Fog még a tinta

Való Világ
Bár sok a probléma a nyomtatóipar körül, még korai lenne temetni a szegmenst.

KEZELHETŐ VÁLSÁG

Mióta majdnem mindenki zsebében ott lapul egy mobiltelefon, az emberek rakatszámra készítik a fotókat. A nagyságrendről sokat elárul, hogy a Google Photos szolgáltatásába a felhasználók naponta több mint egymilliárd képet töltenek fel.

A fotók nagy részére aztán a telefontulajok végül soha nem néznek rá. Az pedig különösen ritka, ha valaki vagy otthon, vagy egy céget megbízva kinyomtatja a képeit. Éppígy a magándokumentumainkat is egyre ritkábban vetjük papírra. A digitalizáció annyira behálózta az életünket, hogy a nyomtatásnak mind kevesebb szerepe van az életünkben. Már csak azért is, mert mára köztudomásúvá vált: ha visszaszorítjuk a printerhasználatot, azzal a környezetet is védjük.

Mindezek fényében akár azt is hihetnénk, hogy lassacskán az egész nyomtatóiparnak befellegzik, az üzletági szereplők pedig szép lassan lehúzzák a rolót. Ám erről szó sincs.

A nyomtatóipart az elmúlt hatvan évben már többször is haldokló szektornak bélyegezték, ám minden eddigi pesszimista jóslat tévesnek bizonyult. Először az 50-es években kezdték pedzegetni, hogy az üzletágnak be fog alkonyulni. A tévé megjelenése után ugyanis felmerült, hogy az emberek többé már nem igen forgatnak majd nyomtatott újságokat. Hasonlók voltak a félelmek a 90-es években is: akkor az internet megjelenése miatt számított rá néhány elemző, hogy a nyomtatócégeknek már nem sok van hátra.

Nézzük, most mi a helyzet. Tavaly csak a gépek üzemeléséhez szükséges kellékekre 19,7 milliárd dollárt költöttek az emberek. Ez egyértelműen visszaesés a 2017-es 20,1 milliárdos adathoz képest. Viszont a korábbi években, vagyis a 2013 és 2017 közötti periódusban az ágazat még nőtt is.

Itthon a KSH adatai szerint az üzletág tavaly is jó évet zárt: a nyomdai és egyéb sokszorosítási tevékenység nyolc százalékkal haladta meg az előző évi szintet. Tehát még korai lenne temetni a nyomtatást.

Ha félretesszük a nyomdákat és az ipari szegmenst, s csak a magán- és az üzleti felhasználást nézzük, persze világos, hogy a szektor komoly kihívások elé néz. A Quocirca múlt évi felmérése szerint a cégek 78 százalékánál vélik úgy, hogy a nyomtatás fontos a napi munkához, viszont csak a 64 százalékuknál gondolják azt, hogy ez 2025-ben is így lesz. Az irodák valószínűleg nem válnak teljesen papírmentessé, de ahogy azt sejteni lehet, jó részük a jövőben sokkal ritkábban üzemeli majd be a céges printert.

Hogy vannak gondok, azt jelzi, hogy az idén a piaci szereplők körében a negyedéves jelentésekben felbukkant számok rendre a várakozások alatt maradtak, legyen szó akár a Lexmarkról vagy épp a HP-ről.

Az is rontja az üzletet, hogy sokan nem gyári kellékanyagokat, hanem olcsóbb, utángyártott termékeket használnak.

A sötét felhők már jó ideje megjelentek a horizonton, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, a piaci szereplők körében beindult a mozgolódás. A HP még 2015-ben két külön társaságra szakadt szét: a vállalati portfóliót a Hewlett Packard Enterprise, a nyomtató- és a PC-piacot a HP vitte tovább. Utóbbi 2017-ben felvásárolta a Samsung printerüzletágát. A kihívásokkal teli jövőre készülve más akvizícióra is sor került az ágazatban. Az amerikai Lexmarkot például két kínai cég, az Apex Technology és a PAG Asia Capital vezette befektetői konzorcium vásárolta fel. Egy időben úgy volt, hogy a Xerox és a Fujifilm is fúzióra lép. Tavaly már azt is tudni vélték, hogy az összeolvadás után óriási elbocsátásokra lehet számítani, és akár tízezer ember is lapátra kerülhet. A Xerox azonban kihátrált az üzletből. Az 1906-ban alapított amerikai vállalatnál egyébként az árbevétel évek óta zsugorodik. Három esztendeje még 10,7 milliárd dolláros forgalmuk volt, tavaly viszont ez a mutató már csak 9,8 milliárdon állt.

Mindezek ellenére jó eséllyel a nyomtatóipar most nem a haldoklás, csupán az átalakulás időszakát éli. Persze adja magát a kérdés: hogyan lehet építkezni ezen a piacon? Egyfajta konszenzussá vált, hogy többé nem elég termékeket árusítani. Egyre nagyobb hangsúlyt szükséges helyezni a szolgáltatásokra. Például segíteni kell a cégeknek, hogy optimalizálni tudják a nyomtatási szokásaikat.

Az is látható, hogy egyre komolyabb igény van a mobil nyomtatásra, vagyis a vállalatok szeretik, ha az alkalmazottaik akár a telefonjukról vagy a táblagépekről is elindíthatnak egy printelést.

Mint majd minden iparágban, a jövőbe vezető út itt is innovációs befektetésekkel van kikövezve. A nagy nyomtatócégek, amikor megjelentek az első 3D-s printerek, először távol tartották magukat a technológiától, de amikor elkezdett kiforrni az eljárás, ők is belevetették magukat a térbeli nyomtatásba. A HP időközben az egyik legnagyobb 3D-s szereplő lett a világon.

A Xerox erre válaszul az idén felvásárolta az ezzel foglalkozó amerikai Vader Systemset.

Ez pedig minden bizonnyal jó befektetés lesz: hiszen a 3D-s nyomtatás piaca, melynek mérete az idén elérheti a 13,8 milliárd dollárt, 2024-re 35 milliárdosra is dagadhat.

A NYOMTATÁS ŐSTÖRTÉNETE

Bár a könyvnyomtatás feltalálása a XV. században élt Johannes Gutenberg nevéhez fűződik, Kínában már a IX. században is használtak nyomtatási eljárásokat. A technológia persze jóval kezdetlegesebb volt. A nyomatok úgy készültek el, hogy a papírlapokat kivésett és befestett falapokra simították rá.