Vállalati sokszínűség

Emlékeznek még a Google-tól kirúgott szoftvermérnökre, aki szóvá merte tenni, hogy a nemi sokszínűség helyett az ideológiai diverzitásra kellene figyelniük? Gondolnák, hogy hasonló eset akár  Magyarországon is előfordulhat? Cikkünkben ennek jártunk utána.

MULTIÉRZÉKENYÍTÉS

Tavaly nyáron robbant a bomba, hogy James Damore-t kirúgták a Google-tól, amiért a cég belső levelezési rendszerébe feltöltött egy tízoldalas dokumentumot, amelyben azt kifogásolta, hogy egyes továbbképzések csak bizonyos bőrszínű vagy adott nemű emberek számára érhetők el, és ezzel a többieket kirekesztik. Azt is kifogásolta, hogy amikor a Google új munkatársat keres, nemcsak a szakmai felkészültség, a szaktudás az elsődleges szempont, hanem az is, hogy ezáltal javítsák a statisztikákat. Néhol már Damore is elvetette a sulykot sokak szemében, ugyanis azt állította, hogy a nők biológiailag és társadalmilag bizonyos munkákra kevésbé alkalmasak, mint a férfiak. Ezért bocsátották el. Az ügye azonban egy fontos jelenségre hívta fel a figyelmet: arra, hogy sok multinacionális vállalatnál a kitalált szabályrendszernek való megfelelés érdekében gyakran az észszerűséget sem tartják szem előtt. Persze ez csak Amerikában fordulhat elő – gondolhatnánk.

WELCOME to EUROPE 

A globalizáció eredményeként azonban ez is megjelent Európában, sőt a közvetlen környezetünkben is. Az elmúlt hetekben több olyan emberrel beszéltünk, aki évek óta multinál dolgozik, és tapasztalataik szerint ma már szinte természetessé vált az úgynevezett érzékenyítés vagy az, hogy meghívót kapnak a Pride-ra. Cikkünkben sem a cégek, sem a megszólalók nevét nem említjük, mert attól tartanak, ha nyíltan erről beszélnek – és akár még azt is kijelentik, hogy valamivel nem értenek egyet a felsorolt intézkedések közül –, az állásukkal, a megélhetésükkel játszanak.
 

AZ ÉRZÉKENYÍTÉS 

Ahhoz, hogy valaki megfeleljen a multinacionális vállalatok elvárásainak és kimondott vagy kimondatlan szabályrendszerének, először is egy érzékenyítő tréningen kell részt vennie. Ágnes egy nagy nemzetközi cég alkalmazottjaként már több ilyenre elment, de ezek nagy része főként a fogyatékosság elfogadására tett kísérlet volt, és csak akkor kellett részt venni rajtuk, ha valakinek a kedve tartotta. A homoszexualitást mint másságot egy olyan film levetítésével próbálták közelebb hozni az emberekhez, amely egy meleg férfi mindennapjairól szól, de ezt sem volt kötelező megnézni. Aki nem tekintette meg, nem esett negatív megítélés alá. Nem így történt ez Éváék vállalatánál. Ott, ha úgymond nem is kötelező részt venniük a középvezetőknek az érzékenyítésen, ahogy fogalmazott: erős vezetői ráhatás után mindenki jelen van. „Ezeken a tréningeken legtöbbször bemutatják a két biológiai és a 72 társadalmi nemet. Főként arról szól az egész, hogy mindenki fogadja el, ha egy munkatársa másnak gondolja magát. Persze ezzel nem mindenki ért egyet a cégnél, de nyíltan ellenszegülni senki sem szeretne, mindenki félti az állását” – mondta a Figyelőnek Éva. Hozzátette: többen azért finoman, kérdésekkel jelezni szokták, hogy nem ugyanúgy gondolkodnak az elhangzottakról, de inkább mindenki végigüli azt a pár órát, hogy később véletlenül se legyen belőle kellemetlensége.

JÚNIUS, A PRIDE HAVA

Sokaknak csak évente egyszer, egy hétvégén tűnik fel, hogy ismét megrendezik a Pride-ot, vagyis az LMBTQ-közösség felvonulását. Ilyenkor egy-két napig számos médium számol be az eseményről. De vannak, akiknek ez a téma már sokkal hamarabb megjelenik a hétköznapjaiban – még ha nem is szeretnék. Néhány nemzetközi társaságnál ugyanis a Pride előtti heteket arra használják fel az emberi erőforrás osztály, vagyis a HR dolgozói, hogy felkészítsék a munkatársakat az eseményre. Ábraháméknál először csak a büfében találtak néhány szivárványszínű szalvétát. Ilyenkor persze sokan észre sem veszik a változást, akik pedig igen, azok közül sem mer senki sem szólni, hogy ő nem szeretné színes szalvétából enni a szendvicsét, legfeljebb annyit tehetnek, hogy elkerülik a büfét. Éváéknál néha az asztalon találhatnak „érzékenyítő ajándékokat”, Ábraháméknál pedig az irodákat szokták kidekorálni LMBTQ-zászlókkal. Arra a kérdésünkre, hogy más ünnepnapot – államalapítás, pünkösd, húsvét – is ilyen lelkesedéssel ünnepelnek-e a cégnél, annyit mondtak forrásaink, hogy karácsonykor happy holidayst, azaz kellemes ünnepeket tartanak, emellett Valentin-napon, nőnapon és halloweenkor történnek hasonló előkészületek egy nemzetközi vállalatnál. A nemzeti hagyományokat forrásaink cégeinél nem ünneplik. Van olyan társaság, ahol szivárványszínű lufikat tesznek a bejárathoz, ahogy közeledik a Pride, hogy emlékeztessék a dolgozókat, el ne felejtsenek részt venni rajta.

Éváéknál egy bizonyos beosztás fölött meghívót is kaptak e-mailben, amelyben arra biztatták őket, hogy menjenek el az eseményre, és a beosztottjaikat is emlékeztessék rá. Ezzel még nem is lenne baj, hiszen életünk során számos meghívót kapnak, de Jánosék vállalatánál egy bizonyos beosztás fölött kötelező részt venni az LMBTQ-ünnepen, attól függetlenül, hogy valaki egyetért vele vagy sem. Egy másik cégnél pedig a Pride-nak külön munkacsoportja van; ennek tagjai dönthetik el, hogy a vállalat adományát milyen célra adják (rendezvénybiztosítás, hangosítás, molinók stb.).

Arra a kérdésünkre, miért nem szólalnak fel az elnyomás vagy az ellen, hogy rájuk kényszerítik más akaratát, azt mondták, nem nagyon mer erről senki semmit mondani, mert a spiclik feljelentik a HR-en. Valaki úgy fogalmazott, hogy a társaságnál is megjelenik az, ami a társadalomban is látható, hogy egy hangos kisebbség elnyomja a csendes többséget.   

Ezek is érdekelhetnek

További híreink