FALUSI VENDÉGLÁTÁS
Az agrármérnök József 2007-ben hagyta ott a biztos, viszonylag jól fizetett állami állását s vette át a családi gazdaságot, miután édesapja váratlanul elhunyt. Persze már gyermekkora óta segített a mezőgazdasági munkában, úgymond beleszületett ebbe az életformába, hiszen felmenői is a földből s a vendéglátásból éltek. „Mindig több lábon állt a család: állattenyésztéssel, földműveléssel és borászattal foglalkoztunk, a nagyszüleim, a dédszüleim is. Volt egy vendéglőnk Dobronakon, amely az egykori Jugoszlávia utolsó éveiben is jól működött, de a vége felé a faluban napról napra kevesebbet költöttek az emberek, így nyilvánvalóvá vált, hogy ebből már nem tudnának megélni a szüleim” – meséli József.
Kultúraváltás
De volt félretett pénzük – a család ugyanis egy ideig horvátországi börtönökben értékesítette a gazdaságban megtermelt burgonyát –, s úgy döntöttek, hogy ebből ingatlant építenek a szőlőhegyen, a borospincéjük mellé, majd belevágnak a falusi turizmusba, amely akkor még újdonságnak számított. „Mindig is híresek voltunk a jó konyhánkról, és hittünk benne, hogy ebből a fajta vendéglátásból meg lehet élni. Édesanyám főzött, az érkezőknek a család borait kínáltuk. Aki betért hozzánk, elégedetten távozott, a hírünk szájról szájra járt, így egyre többen jöttek” – avat be a profilváltás kezdeti szakaszába a házigazda. Amikor átvette a gazdaságot, már jól tudta kamatoztatni a Ljubljanai Egyetemen tanultakat, de az is sokat lendített a vállalkozáson, hogy a felesége nemcsak elsajátította az édesanyja főzőtudományát, hanem tanult szakácsként tovább is fejlesztette a kínálatot, ételalkotásai még a legkifinomultabb gasztronómiai lapokban sem vallanának szégyent. Erre így emlékszik József: „Édesapám halálakor úgy éreztük, összedőlt a világ, de folytatnom kellett, amit elkezdett. Nagyon jó lecke volt, mert az is kiderült, hogy kik az igazi barátok. Közben megismerkedtem a feleségemmel, így kettőnk tudását összeadva fejlesztettük a vállalkozást.
Bár Szlovénia ekkor százszázalékos uniós mezőgazdasági támogatásban részesült, napról napra nehezebben lehetett megélni a földművelésből, ezért egyre nagyobb hangsúlyt fektettünk a vendéglátásra, illetve hátterének a megteremtésére.” Nagyon fontos lépés volt a kultúraváltás: korábban a cukorrépa és a burgonya termesztése volt előtérben, a feleségével viszont olyan terményekkel helyettesítették ezeket, amelyeket a fogadóban jobban fel tudtak használni: búzát termesztettek a kenyerükhöz, hajdinát a hurkához, tököt az olajnak. Fontosnak tartja az olyan gabonák termesztését, amelyeket nem kell permetezni. Az állattenyésztéshez szükséges takarmány is innen származik, a jószágok egészséges eleséget kapnak, ebből készülnek a jóízű étkek.
A többségében magyarlakta Dobro-nak-on a Hancsik család büszke az őseitől örökölt kultúrára, anyanyelvére, identitására. József az elmúlt években aktívan részt vett a magyar érdekvédelmi politikában. A muravidéki gazdatársadalom képviseletében kapcsolatot teremtett anyaországi és más Kárpát-medencei döntéshozókkal, szakmai szervezetekkel, rendszeres résztvevője a gazdafórumoknak, vásároknak.
