Az idősödés minősége nagyban függ attól, amit a génjeinkben hordozunk, valamint attól, amit megteszünk az egészségünk érdekében, és ezzel nem mondtunk semmi újat. Persze mindenkit érdekelne egy jól bevált recept. Sokan tudni szeretnék, mi kell ahhoz, hogy olyan remek állapotban éljük meg a századik születésnapunkat, mint az ezt az évét nemrégiben betöltött Bálint György.
Amikor megkérdeznek hasonlóan szép kort megélt embereket, hamar kiderül, hogy mindenki másra esküszik: a 88 éves Warren Buffett a napi több doboz kólára, mások a mérsékelt borivásra, a csokoládéra, az olívaolajra, és olyanok is akadnak természetesen, akik a kemény munkára vagy a sportra. A brokkolit szinte senki sem említi, a whiskyt és a sört annál inkább. Az biztos: nemcsak a fizikai egészséggel kellene törődni, hanem a mentális, lelki egyensúllyal – sokkal inkább az lesz a kulcs, de még inkább a kettő együtt.
Monet 73 éves korában kezdte el festeni a vízililiomokat – írja Jobban a korral (Better with Age) című sikerkönyvében Alan Castel, a Kaliforniai Egyetem professzora –, nagyon fontos tehát a nyitottság és az érdeklődés megőrzése. Mark Twain, Paul Cézanne, Frank Lloyd Wright, Virginia Woolf életművének jelentős részét idősebb korában hozta létre. A szerző könyvében megemlít egy kutatást, amelyben apácák fiatalkori, 1930–40 körül született naplóbejegyzéseit elemezték, és próbálták meghatározni a boldogságszintjüket. Az derült ki, hogy a fiatalon derűs, vidám nővérek zöme ötven évvel később is jó egészségnek örvendett, míg a fiatalon boldogtalanoknak közel a fele nem érte meg a nyolcvanadik születésnapját. Sőt, a legboldogabb apácák tíz esztendővel tovább éltek, mint a legboldogtalanabbak.
Az orvostudománynak köszönhetően a XX. század utolsó harmadában jelentősen kitolódott a születéskor várható élettartam. Az idősödő társadalom már most rengeteg további egészségügyi, társadalmi kérdést vet fel, melyekre még nincsenek pontos válaszai a XXI. századnak. Az érdeklődés nagy az egészséges öregedés elősegítése iránt, a „szokásos” helyett az aktív vagy sikeres idősödés narratívája azt is mutatja, hogy egészen másként gondolunk az idő múlására. A népesség elöregedésével kapcsolatos globális politikai válaszok mind negatív, mind pozitív felhangokat tartalmaznak: egyrészt a korosodást általában az inaktivitás és a függőség időszakának minősítik, amely hatalmas terheket ró a családra és a közösségekre, másrészt az időseket társadalmi és gazdasági erőforrásnak tekintik, potenciális munkavállalónak és fogyasztónak, s ami egyáltalán nem elhanyagolható, aktív szavazónak.
MITŐL LESZ JÓ?
Az öregedés már attól jó, ha megérjük, mondják sokan, mások szerint meg semmi jó nincs benne, mert az élet javát a fiatalságban látják. Évtizedes viták folynak a tudományban is arról, miként lehet meghatározni a sikeres vagy aktív idősödés folyamatát. 1987-ben jelent meg egy amerikai szerzőpáros könyve Sikeres öregedés címmel. Ez három fő tényezőt határozott meg: a fogyatékosságtól vagy betegségtől mentes életet, a kifogástalan szellemi és fizikai képességeket, valamint a közösségi és szociális aktivitást. A korábban már idézett Alan Castel úgy fogalmaz: a sikeres öregedés magában foglalja a produktivitást, a szellemi képességek megőrzését, és ami a legfontosabb, hogy értelmes életet éljünk. A három tényező optimális együttállásával mondhatja valaki, hogy szerencsésen megélte a nyolcvanat. De a többség azért nem ennyire szerencsés, mert krónikus betegsége van vagy demenciában szenved, vagy magányos, elvesztette hozzátartozóit, leépültek a kapcsolatai. Azt is tisztán látni kell, hogy ez bárkivel előfordulhat. A kérdés az, miként lehet proaktívan viszonyulni a korosodáshoz, milyen kiigazításokkal minimalizálhatók a várható kellemetlen tényezők. Az idősödéshez alkalmazkodni kell, ez pedig külső és belső erőforrásokat egyaránt igényel – mondják a gerontológus szakemberek. Az egyén hozzáállása, optimizmusa, a kihívásokkal való szembenézése mellett az idősgondozás feltételeit a társadalomnak kell biztosítani. Ahhoz, hogy az ember életminősége jó legyen, a következőkre van szükség: önértékelésre, az élettel való elégedettségre, pozitív érzelmi állapotra, értelmes és értékes tevékenységekre.
