Látványosan nő a ritka, különleges kvalitású művek ára

Pénz beszél
A hazai műtárgypiac nagyságát éves szinten 16–20 milliárd forintra lehet becsülni, míg a nemzetközi piac összforgalma hozzávetőleg 64 milliárd dollár körül mozoghatott az utolsó rendelkezésre álló adatok alapján – jelentette ki lapunknak adott interjújában Gereben Katalin, az Equilor Fine Art Kft. ügyvezetője. 

– Mi jellemezte az óévben a hazai és a globális műtárgypiacot? Mi volt a trendi, s miben volt különlegesebb 2018, mint más esztendő ezen a téren? 

– Szemben más szektorokkal, ahol az árfolyam- és hozamkalkulációk tömege szinte folyamatosan rendelkezésre áll, a műtárgypiacnak van egy olyan sajátossága, főleg az aukciók szezonális felosztása miatt, hogy a részletes piaci elemzések inkább a tárgyévet követő esztendő márciusában, áprilisában jelennek meg. A múlt év végén még a nemzetközi porondon is kevés kimutatás volt, de például az Artprice nevű elemzőcég szerint 2018 vége felé 4,3 százalékos emelkedést lehetett tapasztalni 2017-hez képest a művészeti blue chipek piacán. 

– Ez konkrétan mit jelent? 

– Ez egy 100-as listát jelent, amely a nyilvános aukciókon szereplő legdrágább árfolyamú művészeket tartalmazza. Ám ha a globális műtárgypiaci trendeket vizsgáljuk, az Artprice szerint 1,9 százalékos mínuszban vagyunk a tavalyelőtti forgalomhoz viszonyítva. Úgy tűnik, hogy a vevők egyre inkább a jobb minőségű alkotásokat keresik, boldogan kifizetnek hatalmas összegeket, amennyiben az adott mű komoly ritkaságnak számít, kiemelkedő kvalitású és megkérdőjelezhetetlen a provenienciája (tulajdonostörténete). Ez a vásárlói attitűd a piac felső kategóriájában tevékenykedő kereskedőknek kedvez természetesen.

– Miért éri meg nagyon magas áron műtárgyat vásárolni? Miért tartják a szakértők a legjobb minőségű, legdrágább műveket igazán jó befektetésnek? 

– Az ezzel kapcsolatos válasz „természetesen” nem azoknak kedvez, akik azonnal vagy rövid időn belül szeretnének nagy hozamot realizálni. A több évtizedet, illetve lassan már egy teljes évszázadot átfogó elemzések bizonyították, hogy a legkiemelkedőbb művek, művészek árfolyama emelkedik stabilan. Ebben a szegmensben a legkisebb annak az esélye, hogy hirtelen értéktelennek minősíti a piac az adott alkotót, és zuhannak az árak. Ez a törvényszerűség érvényesül egyre inkább a magyar piacon is – látványosan megemelkedett a ritka, különleges kvalitású művek ára. A 2008-as visszaesést követő megtorpanás egyértelműen oldódik, ismét nő a vásárlókedv, ami a kínálatra is értelemszerűen visszahat, hiszen a vevői aktivitás miatt az eladók is jobban biztosítva látják a magas vételárakat, szívesebben adják be árverésre féltett kincseiket.

– Milyen rekordok születtek 2018-ban? 

– Bár az összes év végi árverés eredményét még nem tudjuk, már így is tudomásunk van arról, hogy született néhány életműrekord. Például a Virág Judit Galéria és Aukciósház december 16-i árverésén Rippl-Rónai József Cyniák fehér vázában (1910 körül) című festménye 90 milliós kikiáltási árról 170 millióra szaladt fel. Rippl-Rónai eddigi rekordja 95 millió forintos leütési ár volt. Ugyanezen az aukción Vaszary János Pesti Duna-korzó című képe, amelyet 65 millió forintos kikiáltási árról indítottak, 140 milliónál koppant. Vaszary eddigi rekordja egy 71 millió forintos virágcsendélet volt. A Kieselbach Galéria december 17-én tartott árverésén szintén született egy életműrekord: Perlrott-Csaba Vilmos Önarckép szoborral című festményére 60 millió forinttól indult a licitálás, majd több ajánlat érkezése után 140 milliónál ütötték le. 

