Akadémikus csörték

Mátrix
Korántsem áll távol a hivatalosan független MTA-tól, illetve a hozzá köthető szereplőktől a politikai állásfoglalás. A jelek szerint a kutatóintézetekről szóló vitában is a kormány-ellenes tagok szítják a feszültséget.

PATTHELYZET

Egyelőre patthelyzet alakult ki a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) és a kormányzat között az akadémiai kutatóhálózat átszervezése kapcsán. A jelek szerint az MTA vezetése egyfajta áldozatszerepbe próbálja pozicionálni magát, amire az ellenzék, illetve a kormányellenes sajtó maximálisan vevő. A szerepek és az álláspontok kezdenek rögzülni, egyúttal átpolitizálódni, annak ellenére, hogy alapvetően szakmai vitáról van szó. Illetve eltérő koncepciókról s elvileg közös célokról.

A konfliktus a legutóbbi, rendkívüli MTA-közgyűlés idején robbant ki ismét, miután Palkovics László, az Innovációs és Technológiai Minisztérium vezetője nehezményezte az előzőleg megkapott akadémiai javaslatok színvonalát, s ezért nem is volt hajlandó elmenni az eseményre. A zártkörű tanácskozáson Lovász László MTA-elnök szinte már nyílt ellenállást hirdetett meg, amit a jelenlévők megtapsoltak, legalábbis a beszámolók szerint.

 

ELHALLGATOTT PANASZOK

Ez azonban csalóka kép. Bár az akadémiai világ a fejlemények nyomán látványosan összezár, s lényegében nincsenek „kibeszélők”, információink szerint a tagság korántsem egységes a kormányzati tervek megítélésével kapcsolatban. Többen úgy vélik, kifejezetten egy szűk kör próbál félelmet és kormányellenes hangulatot szítani, félremagyarázva a finanszírozó állam részéről megfogalmazódó elképzeléseket. Ez a törekvés, látva az elmúlt időszakot, beleértve az akadémiai szabadság megsemmisítését emlegető tendenciózus nemzetközi cikkeket, részben sikeresnek mondható.

„Úgy gondolom, egy olyan pici országnak, mint hazánk, mégis jobban kellene koncentrálnia a kutatási forrásait, különösen azért, hogy azok itthon hasznosuljanak” – nyilatkozta egy interjúban Náray-Szabó Gábor akadémikus, a Professzorok Batthyány Körének elnöke, árnyalva a kormányzati tervek kapcsán megjelent értelmezéseket. Szerinte megoldás lehet, ha összességében több állami támogatás jut a területre, márpedig jelen állás szerint ez a helyzet. „Arról van szó, hogy több pénz lesz, a forrásokat pedig jobban kell felhasználni, struktúraváltoztatásra van szükség” – fogalmazott a Magyar Időknek egy neve elhallgatását kérő MTA-tag. Egy biztos: az eddig ismert tervek magát az akadémiát kevéssé, csak a kutatóhálózati rendszert érintik, így a testület autonómiája nem sérülhet, minden ezzel kapcsolatos, a nemzetközi sajtóban is teret nyerő információ szintén rosszindulatú feltételezés. Ahogy arról már korábban beszámoltunk: a finanszírozás racionalizálása a cél, hogy a kutatások hatékonyabbak és hasznosabbak legyenek. Felmerült továbbá, hogy a kutatóintézetek működésében nagyobb szerep juthatna az egyetemeknek, ami korántsem új keletű elképzelés.


Johann Nepomuk Ender festménye A Magyar Tudományos Akadémia allegóriája. Az MTA vezetése áldozatszerepbe pozicionálná magát, amire vevő az ellenzéki sajtó

LESZ ELÉG PÉNZ

Palkovics azt is egyértelművé tette, hogy a kormány biztosítja a kutatóintézetekben dolgozók bérét mindaddig, amíg az új struktúra létrejön, a működési költségeket azonban az akadémia állja. Ráadásul már az év elején kiírják az új pályázatokat a kutatócsoportok finanszírozására, és ezek az „innovációs ökoszisztéma” valamennyi szereplője számára elérhetővé válnak. „Az akadémia költségvetése 64 milliárd forint, ebből mindössze 17 milliárd a kutatás egy bizonyos támogatása, megvannak a források a dologi költségek fedezésére a következő néhány hónapra” – ismertette korábban a menetrendet az egyébként akadémikus miniszter, aki ugyanakkor arra is kitért: az intézetek helyett a kiváló kutatók finanszírozására helyeznék a hangsúlyt.

Világos: a kormány, illetve az állam nagyobb beleszólást szeretne a közpénzek elköltésébe, úgy, hogy ráadásul többet is szánna erre a jövőben.

Mindenesetre sok még a nyitott kérdés, ám Lovász László egy év végi interjúban jóval békülékenyebb hangot ütött meg, s kifejezetten optimistán beszélt az esetleges megegyezés lehetőségéről. Megemlítette, hogy már dolgozik az a paritásos testület, amely akadémiai és kormányzati résztvevőkkel tekinti át a jelenlegi működést. Lovász szerint az sem kizárt, hogy lehetőség nyílik a további racionalizálásra.

Mindezt azonban nehezíti, hogy a diskurzus lényegében bekerült a politikai térbe, ami semmiképp sem a kormányoldal, sokkal inkább az említett, a legutóbbi közgyűlésen is igen aktív kör szándéka volt. Hogy pontosan kik próbálkoznak a kormányellenes hangulat szításával, azt persze nem tudni. Ám egyes MTA-hoz köthető szereplők olykor szakpolitikai téren is úgy nyilvánulnak meg, hogy közben kifejezetten az ellenzéki narratívát erősítik meg az adott témában. Ez a jelenség pedig már szinte gyakorlattá rögzült az elmúlt években, évtizedekben, és nem csak a finanszírozás körüli viták kapcsán.

