– Összejöhet-e hosszú időn keresztül a konvergenciaprogramban „kihirdetett” négyszázalékos növekedés?
– Visszatekintve az elmúlt 28 esztendő magyar gazdasági gyarapodására, nem volt öt olyan egymást követő év, amikor négy százalék feletti lett volna a bővülés. Ráadásul, ha belevesszük a 2017-es négyszázalékos eredményt, akkor hat egymás utáni évben kellene teljesíteni ezt a tempót. A jelenlegi kilátások szerint a világ három és négy, míg az eurózóna 1,5 és 2,5 százalék között gyarapodhat évente, ez nagyságrendileg egy százalékkal kisebb nemzetközi bővülést jelent. Persze lehet építkezni belső erőforrásokból is, amit láthattunk a válság előtti időszakban, de ebben az esetben törekedni kell az egyensúly fenntartásához, mert például ha a termelékenység növekedését jelentősen meghaladó bérfejlesztés van, akkor az ország versenyképessége néhány éven belül nagyot romlik. Illetve lehet hitelezéssel is támogatni a gyarapodást, amit szintén láthattunk a krízist megelőzően, s Kína is szívesen „nyúl” ehhez az eszközhöz napjainkban. Ugyanakkor, ha túlzott hitelezés van, akkor óhatatlanul egyre rosszabb minőségi kihelyezések születnek, illetve a jövő növekedését hozzuk előre. A jelenlegi helyzetben az ország nem képes fenntartható módon, hosszú távon négy százalék feletti eredményt felmutatni, ehhez rengeteg fejlesztésre, a hozzáadott érték növelésére, a munkaerő-utánpótlás mind struktúrájában, mind minőségében történő megoldására lenne szükség. Ebben a helyzetben kisebbfajta csoda lenne a tartós növekedés.
– Na és az NGM által bemutatott növekedési tényezők sem elegendők?
– Kétségkívül segíthet például a termelékenység alakulása. Jó hír, hogy a vállalatok olcsón juthatnak hitelhez, ami segíthet ebben az átalakulásban, de egyrészt ez időbe telik, másrészről pedig a nagyobb feldolgozottságú termékeink számára piacot kell találni. A konvergenciaprogramban egy érdekes pont, hogy a kormány a nettó export-hozzájárulás növekedésével számol 2020-tól. Az elmúlt másfél év viszont azt mutatja, hogy a lakossági fogyasztás és a beruházások felfutásával az import jóval gyorsabban bővült, mint az export. Ha a kormány továbbra is ugyanolyan tempóban pörgeti a hazai fogyasztást, mint az elmúlt időszakban, akkor valószínűbb, hogy a külkereskedelmi mérleg többlete folyamatosan csökken, sőt az is elképzelhető, hogy a folyó fizetési mérleg többlete megszűnik.
– Közben nullaszázalékos deficitet szeretne a kormány 2022-re. Mekkora áldozattal jár ez?
– Azt gondolom, ez fontos cél azokban az években, amikor a konjunktúraciklus vélhetőleg érett szakaszában vagyunk, mint napjainkban, ezért nem 2022-re, hanem hamarabb kellene elérni. Viszont ez nehezen összeegyeztethető a négy százalék feletti növekedéssel, hiszen 2020-tól néhány évre megcsappannak a beruházások EU-s forrásai, amelyeket akkor állami költségvetésből kell pótolni.
– Ha végig feszes lesz a költségvetési gazdálkodás, „be lesz biztosítva” a 60 százalékos adósságráta?
– Jelenleg éves szinten GDP-arányosan 2-2,5 százalékkal tud csökkenni az államadósság, ami öt esztendő alatt 10-12 százalékpontot jelent, így közel kerülhetnénk a 60 százalékos szinthez, de ehhez legalább 3,5 százalékos éves növekedésre, háromszázalékos árszínvonal-emelkedésre s maximum másfél százalékos GDP-arányos hiányra van szükség.
Németh Dávid
A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen végzett gazdaságpolitika fő- és e-business mellékszakirányon
Ötödévesként kezdett dolgozni az ING Banknál elemző asszisztensként, majd 2004-től makrogazdasági elemzőként, 2007 márciusától pedig vezető elemzőként folytatta pályafutását
a vállalatnál
2013-tól a K&H Bank vezető elemzője. Magyarország gazdasági, monetáris és pénzügyi környezetet elemzi
