– Jó passzban van a globális tőkepiac, de számíthatunk-e arra, hogy továbbra is kitart a parkettek lendülete?
– Bár sokan és régóta temetik, mégis makacsul kitart a tőzsdei hossz, mind a fejlett, mind pedig a feltörekvő piacokon, miközben új csúcsra került számos tőzsdeindex. Történik mindez annak dacára, hogy a gazdaság teljesítménye – bár sokat javult az elmúlt években – nem nevezhető kirobbanóan jónak sem az öreg kontinensen, sem az Újvilágban, de a feltörekvő országok többségében sem. Annyira legalábbis nem jó, hogy önmagában megindokolná ezt a kiváló tőzsdei menetet.
– Rendben, akkor miként lehet defi-ni-ál-ni a tőkepiacok megugrását?
– Nem lehet önmagában értelmezni az egyes részvényárfolyamok vagy tőzsdeindexek alakulását, ugyanis a befektetési lehetőségek tágabb univerzumába kell helyezni a fenti folyamatokat. Márpedig e lehetőségeket továbbra is meghatározza az alacsony kamatkörnyezet. Ameddig a kötvénybefektetések hozama extrém alacsony, addig a befektetésre szánt pénzekből több áramlik az alternatív eszközkategóriákba, ezeken belül pedig kitüntetett helyzetben vannak a részvénypiacok. Az Egyesült Államokban hét évig tartott a kamatsivatag, vagyis a nullaszázalékos irányadó dollárkamat. Ugyan ott már 2015 végén megtörtént az első emelés, de a kamatnövelési ciklus az óceán túlpartján nagy szünetekkel, vontatottan haladt csak előre azóta.
– Pont az Egyesült Államokban várható emelési kurzustól tartanak a befektetők, vagy nem így látja?
– Nézze, kétségtelen, hogy a közeljövőben felgyorsulhat az amerikai kamatnövelési ritmus, de ez a kötvénypiacon hozamemelkedést, vagyis árcsökkenést idéz elő. Ez pedig továbbra is élénk részvényvásárlásokat vetít előre.
– A részvényárfolyamok tükrözik a reálgazdasági teljesítményt. Így van-e ez most is, avagy túlárazottak a vállalati papírok?
– A részvények árazása a fentiekből következően nem csupán az egyedi vállalati nyereségtermelési képesség jövőbeli alakulásával kapcsolatos várakozásokat tükrözi, hanem a befektetők által előrevetített tágabb értelemben vett gazdasági és befektetési környezetet is. Így tehát annak megítélése is relatív, hogy vajon mennyire és mennyiben tekinthetők túlárazottnak a vállalati részvények. Amikor a kockázatmentesnek tekintett öt- vagy tízéves állampapír hozama 4-5 százalékos, akkor másképp értékelődnek az egyes részvények árai, mint amikor csak 2-3 százalékos vagy annál is alacsonyabb. Lényeges az, hogy a részvénypiacokra nem tekinthetünk elszigetelten az egyéb gazdasági meghatározottságok figyelembevétele nélkül, melyek közül a rendkívül sokáig tartó alacsony kamatkörnyezet fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni.
– Már bocsánat, de a korábbiakhoz képest akkor is drágák a vállalati értékpapírok!
– Igen, általánosságban valóban nagyon magas ma a részvények ára, de rendkívül drágák (vagyis alacsony hozamúak) a kötvények is. A pénzügyi befektetésre váró összegeket pedig valamelyik pénzügyi piacon így is el kell költeni.
– Szépen alakultak az elmúlt években a részvények és a kötvények tekintetében a reálhozamok. Marad-e ez a tendencia?
– A kamatkörnyezet normalizálódása, vagyis a kamatemelés az Egyesült Államokban már elkezdődött. Az euróövezetben erre legkorábban 2019-ben kerülhet sor – de a befektetői stratégiákban lassan ideje lesz ezt figyelembe venni, vagyis beárazni. Mindazonáltal az új „normális” szint (vagyis ahol az emelési ciklus végén megállapodik, tetőzik az irányadó kamat) a 2008–09-es globális pénzügyi válságot megelőző időszakban megszokotthoz képest alacsonyabbnak ígérkezik.
– Mi kell ahhoz, hogy megmaradjon a pozitív folyamat?
– Ahogy a kötvénybefektetések vonzóbbá válnak, úgy a részvénypiacok vonz-ereje mérséklődik. Ez történhet nagyon gyorsan, látványos tőzsdei árzuhanáson át, de fokozatosan, enyhe átrendeződések folyamatán keresztül is. Előbbihez nemcsak valamilyen sokknak, drámai eseménynek vagy események sorozatának szükséges bekövetkeznie, hanem a befektetési környezettel kapcsolatos várakozások radikális átalakulásának is.
– Konkrétan mire számít?
– A tőzsdei hossz egyelőre nem adja át a helyét a bessznek.