magyarságszervezés
„Ha a tizenötmillió magyar együtt gondolkodik, megismeri egymás problémáit, örömeit, nincs gondunk itt, a Kárpát-medencében, hiszen a testvérek segítik egymást” – fogalmazza meg nemzetpolitikai krédóját Hancsik József. „Az utóbbi években a magyar állam nagyon odafigyel a külhoni magyarokra, sok utat nyitottak nekünk. A magyar főkonzulátus vagy a Közép-európai Gazdaságfejlesztési Hálózat lendvai kirendeltsége is hatalmas segítség. Én heti szinten bent vagyok valamelyik irodában, mert így könnyebben megoldom a problémám. Például ha Székelyudvarhelyről segítségre vagy információra van szükségem, tudom, kit hívjak, így öt percen belül elérem. Szerencsére a fiatalok is egyre bátrabban fordulnak hozzánk, kezdik levetni a kisebbségi érzést, mert rájönnek: érdemes azért is maradni a faluban és a vidéken, hogy példát mutassanak másoknak.
Ennyi lehetőségünk még sose volt, hiszen az anyaországi pályázatok mentőövet, infúziót jelentenek a muravidéki magyar vérkeringésben, ezek által tudunk egyről a kettőre jutni. Természetesen tőkéből, eszközből soha sincs elegendő. Épp most gondolkodom a borospince és a konyhai kapacitások bővítésén, de jelenleg például nem lehet megfelelő forrást találni. Remélem, az új évben változik a helyzet” – mondja a házigazda, aki szerint nagyon fontos lenne, hogy a Dobronaktól jóformán karnyújtásnyira futó, Budapestet és Ljubljanát összekötő autópályán száguldó magyar turisták, üzletemberek megálljanak Muravidéken, megismerjék a térség értékeit, gasztronómiáját.
„Bárhonnan is nézzük, a GPS-koordináták alapján a falusi turizmusra épülő vendéglátásban a miénk a Kárpát-medence legnyugatabbra fekvő magyar borospincéje. Érdekes tény, hogy a magyar–szlovén nyelvhatár is pont a pincénk mellett fut, de ez pozitívum, hiszen szlovénok és magyarok rengeteget tanulhatnak egymástól, nálunk még működik a másik iránti tisztelet. Büszkék vagyunk rá, hogy jelenleg a vendégeink nagy többsége Magyarországról és a Kárpát-medence más területéről érkezik. S itt, nálunk ennyi, innyi köll. Ez a jelmondatunk!” – fogalmaz ízesen, jó kedéllyel a dobronaki fogadós.
orchideatelep
A Hancsik-porta előnyben részesíti az igencsak egészséges kásákat, a savanyított káposztát, a répát, ezekből szerintük heti több alkalommal is fogyasztani kellene. Az ételek ízvilága tájjellegű. Jellemző a többféle húsétel, a disznótoros, a pörkölt vagy a bográcsos, a dödölle, de olyan táji étkek is, mint a hajdinával töltött hurka vagy a kukoricamálé és a százrétű béles meg a rétesek. Ezek mellé a saját boraikat és szörpeiket kínálják. A turistáknak kirándulásokat is szerveznek, bortúrákra, kegyhelyek felkeresésére, vízimalmok, kásafeldolgozó üzemek megtekintésére invitálják őket, de a tökmagolaj-készítés hagyományos technikájával is megismerkedhetnek a látogatók.
Dobronak környéke egyébként is tartogatott különlegességet a kirándulóknak: a falu közelében működik Közép-Európa egyetlen orchideatermesztő üvegháza, ahol évente csaknem ötszázezer növényt nevelnek. A ház mellett ötszáz négyzetméteres trópusi kertet is kialakítottak, ahol „testközelből” lehetett látni többek között a kávét, a vaníliát, a borsot, az ananászt, eredeti környezetben azokat a trópusi növényeket, amelyeket otthonainkban féltve őrzünk. S ha Dobronak és Muravidék, természetesen nem maradhat el Lendva városa sem. Annyi biztos: eseti utazónak néhány órás pihenőre, felfrissüléshez is tökéletes, de néhány napos gazdag és érdekes időtöltésre szintén alkalmas a térség.
Borítófotó: Hancsik József és Edit. Kárpát-medence-szerte híres a konyhájuk
