Az elmúlt évtizedben a profitéhes befektetők legalább kétszáz milliárd dollárnyi hitelt öntöttek bele a fejlődő országokba. Ennek az összegnek legalább a tizedét Kína adta, feltételekhez, titoktartáshoz kötve a hitelnyújtást. Most, amikor a világgazdaságot alapjaiban forgatja fel a koronavírus-válság, s nem enyhül az USA és a távol-keleti óriás közötti gazdasági feszültség, a pénzükért aggódó hitelezők felfedezték a kínai hitelnyújtásban rejlő kockázatokat – derül ki a Wall Street Journal elemzéséből.
A TITKOS ZÁRADÉK
A nyugati hitelezőknek tartozó fejlődő, harmadik világbeli államok gazdasági helyzetét jelentős mértékben gyengítik, befolyásolják a nemzetközi pénzügyi szakemberek által kétségesnek tartott kínai hitelnyújtási feltételek. Magyarán a fenti kétszázmilliárd dollárnyi, eddig „láthatatlan” kölcsön a pénzfelvevő országok gazdaságát oly mértékben befolyásolja, hogy kénytelenek lehetnek visszafizetési átütemezést vagy moratóriumot kérni a nyugati hitelnyújtóktól – ami joggal aggasztja az intézményi és magánbefektetőket.
A világ legnagyobb hitelezője továbbra is Japán. A második-harmadik helyen, kis különbséggel Kína és Németország osztozik. Globálisan messze a legnagyobb adós az Egyesült Államok – tűnik ki az Eurostat adataiból. Kínának mint a nemzetközi gazdaság, ipar meghatározó tényezőjének a szerepét alaposan kivesézik a különböző elemzések. Ugyanakkor mint a beruházási hitelei révén gazdasági befolyást szerző ázsiai óriásról már jóval kevesebb a nyilvános információ. Pedig a hitelpolitika nagyon fontos szerepet játszik Peking globális építkezési terveiben.
A leginkább eladósodott országok, amelyek a tőkepiacokon csak magas felár mellett kapnának kölcsönt, előszeretettel fordulnak Kínához – jegyzi meg a Világbank (WB) tanulmánya. Az ok: a távol-keleti ország a hitelszerződésekbe belefoglalja a titkosság elvét, ami jól jön a fenti államoknak, mert elkendőzi tényleges tartozásaik nagyságát.
SZINDIKÁLT HITELEK
A harmadik világ, a fejlődő országok eladósodása nagy ütemben folytatódik. A WB felmérése azt mutatja, hogy adósságállományuk átlagosan egyévi bruttó hazai termékük 168 százalékát teszi ki – 2019 végén 55 ezer milliárd dollár volt. Az intézmény az 1970-es évek óta eltelt időszak négy nagy eladósodási hullámát vette górcső alá. A Világbank-csoport elnöke, David Malpass megjegyzi: „Ennek a legutolsó (2012 óta tartó) hullámnak mind a mérete, mind a sebessége aggasztó mértékű.”
Persze Kína részvétele a nagy nyugati kölcsönnyújtási manőverekben több mint egy évtizede bevett gyakorlat. A világ összes valamirevaló pénzintézetében nagy gondot fordítanak a megbízhatóságra, az információk kezelésére és bizonyos fokú nyitottságra, amellyel elnyerhetik a kuncsaftok bizalmát – ezalól az ázsiai ország sem kivétel. Eddig a kínai bankszektor nyugaton nem szúrt szemet, ám a koronavírus-válság kiváltotta általános bizalomvesztés a felszínre hozta a problémát – amelynek a kialakulásáért egyébként nem csak és nem elsősorban Pekinget lehet hibáztatni.
Még 2008-ban a Bank of Chinát, a Kínai Népköztársaság négy legnagyobb állami kereskedelmi bankjának egyikét bevonták a világ egyik kiemelkedően fontos hitelnyújtási manőverébe, amikor is az angol–ausztrál Rio Tinto Group a londoni pénzpiacokon negyvenmilliárd dolláros szindikált mega-bankhitelcsomagot szervezett meg magának, hogy megvásárolhassa a kanadai Alcan alumíniumérdekeltséget. Ez a gigászi kölcsönfelvétel azóta is a pénzügyi világ három legnagyobb ilyen jellegű ügyletének az egyike.
De ugyanez a kínai állami bank résztvevője volt más nyugati szindikált hitelkonstrukcióknak is, például Ausztrália legnagyobb telekomcége, a Telstra Corp. által felvett 600 millió dolláros hitel nyújtásának. Az Indramayu hőerőmű építésére az indonéz kormánynak kölcsönt adó bankszindikátusban a Bank of China mellett benne volt a Credit Suisse, az ING, a WestLB, a Bayerische Landesbank és a japán Sumitomo Mitsui.
INFRASTRUKTÚRA-FEDEZETEK
Kína a 2010-es évtized második felében, amikor elindította a globális gazdasági pozíciói megerősítésére szánt Új selyemút (Egy övezet, egy út) nevű, sok ezer milliárd dolláros programot, változtatott hitelnyújtási gyakorlatán. A projekt célkitűzéseivel összhangban részben titkosította, részben új feltételekhez kötötte kölcsöneit. Például a hitelek fedezeteként az adott ország értékes infrastruktúra-elemeinek a tulajdoni vagy tartós bérleti jogait kérte. Ez a számítása sok esetben bejött. A hitelfelvevők az Új selyemút kiépítése szempontjából kulcsfontosságú közlekedési, infrastrukturális eszközöket, kikötőket, repülőtereket adtak át a távol-keleti óriásnak, amikor már nem tudták törleszteni a részleteket. Srí Lanka például, minthogy képtelen volt a törlesztésre, kénytelen volt 99 évre átadni a kínaiaknak egy stratégiailag is fontos kikötője, a Hambantota bérleti jogát.
A világ egyik legtekintélyesebb elemzőszervezete, think-tankja, a CSIS adatai szerint Peking Fekete-Afrikában 46 kikötő működtetésében érdekelt. Ezek a létesítmények fontos elemei a kínai gazdasági dominancia infrastruktúra-háttere kiépítésének.
Szűkebb környezetünkben, a Balkánon az ázsiai ország hasonló szerepet szán a pireuszi kikötőnek, amely kapcsolatot tart majd az ugyancsak kínai közreműködéssel megépülő Belgrád–Budapest gyorsvasúti vonallal. Az olasz sajtó ennek kapcsán emlékeztetett rá: Olaszország egy évvel ezelőtt lett a G7-ek, a meghatározóan fontos, nyugati értékrendet osztó hét kulcsország közül az első, amely csatlakozott az Új selyemút programhoz.
Azt is felvetették, hogy ennek keretében Kína két olasz kikötőre, Genovára és Triesztre összpontosít – s találgatnak, hogy ez miként függ össze a pireuszi kikötő egy részének kínai ellenőrzés alá kerülésével. Szintén felvetődött, hogy mind Kelet-Közép-Európa – a kínai 17+1 regionális program megvalósításának színtere –, mind pedig Közép-Európa szárazföldön (közúton, vasúton) sokkal könnyebben megközelíthető Triesztből, mint Pireuszból. Mint ismeretes, Magyarország 31 millió euróért megvásárolta a trieszti kikötő egy részének hatvan évre szóló bérleti jogát.
.
Borítókép: Százjüanos bankjegyek egy üvegkalitkában. Peking elöntötte pénzzel a fejlődő országokat (Reuters)
