KÍNA ÉS A BREXIT
Minden válság egyben lehetőség is – tartja a mondás, és fokozottan igaz ez a brexit esetére. Talán a Trump-féle amerikai vezetésen kívül csak Peking örülne egy „kőkemény” brit kilépésnek, amely még inkább megnyithatná az utat a kínai működőtőke-export előtt a szigetországban – vagy ami marad belőle az esetleges skót kiválást követően. Noha a kínai irányítás hivatalosan sajnálkozik a brexit keltette nyugat-európai zűrzavar láttán, a távol-keleti országnak jól jöhet a távozó britek után gyengébbé váló unió, valamint egy olyan londoni vezetés, amely újjáépíti külpolitikai, külgazdasági kapcsolatait.
London és Peking viszonyának újragondolására mindkét félben megvan a szándék. A gyakorlati megvalósítás azonban nem lesz ilyen könnyű. Nagy-Britannia külpolitikai, külgazdasági kapcsolatait az eddiginél is jobban befolyásolhatja a nagy tengerentúli szövetséges, az Egyesült Államok. Donald Trump amerikai elnök Kína-politikája, beleértve a vámháborús, kereskedelmi konfliktusos gazdaságpolitikát, belezavarhat a képbe. Továbbá a brexit egyes fejleményei kínai érdekeket is sérthetnek.
SZEMEZGETNEK
Az ázsiai óriás a brit kilépés megvalósulása esetén kezdetben minden erejével azon lesz, hogy a szigetország és az európai kontinens vállalati kapcsolatai meglazulásával kipécézze az olyan vállalkozásokat, amelyek átmeneti bajba kerültek, és amelyeknek sürgős szüksége van tőkeinjekcióra. Peking már néhány esztendeje, amikor felvetődött a brexit megvalósításának a gondolata, kereskedelmi minisztériuma útján nyíltan deklarálta, hogy erős szabadpiaci kapcsolatokra törekszik Londonnal, sőt többre is hajlandó lenne, valamiféle különleges szerepet osztva ki Nagy-Britanniára.
A Kínai Népköztársaság az idén ünnepli fennállásának hetvenedik évfordulóját. Ebből az alkalomból Ji Kang (Yi Gang), a kínai jegybank vezetője bejelentette: az állam tovább nyitja pénzügyi szektorát a külföld előtt. A távol-keleti országban 4500 bank működik, ez a világ legnagyobb pénzpiaca. A szektor eszközértéke mintegy 300 000 milliárd jüan (RMB), ami az USA kétéves GDP-jének felel meg. A kötvény-, részvény-, biztosítási piacot tekintve az ázsiai óriás globálisan a második helyet foglalja el.
Mint Ji Kang szeptember végén Pekingben bejelentette: a bankszektor, az értékpapír- és a biztosítási piac már nyitottabb, mint korábban. Jövőre várható, hogy a pénzügyi területen érvényben lévő, a külföldi tulajdonlást korlátozó intézkedéseket részben feloldják. Ez kapóra jöhet a londoni Citynek, amelynek a pénzintézetei keresik a kitörési lehetőséget a szűkebbé váló hazai és nemzetközi piacon.
A LEGNAGYOBB BERUHÁZÁS
A kínai média egyébként óvatosan közelít a brexit témájához. Kerülik a közvetlen kommentárokat, inkább embereket, külföldieket szólaltatnak meg. Hszü Vej-ping (Xu Weiping), az ABP (Asian Business Port – Ázsiai Üzleti Kikötő) vállalat feje a pekingi Global Timesnak azt mondta: a brit kilépés körüli bizonytalanság zavaró tényező a kínai befektetők számára. A cég Kelet-Londonban, a Temze-parton megvásárolta az Albert király dokkot (Royal Albert Dock), azzal a szándékkal, hogy nagy kereskedelmi központot létesít, ázsiai kikötő-átrakó állomást épít. A társaság a beruházás első fázisára több mint kétmilliárd dollárt költött. A brexit miatt azonban húzódnak a kikötőt a nagy-britanniai közlekedési infrastruktúrával összekötő projektek, emiatt aggódnak a kínaiak.
Mint a kínai szállítmányok elosztóállomása, az ABP jelentős szerepet játszik a Peking által elindított globális infrastruktúra-kereskedelmi projekt, az Egy övezet, egy út (BRI – az új selyemút) megvalósításában. Az ABP körül szabadkereskedelmi övezetet létesítenének. Az egész projekt mintegy húszezer új állást teremt a londoniaknak. Ez idő szerint ez a legnagyobb kínai infrastrukturális beruházás Nagy-Britanniában – olvasható a China Global Television Network (CGTN), az ázsiai ország állami propagandája egyik legfontosabb médiumának a honlapján.
Peking az európai kontinensen is derekasan bevásárolt. Az utóbbi nyolc esztendő alatt a kínai közvetlen beruházások (FDI) az ötvenszeresükre nőttek, s 2016-ban már elérték az évi 40 milliárd dollárt. Az idén a távol-keleti óriás befektetéseinek az összértéke – beleértve a fúziókat és a felvásárlásokat (M&A) – csaknem 350 milliárd dollárt tett ki. Mindezzel együtt a kínai közvetlen beruházások részaránya a teljes európai FDI-hez mérten csak 2,2 százalék, szemben a vezető helyet elfoglaló Egyesült Államok 38 százalékával. Ám nem is annyira az összeg, hanem a hatalmas növekedési tempó az, ami figyelmet érdemel.
HÁROM CSAPÁS
Három földrajzilag jól elkülönülő, három különféle stratégiai célt magában foglaló kínai nyomulásról beszélhetünk – írja a The Diplomat című magazin. Az elsőnek a terepe Nyugat-Európa, ahol a kínai befektetések a kutatás-fejlesztési területet, a technológiai élmezőnyt, az ázsiai ország áruinak a piaci elhelyezését segítő, ismert márkák felvásárlását célozzák meg a nagy uniós államokban. Már a brit kilépési szándék ismertté válásának időszakában, 2017-ben Kína favorizálta Nagy-Britanniát, ahol abban az évben több közvetlen beruházást hajtott végre (70 milliárd dollár), mint Olaszországban (31 milliárd), Németországban (20 milliárd) és Franciaországban (13 milliárd) együttvéve.
A második terület Dél-Európa, ahol már változatosabb a kép. Az olasz Pirelli gumiabroncsgyár felvásárlása egy olyan ágazatba engedte be a kínaiakat, amelyet korábban döntő mértékben a Nyugat és Japán ellenőrzött. Peking ebben a térségben kihasználja az ingatagabb gazdasági helyzetet, amelyből váratlan privatizációs lehetőségek megragadásával profitál. Ez történt évtizedünk elején Portugáliában, ahol az egy főre jutó kínai FDI a legnagyobb Európában.
Térségünk, Kelet-Közép-Európa a harmadik terep. Itt a görögök csatlakozásával 17+1-re bővült program, a BRI jegyében a kínai befektetések az ázsiai ország áruinak a fogadását megkönnyítő infrastruktúra kiépítésére irányulnak – lásd a Belgrád–Budapest-vasútvonalat, a pireuszi kikötő megvásárlását.
