Harc a sarkvidékért

Mátrix
A Kreml igyekszik növelni befolyását a Jeges-tenger területein. Azonban kevés a pénze, így a kínaiakkal szeretne összefogni, akik egyelőre tartózkodók.

JEGES-TENGER

Moszkva nagy reményeket fűz a klímaváltozással, az orosz jégtörőflotta fejlesztésével megnyitható, nagy volumenű, nem csak orosz áruszállítást jelentő, a Szibéria partjai mentén, a Jeges-tengeren haladó északi hajózási útvonalhoz. Ezzel párhuzamosan növeli katonai-politikai jelenlétét a térségben, támaszpontokat nyit újra, és jelentős nemzetközi erőfeszítéseket tesz, hogy elismertesse: az orosz partoktól a tenger alatt egészen Kanadáig, Grönlandig húzódó Lomonoszov-hátság a Kreml érdekszférája. Ám a sarkvidéki területek hasznosítása, beleértve a tenger alatti lelőhelyek feltárását, Oroszország gazdasági erejét meghaladó vállalkozás. Ezért kellene Moszkvának egy tehetős beruházó, külföldi partner, és ez jelenleg csak Kína lehet. 

 

EGYMÁSRA UTALVA

Folyik a harc a befolyási övezetek kiterjesztéséért, egyelőre főként földrajztudósok, geológusok bevonásával. A Szovjetunió már a múlt század negyvenes éveiben expedíciókat indított a térségbe. Aztán a szovjet birodalom szétesésével a folyamat megtorpant. 2001-ben – már Putyin idején – az ENSZ illetékes szervezete kellő bizonyítottság hiányában nem ismerte el az orosz igényeket. 2007-ben Oroszország különleges kutató-tengeralattjárókkal mérte fel a régiót. Igyekezett bizonyítani, hogy a Lomonoszov-hátság a kelet-szibériai kontinentális talapzat folytatása, így Moszkva jogot formálhat rá mint kizárólagos gazdasági övezetre. Ezt elsősorban Kanada és Dánia (Grönland) vitatja. 2015-ben a Kreml ismét igényt nyújtott be az ENSZ-bizottságnál. Paradox módon a befolyási övezetért folytatott harc résztvevői egymásra vannak utalva. Mert ha nem jutnak megállapodásra, az Egyesült Nemzetek Szervezete szabad zónának nyilvánítja a területet, amelynek a természeti kincseihez bármely ország hozzáférhet, ha van elég pénze és megfelelő technikai eszköze.

Elvben a globális méretekben gondolkodó pekingi vezetők számára is előnyös lenne a Nyugat-Európához vezető tengeri út lerövidítése. És Kína, amely nem északi ország, az Orosz Föderáción át hozzáférhetne az Északi-sarkvidék fel nem tárt hatalmas természeti erőforrásaihoz, a tengerfenék alatti kőolaj- és földgázmezőkhöz. A távol-keleti óriást azonban aggasztja Oroszország elszigeteltsége, a nyugati világ két erőközpontjával, az Egyesült Államokkal és Nyugat-Európával kialakult ellenséges viszonya. Emiatt is várakozó állásponton marad, kivárja, amíg a dolgok jó vagy még rosszabb irányba fordulnak. És ha az ENSZ mégis úgy dönt, hogy a sarkvidék nem lesz felszabdalva gazdasági érdekövezetekre, hanem bármely ország hozzáférhet, Peking akár jól is járhat.

 

FINANSZÍROZÁSI GONDOK

A Győzelem 50. Évfordulója nevű orosz atommeghajtású jégtörő ez idő szerint a világ legnagyobb ilyen vízi járműve. Két kisebb méretű atomreaktora hetvenötezer lóerőt leadó turbinákon át hajtja a mintegy huszonötezer tonnás hajót. Az orosz média tele van olyan hirdetésekkel, hogy az Északi-sarkra kéthetes turistautat lehet tenni a jégtörővel – potom harmincezer dollárért. Ennek a vízi járműnek, amelyet felszereltek étteremmel, uszodával, konditeremmel, nem a turizmus a fő profilja, hanem a vízi út megtisztítása a Szibériából Nyugat-Európa (vagy éppen a kanadai, amerikai partok) irányába haladó, olajat, cseppfolyósított földgázt szállító tankhajók számára. Akár két és fél méter vastag jéggel is megbirkózik. Az atomjégtörő-flotta az orosz polgári és katonai célú atomerőműveket gyártó félkatonai megakonszern, a Roszatom tulajdona a Roszatomflot leányvállalat révén.

