KEZELÉSI KÖLTSÉG
Új gyógyszert fejleszteni kockázatos feladat. Az erre fordított idő átlagosan több mint tíz év, a költsége pedig könnyedén megközelítheti a 10 milliárd dolláros nagyságrendet. Az engedélyező hatóságok pedig egyre szigorúbbak, s mind nagyobb létszámú, egyre hosszabb időtartamú vizsgálatokat követelnek meg a forgalmazási engedély megadásához – ezek a legköltségesebb elemei a folyamatnak. Egy-egy sikertelen fejlesztés két szempontból is veszteség a gyógyszercégnek: egyrészt elveszti az erre fordított pénzeszközeit, másrészt azt a terméket is, amelyből a jövőbeli bevételeit remélte.
KOCKÁZATOS KUTATÁSOK
A fejlesztés költségeinek a megtérülését a gyógyszer hatóanyagának szabadalmi védettsége hivatott biztosítani. Ennek időtartama húsz év, ám a valóságban a termék kizárólagos forgalmazására ennél lényegesen kevesebb idő áll rendelkezésre. E nagyjából egy évtized alatt kell a gyártónak megkeresnie nemcsak a konkrét készítmény kivitelezésére elköltött összegeket, hanem azoknak a molekuláknak a fejlesztésére fordított pénzeket is, amelyekből különböző okokból végül nem lett gyógyszer.
A szabadalom lejártát követően mások is gyárthatnak az adott hatóanyagot tartalmazó orvosságot, s a kisebb fejlesztési költségek és a piaci verseny hatására a készítmény ára jelentősen lecsökken. Ha bármilyen balszerencsés okból egy originális gyógyszereket gyártónak a folyamatban lévő fejlesztéseiből túl sok sikertelenné válik, az azzal a veszéllyel fenyeget, hogy évekre érdemi bevétel nélkül marad az érintett cég, azaz gyakorlatilag csődbe megy. Az ezredforduló előtt lezajlott nagy gyógyszeripari fúziók ennek a veszélynek a minimalizálására történtek, hogy elegendő kutatás-fejlesztési kapacitást koncentráljanak ahhoz, hogy a sikertelen fejlesztések okozta kiesést kompenzálni tudják a futó kutatások nagy száma miatt.
MIÉRT LESZ DRÁGA?
Hogy mennyibe kerül végül egy gyógyszer, az attól függ, mennyiért lehet eladni. Ez a legfőbb oka annak, hogy jó néhány betegségcsoportra egyáltalán nem fejlesztenek új orvosságokat, mert a meglévő olcsó és többé-kevésbé eredményes terápiákhoz képest igen nehéz lenne értékesíteni a lényegesen drágább, de lényegileg nem hatásosabb originális készítményt. A kutatás-fejlesztések ezért olyan betegségek irányában koncentrálódnak, ahol nincs még igazán hatásos terápia. A fő terület továbbra is a különböző daganatos kórok csoportja, de jelentős erőfeszítések vannak az idegrendszer betegségei elleni orvosságok kifejlesztésére.
Viszont az olyan betegségek gyógyszereinek a tesztelésénél, amelyekkel kevesebben küzdenek, már a kutatási fázisban is jelentős nehézségeket és költségeket okoz a szükséges beteganyag felkutatása. Az árat nagyban befolyásolja az elérhető páciensek száma és a várható terápia hossza, azaz, hogy egy rövid kezelési ciklus szükséges az adott szerrel, mint az antibiotikumok vagy az onkológiai gyógyszerek esetében, vagy évtizedekig kell szedni a készítményt, mint a vérnyomáscsökkentőket vagy a cukorbetegség gyógyszereit. Más a mértéke az egy dobozra eső fejlesztési költségnek, ha százmilliós nagyságrendben sikerül eladni a terméket, mint ha néhány tízezer doboznyi a várható forgalom. A gyártás közvetlen kiadásai az originális gyógyszerek esetében kevéssé meghatározók, de itt is számít, hogy „egyszerű tablettázással” vagy bonyolult biotechnológiai módszerekkel előállított produktumról van-e szó, valamint az, hogy a gyártás fix költségei mekkora volumenen oszlanak el. A szóban forgó, nagy hírverést kapott gyógyszer árazás szempontjából minden mutatóban rosszul áll. Szerencsére – ami a gyártó szempontjából rossz hír – egy viszonylag ritka genetikai rendellenességről van szó, amelynek a terápiájára nyitva álló időablak meglehetősen szűk. A kevés elérhető betegnek az ígéretek szerint egyetlen kezelésre van szüksége a gyógyuláshoz.
A készítmény egy igazi tudományos újdonság: egy vírust alakítottak át arra a célra, hogy egy hibás gént kijavítson a sejtekben, tehát az előállítása vadonatúj gyártókapacitást igényel. Az elemzők úgy becsülik, 2028-ra ér majd a gyógyszer forgalma a csúcsra, ekkor 3,1 milliárd dollárra becsülik annak összegét. Az originális készítményeket előállító ipari cégek árbevételük nagyjából kéttizedét költik kutatás-fejlesztésre, így ha a gyógyszer forgalmát lineárisan növekvőnek számoljuk, ami vélhetőleg nem így lesz, akkor talán ebben az időpontban a produktum már visszatermeli kifejlesztésének a költségeit.
A szépreményű terveket viszont könnyen tönkreteheti két dolog. Az egyik, ha valamilyen súlyos, nem várt mellékhatásra derül fény, amely miatt ismét előnyösebbnek tűnik majd az a gyógyszer, amelynek egy adagja csak 24 millió forintba kerül, viszont élethosszig alkalmazni kell, vagy megjelenik egy még hatásosabbnak tűnő készítmény, amely kitúrhatja a mostani pozíciójából. Ebben az esetben hiába a csillagászati ár, a gyártó végül veszteséget lesz kénytelen realizálni a gyógyszerén.
