Devizaháború

Szerintem
Donald Trump amerikai elnök a Kínával szembeni büntetővámok bevezetésekor még könnyen nyerhetőnek ítélte meg a kibontakozó kereskedelmi háborút. A konfliktus azonban – ahogy az lenni szokott – elfajult, és Peking új fegyvernemet vetett be: a devizaárfolyamot.

A kínai jegybank megváltoztatta az árfolyamsávot, hagyta, hogy a jüan a lélektani 7-es szint fölé gyengüljön a dollárral szemben. Trump azonnal „az árfolyam manipulációjával” vádolta a kínaiakat – ami csak részben igaz. A globális kereskedelem lassul, a kínai gazdaság vele párhuzamosan, csökken a kereslet a jüan iránt, gyengül az árfolyam. Trump szemében ez vörös posztó, hiszen pont azért ment neki a távol-keleti óriásnak, mert a mesterségesen alulértékelt jüan tette olyan olcsóvá a kínai exportot az elmúlt évtizedekben, hogy dömpingáron tudták piacra dobni a termékeiket. Pekingben azonban nyugodtan mondhatják, hogy az egészet az USA elnöke kezdte újra a büntetővámokkal, és (részben) igazuk is van ebben. 

Kína keze azonban erősen meg van kötve az árfolyam-manipulációban. A pekingi vezetés bizonyára élénken emlékszik még arra, amikor 2015–16-ban a 4000 milliárd dolláros devizatartalékból 1000 milliárdot vitt el a pénzük védelme, a tőkemenekítés megállítása. Ha a kínai jegybank túl messzire megy, akkor a tőkekivitel mellett adósságválsággal is szembesülhet: túl drága lesz kitermelni a külföldi devizában felvett hiteleket. Becslések szerint az ázsiai ország vállalatai (nem számítva a pénzügyi szektort) 800 milliárd dollár értékű tartozást halmoztak fel, ez nagyjából a GDP 6 százaléka. A kínai bankok dolláradóssága pedig 670 milliárdos, ez a bruttó nemzeti termék 5 százaléka. Az ingatlanszektor több tíz milliárd dollár értékben bocsátott ki dollárkötvényeket, hogy a történelmi mélyponton lévő amerikai kamatszintet kihasználva olcsó finanszírozáshoz jusson. 

Nem tudjuk, mi van Trump fejében, de nagyon úgy néz ki, hogy számára a kérdés egyszerű kereskedelmi leszámolás Hszi Csin-ping kínai vezetővel. Ugyanakkor az Egyesült Államok elnöke hajlamos arra, hogy politikai és gazdasági sikereit az amerikai tőzsdeindexek alakulásával mérje. Ehhez képest a Dow Jones Industrial Average, a legnagyobb amerikai iparvállalatok részvényeinek árfolyamát összegző index például a 2018. januári szintje alatt van – ekkor nyitott frontot Kínával szemben Trump –, dacára annak, hogy a cégek erős nyereségekről számoltak be. A GDP-növekedés 3 százalékról 2-re lassult, az üzleti beruházások csökkennek. Kínai részről tehát a túlságosan gyenge jüan, az USA részéről pedig a részvénypiacok reakciója vet erős gátat a két nagyhatalom torzsalkodásának. 

Ezek is érdekelhetnek

További híreink