhetnek, s az MNB által korábban meghatározott versenyképesség-javító étlapról „mazsolázhat” majd a kormányzat.
– Feljebb kerülhetünk-e a hitelminősítőknél a topligában?
– Nagy kérdés, hogy az Eximbank átsorolását miként értékelik a nagy hitelminősítők. Eddig komolyabb reakció nem érkezett rá. Az mindenesetre biztos, hogy ez némiképp távolabb tolja a lehetséges felminősítéseket, hiszen később érhető el a hetven százalék alatti államadósság-szint. Ez ugyanis a legtöbb értékelő cégnél egy fontos küszöböt jelent. Mindemellett azonban a csökkenő pálya továbbra is fennmarad, a költségvetés stabil, az adósság szerkezete kedvezőnek nevezhető, a külső sérülékenységet a fizetési mérleg többlete is mérsékli. Akár már az idei második fél évben is láthatunk felminősítést, talán a Fitchtől.
– Jöhet a forinterősödés?
– Azok a folyamatok, amelyeket az előbb is említettem, párosulva egy-egy felminősítéssel, egyértelműen pozitív fejlemények a forint szempontjából. Itt a legfontosabb kérdés, hogy az MNB engedi-e az árfolyam erősödését. Amíg a hazai deviza izmosodása lassú és fokozatos, addig a jegybank is hajlamosabb tolerálni az árfolyam-erősödést. Idén akár a 303-as euró is elérhető lehet.
– Visszatérve a versenyképesség javítására: gyors döntések jöhetnek?
– Ez a ciklus lesz az, amikor az MNB versenyképesség-javítást célzó tanulmányait a kormányzat előveszi, s abból elkezdi megvalósítani azokat, amelyeket arra a leginkább érdemesnek tart. Hogy ez vajon rövid távon hoz-e érdemi eredményt, nehéz megmondani. Én azt gondolnám, hogy ezek a változtatások ciklusokon átívelve éreztetik majd a hatásukat. Amire biztosan számíthatunk, az a munkát terhelő adók mérséklése. Ha a kormány komolyan gondolja, hogy van még tér a munkaerőpiac javulására, azért is tennie kell majd, de ez inkább középtávú projekt lehet. Szintén ez utóbbi időszakaszba tartozik a regionális kettéosztottság csökkentése. Ezzel is mihamarabb kezdeni kellene valamit, hiszen az nem tartható, hogy az ország egyik felében két százalék alatti, máshol hét százalék feletti a munkanélküliség. A versenyképességen az is rendkívül sokat dobna, ha a cégek által érzékelt korrupciót sikerülne visszaszorítani. Mindez komolyan segíthetné a működő tőke (FDI) beáramlását, hiszen az ilyen döntések mérlegelésénél nem csak az adózási környezet és a számszerű tények számítanak.
– Hogyan árazzák a piacok a kétharmados Fidesz-győzelmet?
– Rövid távon, az első napok reakciói alapján azt mondhatjuk, hogy összességében nem ijedtek meg a piacok. Ez talán azért lehet, mert a választások előtti utolsó napokban a piaci közvélemény komolyan elgondolkozott azon, hogy patthelyzet alakul ki. Erről ma már szó sincsen, s ez kedvező. A piacok számára a stabilitás kulcsfontosságú tényező. Nagyjából ismertek a gazdaságpolitika alkotói, az irányvonalak, így nem kell merőben új dolgokra számítani. Az, hogy vajon a kétharmad megléte hosszú távon miként befolyásolja a tőkepiacok mozgását, azon múlik majd, hogy a kormány miként és mire használja fel ezt a felhatalmazást. Ha piactorzító lépések soráról döntene, úgy gyors és egyértelmű nemtetszését fejezné ki a piac a forint gyengülésével, a hozamok emelkedésével és a tőzsde esésével. Meghatározó kérdés lehet, miként alakul majd az EU és a kormány viszonya.
