Horvátország 2013-as EU-csatlakozásának egyik előfeltétele volt, hogy az állami tulajdonban lévő és óriási veszteséget felhalmozó hajógyárakat Zágráb magánkézbe adja. Az országban működő vállalatok privatizációja nehézkesen ment. A három talpon maradt gigaüzem közül egyedül a horvát Tomislav Debeljak DIV-csoportjához került spliti Brodosplit helyzete konszolidálódott, aminek a legfényesebb bizonyítéka épp a Flying Clipper. A 162 méter hosszú, 18,5 méter széles, kétezer tonna teherbírású óceánjáró vitorlást kívül-belül luxusmegoldások jellemzik. Öt fedélzete van, négyszázötven főt képes befogadni. A százötven igényesen berendezett, mindenféle szórakoztatóelektronikával és kommunikációs eszközzel felszerelt, fényezett faborítású kabinban háromszáz utas (párosával) helyezhető el, a további 74 fülke pedig a legénység 150 tagjáé. A hajónak uszodája és wellness-
részlege, hatalmas társalgója és természetesen étterme, bárja, sőt könyvtára is van. Négy nagy vitorlájával 16 csomós sebességgel képes haladni. Szélcsendben is elboldogul, 4200 kilowattos dízelmotorja 20 csomó/órával tudja hajtani, ám ez esetben 2000 liter üzemanyagot éget el. Persze a két hajtásmód kombinálható. A vízi jármű megrendelője a svéd tulajdonú Star Clippers Ltd. társaság, amely várhatóan Kanada és Svédország között járatja majd a hajót.
Nemrég az isztriai Pólán üzemelő Uljanik hajógyár kikötőjéből indult útjára a Scenic Eclipse, a világ első sarkköri utakra tervezett luxusjachtja. Az ausztráliai központú, de Európában is utaztató Scenic hajótársaság által megrendelt hatcsillagos, 165 méteres jármű tökéletesen alkalmas a jeges vizeken való közlekedésre is, ami egyedivé teszi a kategóriájában. A hajón tapasztalható elképesztő fényűzést jól példázza, hogy a mozgó hotel tartozéka két helikopter és több kisebb jacht is, amelyekkel fel lehet fedezni az útvonal környékének különleges helyeit. A 230 millió dollár értékű óriás legyártása azonban nem enyhítette a vállalat pénzügyi problémáit, sőt tovább mélyítette azokat. Mivel nem tudta tartani a határidőt, jelentős kötbért kellett fizetnie, amit a horvát állam vállalt magára, ám így is csődbe ment a gyár. A Scenic Eclipse volt az utolsó hajó, amely az Uljanik-csoport pólai cégének a becsődölése előtt kiúszott a dokkból. Az üzem átvételét latolgató befektetők közül a pekingi székhelyű China Shipbuilding Industry Corporation tűnik a legkomolyabbnak.
A csoport másik gyára, a Rijekában (Fiuméban) üzemelő 3. Maj – amelynek jogelődje, a Ganz-Danubius építette 1912–14-ben a Szent István csatahajót – is majdnem a pólai vállalat sorsára jutott, mivel ott is késnek egy olajszállító tartályhajó elkészítésével. A horvát kormány közbelépése egyelőre megmentette a csődtől, de mélyreható reformok nélkül lakat kerülhet a nagy múltú (még 1856-ban, Erzsébet királyné által lerakott alapkövű) társaság kapujára.
Tavaly a több mint 4500 főt foglalkoztató Uljanik-csoport munkásai sokáig tüntettek, míg az állam segítségével hozzájutottak elmaradt bérükhöz. A cég részvényeinek alig 25 százaléka az államé, 46 százaléka a dolgozók tulajdonában van, de a menedzsment a sajátos privatizáció óta képtelen volt biztos alapokra helyezni a hajógyárakat. A megoldást egy komoly szakmai befektető, továbbá az iparági specializálódás jelentheti, amelyre a legjobb példa épp a világrekorder vitorlást legyártó spliti vállalat.
Borítófotó: az óriásvitorlás a spliti kikötőben. Elképesztő luxus és halódó hajógyárak
