NÉPESSÉGFOGYÁS
Demény Pál demográfus szerint Európa népesedéssel kapcsolatos problémáit a tömeges bevándorlással kezelni illúzió, hiszen a migráció rövid távon növelheti ugyan a termékenységet, de csak azon az áron, hogy gyökeresen átalakul a befogadó társadalom kulturális és etnikai összetétele. De vajon milyen módon kezelhető az elöregedő kontinens helyzete? Hogyan állítható meg és fordítható visszájára a természetes népességfogyás? A különböző tagállamok eltérő válaszokat adnak rá. Magyarország a családok megerősítésében, a vágyott gyermekek megszületésében látja a megoldást. Ehhez a gondolatmenethez mintegy háttérként szolgál a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért frissen megjelent tanulmánykötete, amely átfogó képet ad a különféle és sokszínű európai családpolitikáról, a famíliák országonkénti támogatásáról, a helyi családpolitikai intézkedésekről s azok hatásairól a gyermekvállalásra és a gyermeknevelésre.
A kötet szerint Európa lakossága tavaly 740 millió fős volt, ez a világ népességének a tíz százaléka. Érdekesség, hogy 1960-ban a földrész népessége 550 millió főt tett ki, vagyis napjainkig a növekedés mindössze huszonöt százalékos, ezzel pedig Európa sereghajtó a kontinensek között. Az előrejelzések alapján 2100-ra a földrész lakóinak a száma 650 millióra zsugorodhat, így a világ népességének csupán a hat százalékát adja majd.
A KINCS kiadványa szerint a XX. század folyamán a születési arányszám Európában a korábbi tendenciáknak megfelelően tovább csökkent, a folyamatot pedig csak a II. világháború után szakította meg enyhe demográfiai fellendülés. A század vége felé a lassuló természetes szaporodás egyre inkább stagnálásba vagy fogyásba ment át. A termékenységi arányszám 2006-ban már a legszegényebb és a legelmaradottabb országokban is alatta maradt a népesség utánpótlását biztosító szintnek. Európa fejlett államai közül először Németországban, a hetvenes évektől mutatkozott természetes fogyás. Ugyanakkor a szülési kedv a dél-európai államokban is erősen alábbhagyott. Franciaországban viszont most az európai átlagnál több gyermeket vállalnak a családok, holott néhány évtizede még épp fordított volt a helyzet. Egyes népmozgalmi mutatók (természetes fogyás, termékenység) hasonlósága ellenére is éles észak–déli demográfiai választóvonal szeli ketté kontinensünket – olvasható az intézet kitekintőjében.
Az utóbbi időben tendenciaszerűen csökkent Európa népessége, s az „őshonos” lakosság fogyásával párhuzamosan megjelent a folyamatos és nagyarányú migráció. Jó példa erre Franciaország: népességének ötödét a bevándorlók adják, s ez az arány az elmúlt évek migrációs válsága óta tovább növekedett. Lakóinak a száma 2001 óta folyamatosan emelkedik, 2017-re körülbelül tíz százalékkal nőtt. A kiadvány szerint a népességnövekedés egyik oka az élve születések nagy száma volt, amelynél jelentősen kevesebben haltak meg. Ugyanakkor 2017-re az élve születésekét meghaladta a halálozások száma, egészen pontosan tizenkét százalékkal. Mindemellett a bevándorlási ráta tavalyelőttre tizenhat százalékkal bővült 2011-hez képest, a kivándorlás pedig kisebb mértékben ugyan, de nőtt, ugyanebben az időintervallumban hét százalékkal többen hagyták el az országot. Érdekesség azonban, hogy Franciaország az egyik legmagasabb termékenységi arányszámot felmutató ország az uniós tagállamok közül: 2010-ben a mutató elérte a 2,03-os értéket, akkor csupán Ciprus és Írország előzte meg. Bár 2017-ben némi csökkenést mutatott, jelenleg is vezet az EU-tagok körében.
Mindezt azonban kiterjedt és széles körű családpolitikai rendszerének is köszönheti, amelynek már az intézményi felépítése is jelzi: a francia családszerető és támogató nemzet. Mivel a családpolitika több minisztérium területét is érinti, a franciák létrehozták az úgynevezett Tárcaközi Családi Küldöttséget, amely felelős a kormányzati családpolitika irányvonalainak, koncepcióinak a kidolgozásáért.
Az összetett támogatási rendszer sokban hasonlít a magyarhoz. Az egyik különbség, hogy a családi pótlék rendszerében a juttatás a minimum három hónapja -Franciaországban élő, legalább -kétgyermekes családoknak jár, mindez azonban a gyermekek húszéves koráig. A franciáknál szintén kialakították az anyasági támogatás és a csecsemő-gondozási díj rendszerét, de létezik otthonteremtési támogatás, valamint és apaszabadság is.
Magyarországon a családi pótlék alanyi jogon jár a gyermek tizennyolc esztendős koráig. Feltétele, hogy a gyermek teljesítse óvoda- és iskolalátogatási kötelezettségét. Létezik nálunk is anyasági támogatás, amely egy egyszeri juttatás, feltétele pedig, hogy az anya legalább négy alkalommal vegyen részt a várandósgondozáson.
A hazai támogatási rendszer egyik különlegessége a Babakötvény, egy olyan névre szóló állampapír, amelyet a Kincstári Start-értékpapírszámlán lehet tartani. Minden 2005. december 31. után, belföldön született gyermek és 2017. június 30. után, külföldön született magyar állampolgárságú gyermek részére az állam 42 500 forint életkezdési támogatást biztosít, amelyet letéti számlán helyeznek el a Magyar Államkincstárban. Emellett rendkívül kiterjedtek a gyermekgondozást segítő ellátások, a különféle adó- és járulékkedvezmények, a szerteágazó otthonteremtési támogatások, és természetesen nem hagyhatók ki a sorból az idén bejelentett és négy intézkedést tekintve júniustól életbe lépő családvédelmi akcióterv részletei.
Ezek sorába tartozik a használt lakásra is igényelhető CSOK, a babaváró-támogatás, a nagycsaládosok autóvásárlási kedvezménye, a bölcsődeépítés, a négygyermekes édesanyák élethosszig tartó szja-mentessége, a jelzálog-visszafizetési kedvezmény a gyermeket nevelőknek, továbbá a nagyszülői gyed. A magyar családtámogatás egyedülálló az európai országok juttatási rendszerei között, éppen a komplexitása miatt. A teljes európai népességfogyás megállításához azonban egy-egy tagállam jó példája csupán kiindulópont lehet: a vasárnap zárult EP-választások mindenesetre komoly irányt adhatnak a demográfiai válság megoldásához.