Ám a nagyratörő orosz terveknek, mint fentebb jeleztük, van legalább egy sebezhető pontja: a finanszírozás. A Jeges-tengeren való hajózás útvonalának megnyitása, fenntartása, a kikötőlétesítés, az infrastruktúra-kiépítés hatalmas összegeket emészt fel. És Moszkva nincs bővében a beruházáshoz szükséges forrásoknak. Gyakorlatilag egyetlen orosz nagyvállalatcsoport, a Novatek érdekelt az észak-szibériai területek, a gáz- és olajmezők fejlesztésében. De az Oroszország leggazdagabb embere, Leonyid Mihelszon tulajdonában lévő cégnek sincs annyi pénze, amiből finanszírozhatná az egész vállalkozást. A nyugati bankhitelezés útját a szankciók lezárták. 

Maradna a kínai megoldás. Az ázsiai országnak van elég pénze és flottája, hogy az Európába vezető tengeri utat az északi útvonallal lényegesen lerövidítse. Április végén Pekingben, az Egy övezet egy út kezdeményezés (BRI) előmozdítására rendezett második csúcstalálkozón Vlagyimir Putyin újfent igyekezett „eladni” a kínaiaknak a tengeri selyemút északi, az orosz partok mentén haladó ágának ötletét. A távol-keleti óriás azonban hűvösen fogadta az orosz elnök által felvetett kezdeményezést.

 

BIZALMATLANSÁG

Kína természetesen a BRI 2013-as elindítása óta fontolgatja az északi hajózási vonal bekapcsolását a globális gazdasági-infrastrukturális projektjébe, hiszen, mint írtuk, érdekelt a gyorsabb, rövidebb és olcsóbb út használatában. Pekingnek az orosz elképzelések iránti látszólagos érdektelenségét a Szvobodnaja Pressza cikkírója a kínai óvatossággal magyarázza. Az ázsiai országban nem egyenrangú gazdasági partnerként, hanem elsősorban nyersanyag-, energiaforrás-szállítóként tekintenek Moszkvára. Emellett a katonailag szuperhatalmat, de gazdaságilag legfeljebb egy európai középhatalmat megtestesítő Oroszország további sorsát Pekingben, nem alaptalanul, bizonytalannak tartják. Mindenekelőtt Brüsszel és a Kreml megromlott kapcsolata, az EU által életben tartott szankciók foglalkoztatják a kínai elemzőket. Hiszen ez idő szerint a BRI fő célpontja Nyugat-Európa – és ezt a Kína számára a legbiztonságosabb, de nem feltétlenül a legrövidebb úton akarják elérni.

Oroszországot az Egy övezet, egy út kezdeményezés újabban igyekszik kikerülni. Ez a legbiztosabb jele annak, hogy az ázsiai óriás nem bízik az Orosz Föderációban mint a BRI egyik kulcspartnerében. A kezdeti szakaszban, 2014-ig készült kínai térképek még a Kína–Mongólia–Oroszország vagy a Kína–Kazahsztán–Oroszország útvonalat jelölték meg a Nyugat-Európa felé vezető fő szárazföldi ágnak. Aztán az újabb keletű, a 2014–15-ben Moszkva ellen bevezetett nyugati szankciók után rajzolt térképeken a fő szárazföldi irány megváltozott, már a Kazahsztánból a Kaszpi-tengeren át Azerbajdzsánon, Grúzián, Törökországon keresztül haladó útvonalat tüntetik fel.