VISSZA A TERMÉSZETBE
2050-re a világ népességének a 66 százaléka várhatóan városokban fog élni, idejének majdnem száz százalékát urbánus környezetben tölti majd. A városiak esetén jóval nagyobb a kockázata a szorongásos betegségek kialakulásának, a stressz pedig már a gyerekeket sem kerüli el, gyakorlatilag mindenki érintett valamilyen formában. Azt az adatot se hagyjuk figyelmen kívül, hogy 300 millió depressziós ember él a földön, ebből 16 millió az Egyesült Államokban. Talán ez is lehet az oka annak, hogy egyre nagyobb az érdeklődés és az igény a természetes környezet iránt, s akkor most a klímavédelemmel kapcsolatos mozgalmak fonalát fel se vegyük. Az elmúlt hónapokban sok cikk jelent meg a nemzetközi és a hazai sajtóban arról, hogy milyen jó hatással van ránk a zöldben tartózkodás. Az emberek többsége számára semmiféle újdonság nincs ebben, tömegek kocognak parkokban és erdőkben, kerékpároznak hétvégenként. Friss hír, hogy nagy népszerűségnek örvend az Országos Kéktúra bejárása is. Mégis olybá tűnik, hogy az efféle evidenciákat újra fel kell fedeznünk, fel kell kapnia őket a nemzetközi mainstream médiának, hogy ismét érdekesnek lássuk a természetet. Pár hete a brit sajtót körbefutotta a hír, hogy Katalin hercegnő azt javasolta: tegyék támogatott kezeléssé az erdei fürdőt. A hercegi pár maga is fontosnak tartja, hogy a gyermekeivel minél több időt töltsön a természetben, mindamellett, hogy a briteknél már évek óta komoly kampányok folynak az erdőjárás népszerűsítése céljából.
Az erdőfürdőt (sinrin-joku) nagyjából negyven évvel ezelőtt vezették be a távol-keleti szigetországban a munkahelyi kiégés ellen, a kormány kezdeményezésére. Célja a dolgozó tömegek stresszmentesítése, közérzetének javítása – mind a mai napig. Ne keverjük össze a túrázással vagy az erdei kocogással, mert ez nem ennyire aktív testmozgást jelent, hanem sokkal inkább a természetben létezést, amely mind az öt érzékszervünkre hat. A módszer kidolgozói szerint a sinrin-joku olyan, mint egy híd. Érzékeink megnyitása áthidalja a köztünk és a természeti világ között lévő szakadékot. Ez így elég misztikusan hangzik. A lényeg, hogy nem találták elegendőnek a sima erdei sétát, légzőgyakorlatokat is előírtak. Becslések szerint ötmillió japán végzi ezt a tevékenységet rendszeresen, hogy felfrissítse a testét és a szellemét. Akármilyen bizarrnak is tűnik, egyre több tanulmány azt mutatja, hogy a természeti környezetben eltöltött idő ténylegesen mérhető kedvező hatást gyakorol a szervezetünkre. Egy nemrégiben végzett kísérletben a japán kutatók összevetették az erdőben töltött idő fiziológiai hatásait a városi környezetéivel. Az eredmény még őket is meglepte, túl azon, hogy nyilván tudták: a zöldben megnyugszanak az emberek. A kutatás igazolta: az erdőfürdő serkenti a paraszimpatikus idegrendszer működését, csökken a szervezetben a stresszhormonok szintje, sőt a szív működése is kiegyensúlyozottá válik, és az immunrendszeré szintén javul. Tehát a sinrin-joku stresszcsökkentő hatása valós. A kutatók azt mondják: ha az erdei időtöltés mellett a minőségi táplálkozásra is gondot fordítunk, továbbá eleget alszunk, az nagyon jót tesz a mentális és a fizikai egészségünknek, valamint szerepe lehet a rák megelőzésében.
Dán kutatók is végeztek egy nagyszabású vizsgálatot, melynek során egymillió ottani család lakóhelyi környezetét monitorozták, és az adatokat 16 különböző pszichés betegség kialakulásának a kockázatával egyeztették. Arra jutottak, hogy a pszichés zavar létrejöttének a rizikója fokozatosan csökken azoknál, akik születésüktől tízéves korukig zöld területtel körülvett házban nevelkednek. Az erdei környezet mellett a napfény élvezete is javítja a közérzetünket, már ötpercnyi napozás a természetben növeli az önbecsülést, jobbá teszi a hangulatot. A Pittsburghi Egyetem 2005-ös tanulmánya megállapította: ha a betegek természetes fénynek vannak kitéve, gyakran gyorsabban gyógyulnak, mert enyhébbnek érzékelik a fájdalmat és a stresszt.