– S mi a helyzet az ékszerpiacon? 

– Nemcsak a festmények piacán, hanem az ékszerek területén is magas vételárak születtek. A BÁV tavaly két menetben döntött leütési rekordot. Először tavasszal a korábbi 14 milliós csúcsot (egy masni alakú Cartier kitűző) egy 15,6 milliós briliánsgyűrű, valamint egy 16,8 milliós brill nyakék verte. Majd a novemberi árverésen 28,8 millió forintot adtak meg egy art deco karkötőért, amelyet 315 különböző nagyságú, több mint 15 karátnyi brillből, hét nagy méretű briliánsból készítettek. Az összesen 21 karátnyi gyémántból álló karkötő valakinek nagy örömöt szerzett karácsonykor, hacsak nem inkább befektetési céllal vásárolták az ékszert, hiszen – akár a festmények esetében – itt is az egyedi, kiemelkedő minőségű, nagyon ritka darabok számítanak biztos invesztíciónak. 

– Milyen extrém üzlet jött létre a nemzetközi ékszerpiacon? 

– A nemzetközi ékszerpiacon magasabb az árfekvés és a befektetés nagyságrendje is – a híres gyémántkereskedő családhoz, az Oppenheimerekhez köthető, The Pink Legacy (magyarul Rózsaszín Örökség) elnevezésű élénk rózsaszínű gyémántgyűrűt több mint ötvenmillió svájci frankért (közel 14,5 milliárd forintnak megfelelő összegért) vásárolták meg az ősszel a Christie’snél. 

–  Mennyire lehet becsülni az éves forgalmat hazai és külföldi szinten? 

– A műtárgypiac összforgalmát az aukciós piac összleütési árai és az árverésen kívüli piac becsült összforgalma összegeként lehet kalkulálni. Külföldön az árverési adatok (leütési árak) és az aukción kívül elkelt alkotások értéke tekintetében is nagyobb a nyilvánosságra való hajlandóság. Magyarországon az árverésen kívül elkelt művek értékét csak a piaci tapasztalatok alapján lehet megsaccolni. A szakértők a hazai piac nagyságát éves szinten 16–20 milliárd forintra teszik. A nemzetközi piac összforgalma a 2017-es adatok alapján 63,74 milliárd dollár körül mozgott. Ha az Artprice által jelzett minimális csökkenéssel számolunk, akkor valahol 63 milliárd dollár körül lehetett a 2018-as érték a globális műtárgypiacon, de természetesen ezt a kalkulációt a karácsonyi árverések eredményei bőven felülírhatják. 

– Mi, magyarok egyébként mit szeretünk vásárolni? Melyik szegmens az uralkodó? 

– Akár a világban máshol, nálunk is a festmények a legkelendőbbek. Az összműtárgypiaci forgalom mintegy nyolcvan százalékát a festményeladások „harapják” ki. Ennek nagyon egysze-rű a magyarázata: a háromdimenziós tárgyakat sokkal nehezebb elképzelni és elhelyezni a térben, mint a kétdimenziós képeket. Talán az utóbbi időben a dizájntárgyak kultusza nőtt, s egy-egy ritka, nagynevű tervezőtől származó darabnak magas ára lehet a nemzetközi piacon és a magyar kereskedelemben egyaránt. Egyébként pedig az art deco és a 60-as, 70-es évek formái nagyon népszerűek manapság.

– A kortárs vagy az antik hódít? 

– Manapság amit antiknak nevezünk – értem itt a XIX. századi és az annál régebbi tárgyakat, festményeket –, ha a magyar piacról beszélünk, kevésbé kurrens. Bár külföldön, ahol gyakrabban előfordulnak a műtárgypiacon komolyabb, főnemesi, uralkodói gyűjteményekből származó darabok, ott sokkal nagyobb az antik darabok „becsülete”.