 

ÁLTUDOMÁNYOS KRITIKUSOK

Kiragadott, mégis jellemző példa: Neményi Mária, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológiai Intézetének a professzora a minap a Magyar Narancsnak arról beszélt, hogy a Fidesz családpolitikája „súlyosan megosztó”, minden egyes gesztusa „a társadalom kasztosodását, a különböző csoportok egymás ellen hangolását erősíti”. Mindez legfeljebb szubjektív vélemény, mintsem konkrét ténymegállapítás, úgy, hogy az akadémiai háttér mégis valamiféle „független szakmaiságot” kölcsönöz a megszólalónak.

Korábban egyébként a Figyelő részletesen is beszámolt a Társadalomtudományi Kutatóközpont munkájáról. Az intézmény és a hozzá tartozó kutatóintézetek azért is fontos látleletei az akadémiai munkának, mert azt gondolnánk, hogy itt a valós társadalompolitikai folyamatokat követő, például a demográfiai krízis megoldására vagy a gyermekvállalás elősegítésére javaslatot tevő munkák sorakoznak a polcokon, az itt dolgozók ezeken a területeken igen aktív publikációs munkát fejtenek ki. Ehhez képest – leginkább a liberális világszemlélet narratívája alapján – a szexuális kisebbségek társadalmi helyzete, a gendertudomány és a befogadás foglalkoztatja a kutatókat – derült ki nagy felzúdulást kiváltó összeállításunkból.

 

POLITIKAI TEREPEN

További adalék a „függetlenségre”, hogy a Corvinuson is oktató, korábban egyébként a balliberális sajtó által is tollhegyre tűzött Körösényi András a Politikatudományi Intézet részéről egy interjúban egyenesen azt állította, hogy a Fidesz „a törvényeket a hatalma szolgálatába állította, felülírta a jogállami, alkotmányos kereteket”. E sommás panasz ugyancsak inkább illik egy ellenzéki közleménybe, mint egy tudományosságot sugalló értekezéshez. De nem áll távol a politikai állásfoglalás magától az MTA vezetőségétől sem, mely korábban határozatban állt ki a Soros-egyetem, azaz a CEU mellett, megkérdőjelezve ezzel a parlamenti törvényhozás jogosultságát a felsőoktatási szabályozás tekintetében.

„Nálunk a bizalmatlan szabadságharcosok utcára mennek szabadon választott témáik védelmében, mégis előszeretettel csüngenének a megvetett állam csecsein” – fogalmazott a Magyar Időkben még a nyáron megjelent, a Momentum demonstrációja, illetve a „politizáló” akadémikusok kapcsán írt publicisztikájában Náray-Szabó, aki szerint nem várható el a magyar adófizetőtől, hogy majd valamikor másutt hasznosuló alapkutatásokat finanszírozzon. Neki mi ebből a haszna? – vetette fel az alapvető kérdést az akadémikus a tervezett változtatásokról is szólva.

 

DÖNTÉS JÚNIUSBAN

Ami az aktuális kormányzati álláspontot illeti, Palkovics László még decemberben, a Birkner Zoltánnal, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) elnökével közösen tartott tájékoztatón emlékeztetett: a kormány fél évvel ezelőtt hatalmazta fel a minisztériumot arra, hogy a magyar kutatás-fejlesztési és innovációs rendszert továbbfejlessze. E rendszer jelenlegi állapota ugyanis „nagyon messze van” attól a színvonaltól, amelyet a magyar innovációs-kutatói közösség el tudna érni. Ezért a kabinet mindenképp ragaszkodik a változáshoz.

Fontos egyébként az NKFIH szerepe is, ugyanis az innovációs tervezésben megkerülhetetlen szervezet előző vezetője, a korábban az MTA elnöki székében is ülő Pálinkás József ugyancsak nekiment a kormánynak, illetve Palkovics Lászlónak, azt a képet sugallva, hogy egyes fideszes politikusok forrásokért való nyomulása miatt kellett távoznia beosztásából. Ennek apropóján pedig – az ellenzéki média legnagyobb örömére – a kutatóintézeti terveket is „megsorozta” kritikáival, szinte körbejárta az erre fogékony orgánumokat. Forrásaink szerint azonban a Pálinkás által felhozott indok, nevezetesen az, hogy személye akadálya lett volna az innovációs támogatások rossz kézre kerülésének, távol áll a valóságtól.

Visszatérve az MTA szerepére, állítólag akad olyan kutató is, aki dokumentálhatóan eredményesen dolgozik, s ezért nem nézi jó szemmel a forráselosztás jelenlegi szisztémáját, amely „nem a teljesítmény és a verseny alapján történik, hanem olykor személyes nexusok mentén”. Ezek a hangok a kormányzathoz is eljutottak. Bárhogy is alakul, 2019-ben pont kerül a támogatási rendszerről szóló civakodás végére. A parlament tavaszi jogalkotási menetrendjében ugyanis szerepel az Innovációs és Technológiai Minisztérium javaslata, áprilisi benyújtással, júniusi elfogadással.

 

Borítófotó: Volt elnökök az Akadémián. Pálinkás József, Glatz Ferenc és Vizi E. Szilveszter