TANÁCSOK A HOSSZÚ ÉLETHEZ
Egy 2011-es tanulmányban azt vizsgálták, milyen hatással van az idősekre heti háromszor 40 perc séta, egy másik csoportra pedig a nyújtó gyakorlatok. Hat hónap elteltével, majd egy év után is a gyaloglócsoport jobb teszteket írt, a memóriájuk és kognitív képességeik is jobbak voltak. Emellett azon idősek hippocampusának a térfogata, akik heti háromszor 40 percet sétáltak, egy év múlva kétszázalékos növekedést mutatott. Ennek az agyi területnek fontos szerepe van az emlékezőképességben. Castel azt mondja, hogy a hippocampus ötven esztendő után évente körülbelül egy százalékkal csökken, de úgy tűnik, hogy a séta visszafordítja az öregedés hatásait. Hasonlóan fontos az egyensúlyérzék megőrzése, ezzel megóvhatjuk magunkat az öregkorban gyakori eleséses balesetektől. Évente több mint kétmillió idős amerikai kerül a sürgősségire azért, mert elesett. Egy 2014-es brit tanulmány megállapította: azok az emberek, akik egy perc alatt több mint harminc alkalommal fel tudnak állni gond nélkül a székről, kevésbé valószínű, hogy demenciát mutatnak, és nagy eséllyel hosszabb ideig élnek, mint azok, akiknek ez nem sikerül. Jelzésértékű egyensúlyi gyakorlat az egy lábon állás is. Azoknál, akik ezt rosszul teljesítették, egy tanulmány szerint nagyobb a stroke és a demencia kockázata. A sétához hasonlóan az alvás is értékes ingyenes gyógyszer. A kialvatlanság a kutatások szerint összefüggést mutat a demencia megjelenésével.
BENNE MARADNI AZ ÉLETBEN
Kiderült az is: az egynél több nyelven beszélő embereknek sokkal kisebb az esélyük arra, hogy demensek legyenek, sőt a nyelvtudás akár öt évvel tovább frissen tartja a szellemi képességeket. Azok az idősek, akik még hetven felett is olvasnak, társasjátékoznak, hangszeren játszanak, táncolnak, sokkal jobban megőrzik elméjük frissességét, mint azok, akik semmi ilyesmit nem végeznek. Az egész életen át tartó olvasás – különösen idősebb korban – a mentális képesség megőrzésének egyik titka lehet Alan Castel szerint. A memória napi gyakorlatokkal is javítható, akár új szavak tanulásával, akár verssorok megjegyzésével.
Mentális és fizikai állapotunk megőrzéséhez meg kell határozni konkrét és reális célokat, s azokhoz kell tartani magunkat. Azt mindenki tudja például, hogy ahogy idősödünk, egyre kevesebb kalóriára van szüksége a szervezetünknek, ezt érdemes figyelembe venni a mindennapok során.
A szakemberek azt is fontosnak tartják hangsúlyozni, hogy a kapcsolatainkat sem szabad elhanyagolni. Az idős felnőttek körében fokozottan jelenik meg a magány, ami ugyanakkora kockázatot jelent a hosszú távú egészségre és a hosszú élettartamra nézve, mint a cigarettázás, s kétszer annyira káros lehet a nyugdíjasok számára, mint az elhízás – írja Castel.
Az elmúlt néhány évtizedben nagyjából megháromszorozódott azoknak az amerikaiaknak a száma, akiknek nincsenek közeli barátaik. Bizonyítékok vannak arra, hogy a nagy baráti körnek örvendező emberek hosszabb ideig élnek, mi több, erősebb az immunrendszerük, kevésbé épülnek le szellemileg, mint azok, akik elszigetelten töltik a mindennapjaikat.
Egy 2016-os kutatás olyan hetven felettieket vizsgált, akiknek szuper memóriájuk volt. A megkérdezettek közül sokan azt állították: keményen dolgoztak, és a hobbijuk is elmélyülést igényelt. A kemény munka után előfordult, hogy fáradtnak és frusztráltnak érezték magukat. Egyes kutatók arra jutottak, hogy ezek a kellemetlenségek jövőbeli egészségügyi előnyökkel járnak az agyműködés szempontjából. Külön érdekesség, hogy amikor a demenciatesztet bölcsességi tesztnek nevezték, jobb eredményeket kaptak – írja Castel. Cicerót is idézi, megnyugtatásul a szellemi hanyatlástól rettegőknek: „Egyetlen öregember sem felejti el, hova rejtette el a kincset.”
Jól látható, hogy a hollywoodi forgatókönyvírók felfigyeltek a jelenségre. Sorra jönnek ki a filmek ebben a témában, Diane Keaton a sokadik aranykorát éli nagymamaszerepben is. Az öregedés vitathatatlan tény, a hozzáálláson viszont sok múlik. A Yale Egyetem folyóiratában megjelent tanulmány szerint akkor is megóvhatjuk magunkat az időskori demenciától, ha pozitívan állunk az évek múlásához, és a kulturális környezet is kedvezően értékeli az öregedést.