A kortárs festmények piaca – mert itt is inkább a festmények dominálnak a kereskedelemben – kicsit lassabban tér magához, mint a huszadik század elején, közepén készült alkotásoké. 

– Hogyhogy?

– Ezen a területen a drágán kínált művekkel sokkal óvatosabbak a vevők, hiszen az idő rostálja ki, mi az, ami maradandó értéket képvisel. Érdekes előadást tartott nemrég Barabási Albert László hálózatkutató arról, hogyan lehet objektív szempontok alapján „megjósolni”, mennyire lesz sikeres egy adott kortárs művész. Arra a következtetésre jutott csapatával – hatalmas adatmennyiség feldolgozását követően –, hogy az a művész, aki a karrierje elején nagy presztízsű kiállító intézményekben mutatkozik be, jó eséllyel növeli értékét, míg akinek ez a lehetőség különböző okokból nem adatik meg, s kisebb szakmai reputációjú helyeken állít ki kezdetben, jelentősen kisebb eséllyel küzdheti fel magát az élvonalba. Ez a kutatás a szubjektív szempontokkal – mint a tehetség, az alkotások kvalitásának a meghatározása – nem foglalkozott, hiszen ezek mérésére objektív módszer nem létezik. Érdekes elmélet, megérné továbbgondolni. 

– Kik uralják a hazai műtárgypiacot? Leosztott területről van szó, avagy felbukkanhatnak új szereplők is?

– A műkereskedelem meghatározó szereplői, a vezető aukciósházak régen a piacon vannak, de mindig van lehetőség új galériák, árverezőházak megjelenésére. A kortárs piacon különösen sok az új galéria, aukciósház, de a fluktuáció is nagy. Azok, akik hosszú ideje jelen vannak a kereskedelemben, azt mondják, körülbelül tíz év, amíg egy galéria stabilan megveti a lábát ebben a szektorban.

– S hogyan muzsikál az online piac? 

– Nemzetközi szinten körülbelül 72 százalékot növekedett az elmúlt öt évben, bár az utóbbi egy-két esztendőben egy kicsit megtorpant az online kereskedelmi fórumok térnyerése. A nehézséget az jelenti ezen a területen, hogy a digitális térben nem tudunk közel hajolni egy-egy műhöz, nem érzékeljük annyira az arányait, az apró részleteket nehéz észrevenni, adott esetben a színhelyességgel is gondok lehetnek, nem beszélve az eredetiség kérdéséről. Ha személyesen vásárolunk, megvan az az érzés, hogy jobban meg tudjuk ítélni – és akár egy kortárs alkotásnál is felmerülhet ez a kérdés –, hogy eredeti művet veszünk-e. Az online műtárgypiaci weboldalak kisebb-nagyobb sikerrel igyekeznek kiküszöbölni ezeket a nehézségeket a siker érdekében.

 

A legmagasabb árfolyamú, ún. blue chip művészek listája a nemzetközi piacon 

1. Pablo Picasso
2. Andy Warhol
3. Csang Ta-csien (Zhang Daqian)
4. Csi Paj-si (Qi Baishi)
5. Claude Monet
6. Jean-Michel Basquiat
7. Gerhard Richter
8. Alberto Giacometti
9. Fu Pao-si (Fu Baoshi)
10. Cy Twombly
11. Roy Lichtenstein
12. Zao Wou-ki
13. Amedeo Modigliani
14. Vu Kuan-csung (Wu Guanzhong)
15. Lucio Fontana 

 Forrás: Artprice

 

Pablo Picasso. Profitábilisak a mester művei

Pablo Picasso nightclub singer festménye. 67,5 millió dollárért kelt el a sotheby’s árverésén

Andy Warhol. Kiütés piaci győzelemmel 

Rózsaszín Örökség. a mintegy 19 karátos, nagyon ritka és tiszta rózsaszín gyémánttal ékített gyűrű 2018 novemberében kelt el a Christie’s aukciósháznál extrém árért, Genfben